Biró Attila • 2018. november 3. 07:00

Magyarországon mintegy 5000 ember járhatja az országot, föld mélyén rejlő, fémből készült kincsek után kutatva. A Pénzcentrumnak nyilatkozó régész szerint azonban az önjelölt kincsvadászok mintegy 95 százaléka potenciálisan veszélyt jelent a hazai örökségvédelemre, mivel a legtöbben nem a szabadstrandokon elhagyott aranyékszerekre, hanem antik római vagy éppen bronzkori ereklyék után kutatnak. Éppen ezért nem meglepő, hogy a fémdetektorozás hazánkban egy elég ingoványos területnek számít, amit jól jelez az is, hogy 2015-ig jószerivel legálisan nem is lehetett itthon végezni, ma pedig akárhol is is keresgéljen az ember, szigorú engedélyeztetési eljáráson kell átesnie. És akkor a rendívül drága berendezésekről még nem is esett szó...

Óriási szenzációként söpört végig a magyar médián az a késő októberi hír, miszerint rendkívül értékes, a XVIII. századból származó aranyérmék, fegyverek és egyéb leletek kerültek elő a kiszáradt érdi Duna-partról. A feltáró régészek elé rajzolódó kép szerint feltehetőleg egy kereskedőhajó süllyedhetett el a megtalálási helyhez közel, valamikor az 1700-as években. A szakemberek ráadásul az idővel is versenyt futnak, hiszen a Duna vize bármikor újra beboríthatja a kincses medret, így a lehető leghamarabb felszínre kell hozni az összes fellelhető ereklyét.

A most felszínre került mesés ereklyék apropóján kíváncsiak lettünk arra, vajon mennyire virágzik Magyarországon az önkéntes kincskeresés, azaz a - szakértők által jobban kedvelt megfogalmazásban - fémdetektoros műszeres leletfelderítés. Hányan űzik ezt Magyarországon, és egyáltalán milyen szabályozások vonatkoznak a tevékenységre?

Elöljáróban csak annyit, rendkívül ingoványos talajra téved, aki kicsit is jobban bele akarja ártani magát a magyar kincsvadászok olykor sötét, illegális műkincskereskedőkkel teletűzdelt, törvénytelen feltárásokkal teli világába. Ami ellen állandó harcot vívnak a régészek, az őket foglalkoztató múzeumok, a hatóságok, de még a törvényalkotó szervek is. A téma feltárásában Bálint Marianna, a Hajdúsági Múzeum régésze volt segítségünkre.

Rablóból lesz a legjobb pandúr

Bár Magyarországon a kulturális örökség védelméről szóló törvénykezés legújabb kori alapjai egészen 1997-ig nyúlnak vissza, mi most a 2001. évi 64-es törvényt vesszük kiindulópontnak. Ez volt ugyanis az az év, amikor hosszas előkészítés után a hazai jogalkotás szinte teljesen beemelte a régészeti örökség védelmére vonatkozó európai jogszabályokat saját anyagába. Ez a törvény azonban meglehetősen nagy általánosságokban fogalmazott a régészeti lelőhely rongálását illetően.

Valójában mondhatjuk azt, hogy ebben az időszakban egészen 2015-ig egy olyan időszak volt a magyar örökségvédelemben, ahol gyakorlatilag szinte csak illegális kincskeresők tevékenykedtek az ország területén

- mondta el a Pénzcentrumnak Bálint Marianna, régész. Mindez azt jelenti, hogy "azon kívül, miszerint a régészeti lelőhely rongálása és annak eredeti kontextusának megsértése bűncselekménynek minősült a törvény szerint, más jogi szabályozás nem vonatkozott az illegális kincskeresésre. És nagyon-nagyon nehéz volt ezekkel szemben fellépni" - mesélte lapunknak a szakember.

Mindebből tehát az következik, hogy akik 2015 előtt saját szakállukra járták az országot fémdetektoros eszközökkel a földben lévő fémek után kutatva, azok ezt a tevékenységüket jószerivel teljesen illegálisan végezték. Közülük csupán nagyon keveseket lehet - Bálint Marianna szerint - kiemelni, akik úgymond legális "kincskeresőknek" voltak már akkor is tekinthetők:

Szerencsére már ebben az időszakban is (2001-2015 között) kezdtek feltűnni olyan fémkereső detektort használó személyek, akik átlátták a régészeti kutatásnak a jellegét, módszertanát, és ehhez idomulva próbáltak a régészeti kutatás feltételeit figyelembe véve, múzeumokhoz kapcsolódva, múzeumokkal szerződést kötve részt venni a régészeti kutatásban műszereikkel. Ők egyértelműen a múzeumok bizalmi emberei voltak

- mondta el lapunknak a régész. A magyar fémdetektoros feltárás pikantériáját egyfelől tehát az adja, hogy a múzeumok által foglalkoztatott, nagy tapasztalattal rendelkező fémdetektoros szakemberek szükségszerűen "feketén" szerezték és mélyítették tapasztalataikat, melyek elengedhetetlennek bizonyultak ahhoz, hogy később régészekkel, azok felügyelete alatt dolgozhassanak együtt. A "legális kincskeresők" védelmében annyit azonban mindenképp érdemes kiemelni, hogy máshogy igazából nem is lett volna lehetőségük "hobbijuknak" hódolni,

Magyarországon ugyanis a mai napig nem létezik rendszerszintű fémdetektoros szakember képzés, vizsga, egyáltalán semmilyen ilyen jellegű tanfolyam sem.

Hazánkban régészeti feltárást ugyanis csakis régész végzettségű személy végezhet, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább öt éves egyetemi tanulmány szükséges ahhoz, hogy valaki terepen, nyilvántartott régészeti lelőhelyen munkálatokat végezzen, a fémdetektoros kutatás pedig régészeti kutatási módszernek minősül.

A jelenlegi magyar jogszabályok nem teszik lehetővé azt, hogy valaki hobbiból régészkedjen. A legjobban talán úgy lehetne ezt megvilágítani, hogy míg hobbihorgászat és hobbivadászat (képzés és vizsgakötelesen) létezik hazánkban, addig hobbirégészkedés nincs. Ezt a tevékenységet tehát szabadidejében "csak úgy" nem végezheti az ember. Legalábbis egyáltalán nincs egyszerű dolga

- hívta fel a figyelmet a régész szakértő.

Új szelek, új kihívások, régi problémák

A 2001-től számítandó magyar kincskereső korszak 2015-ben ért végét végérvényesen. Ebben az évben ugyanis megváltozott a kulturális örökség védelméről szóló jogszabály, abban szabályozásra került a fémdetektoros eszközök használata. Az új, azaz a jelenleg is érvényben lévő szabályozás értelmében két - látszólag - nagy csoportra osztották a fémdetektoros eszközöket használókat.

A rendelkezések alapján a.) nyilvántartott régészeti lelőhelyeken csak és kizárólag engedéllyel, illetve a területileg illetékes múzeummal szerződésben lehet fémdetektoros régészeti tevékenységet végezni, b.) az ezen kívül eső területek fémdetektoros kutatása is engedélyköteles!

Alapvetően, ha abból indulunk ki, hogy 2015-ig gyakorlatilag tilos volt a fémkereső használata Magyarországon, akkor a korábbi állapotokhoz képest ez az új szabályozás megengedőnek tekinthető. A jogalkotó tehát próbálta liberalizálni a fémkereső műszer használatát, ami azt eredményezte, hogy a nyilvántartott helyeken kívül gyakorlatilag megengedi a fémkereső műszerek használatát

- véleményezte az aktuális helyzetet Bálint Marianna a Pénzcentrumnak.

A bajok csak itt kezdődnek

A 2015-ös nagy változások értelmében tehát, ha valaki ma úgy dönt, hogy ő hobbiból különböző fémeket szeretne keresni a földben, az egy fémdetektor és egy hatósági engedély beszerzése után már neki is láthat. Az erre való engedélyt a területileg illetékes Járási Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Osztályától lehet igényelni. Ennek a szakértő szerint elhanyagolható költsége van. Az engedélyezési eljárás során a kormányhivatal minden esetben kikéri az illetékes múzeum véleményét, amihez ha a múzeum nem járul hozzá, akkor az engedély kiadása megtagadható.

Ha tehát ma valaki mondjuk egy Tisza-parti kedvelt nyári strandoló helyet szeretne felkutatni különböző ékszerek, netán elhagyott pénz után kutatva, az elméletileg az új jogszabályok szerint kaphat erre engedélyt. Az persze már más kérdés, hogy az adott földterület tulajdonosával miként állapodik meg, valamint, hogy milyen szabályok vonatkoznak arra, hogy legálisan hogyan lehet az övé mondjuk egy parton talált aranylánc vagy gyűrű. A lényeg tehát, hogy elméleti síkon van lehetőség a földben található fémek után kutatni.

Nem olcsó mulatság

Igen ám, de az engedély mellett egy fémdetektoros műszerre is szüksége van az embernek, ami Bálint Marianna szerint egyáltalán nem olcsó mulatság.

A fémdetektoros kutatást nem tartom olcsó hobbinak, bár igaz, hogy a bóvli műszereket gyártó cégek már erre a piacra is betörtek, így akár már néhány 10 ezer forintért is lehet készülékeket kapni, de egy jó minőségű, középkategóriás gép akár több százezer forintba is kerülhet. A régészeti feltáráshoz szükséges szint valahol 500 ezer forintnál kezdődhet, de persze vannak milliós berendezések is

- mondta el a Pénzcentrumnak a szakértő. A készülék esetében egyáltalán nem mindegy például, hogy milyen mélyen, milyen nagyságú, milyen anyagból készült tárgyat tudunk vele érzékelni, felkutatni.

JÓL JÖNNE 2,8 MILLIÓ FORINT?

Amennyiben 2 809 920 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 62 728 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 12,86%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank 62 824 forintos törlesztőt (THM 12,86%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)

A fémkereső detektor gyártás manapság abba az irányba tolódott el, hogy az egyre kisebb méretű tárgyakat egyre mélyebbről érzékelni tudják. A drágább készülékek akár a milliméteres fémdarabkákat is érzékelik, míg az olcsóbb gépek csupán a földfelszínhez közeli, nagyméretű tárgyakat képesek azonosítani

- hívta fel a figyelmet a régész. Ne számítson tehát senki arra, hogy egy pár tízezer forintért beszerzett olcsó géppel aranypénzeket fog majd találni a föld mélyén. Annál inkább kiásható valamilyen nagyobb vashulladék, mondjuk egy mosógép alkatrész, valahol, valamilyen erdő szélén.

A rosszfiúk profitálnak

Az eddig említettek alapján könnyen belátható, hogy felületesen foglalkozni a fémdetektoros kereséssel nincs értelme, egyáltalán nem kifizetődő. Azokat azonban, akik profiként űzik a tevékenységet, egyáltalán nem biztos, hogy a "jó szándék" vezéreli. Sőt!

Azt mondhatom, valamelyest van rálátásunk Magyarországon a fémdetektorok eladására, és ezek alapján nagyjából 5 ezren foglalkozhatnak hazánkban kincskereséssel. Sajnos a nagyrészük illegálisan, én azt mondom, hogy ezeknek az embereknek a 95 százaléka komoly kockázatot jelent a magyar örökségvédelemre, és csupán az 5 százalékuk jár jó úton

- mondta el Bálint Marianna. Mindez a szakértő szerint azért van így, mert bár az új jogszabály szerint a nyilvántartott régészeti lelőhelyeken való feltárás erősen szabályozott - ilyen nyilvántartott hely mintegy 70 000 van az országban - igen ám, de a szakértő szerint legalább van még ugyanennyi, ami nem szerepel a nyilvántartásba. És ami nem szerepel a nyilvántartásban, arra első körben nem vonatkoznak a szigorú szabályok.

Szakmailag kicsit aggályosnak tartom, hogy ilyen feltételek mellett engedélyek születnek. A kincskeresők jóval többen vannak, mint a régészek, nem tudjuk az összesnek felügyelni a munkáját. És ha véletlenül valaki olyan területre kap engedélyt, ami nem szerepel a nyilvántartásban, akkor csak rajta múlik, hogy beszolgáltatja-e azt, amit ott talált vagy sem

- hívta fel a figyelmet a régész szakértő. Apropó beszolgáltatás, a hatályos jogszabályok szerint a földből kikerülő régészeti lelet a magyar állam tulajdona. Régészeti leletnek pedig az minősül, ami 1711 előtt került a földbe. Aki tehát ilyet talál, annak azt be kell szolgáltatnia az illetékes hatóságnak. Ezen felül pedig még ott vannak azok a bűnözök, akik engedélyt sem kérnek, és potenciális és/vagy nyilvántartott régészeti lelőhelyeken végeznek feltárásokat.

Az ő tevékenységüknek az egyenes következménye például az, amikor a szakemberek antik római vagy bronzkori tárgyakat találnak neves külföldi aukciós házak katalógusában bődületes összegekért kikiáltva. "Miközben ezeknek a leleteknek Magyarországon, valamilyen közgyűjteményben lenne a helyük" - vélekedett Bálint Marianna.

Ehhez a szakértő szerint ráadásul még az is hozzájön, hogy a tetten ért illegális kincskeresők esetében a bizonyítási eljárás is nagyon nehéz és körülményes. Mindebből az is következik, hogy egyáltalán nem biztos az, hogy egy teljesen jól sikerült tettenérésből is a régészek fognak jól kijönni.

Óriási lehet a kár

Bálint Marianna szerint Magyarország kivételesen sok régészeti lelőhellyel rendelkezik, ami nem csoda, hogy vonzza az illegális kincskeresőket. A szakértő szerint például a Dunántúlról rengeteg római készítésű fémtárgy került már ki az országból, de Magyarországon talált bronzkori eszközökkel is szép számban lehet találkozni a már említett nagy aukciós házak katalógusában.

Néhány évvel ezelőtt egy nagyméretű bronzedény került fel egy bécsi aukciós ház katalógusában, ami végül, ha jól emlékszem 3 000 euróért kelt el. De nekünk, a Hajdúsági Múzeumnak is volt egy ügyünk 2015-ben, amiben a rendőrség hathatós közreműködésével sikerült megmentenünk egy 30 millió forintra felbecsült bronzedényt, amin egy illegális fémkeresőzéssel foglalkozó személy akart feketén továbbadni

- mesélte Bálint Marianna a Pénzcentrumnak. Ne legyen tehát senkinek kétsége afelől, hogy az illegálisan végzett fémdetektoros feltárás/kincsvadászat kéz a kézben jár az illegális műkincs kereskedelemmel. A régészeti lelőhely illegális feltárása, rongálása egyébként bűncselekmény, és a BTK. szerint akár 3-5 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.

Összegzés

Mint az a cikkből is kiderült, a fémdetektoros műszeres kutatás modernkori története igencsak ingoványos területnek számít. 2015-től tehát elméletben akár hobbi szinten is bárki kutathatja a földet fémdarabok után ácsingózva, azonban ha ezt legálisan akarja végezni, akkor hatósági engedélyre van szüksége, és ha sikeres is akar lenni, akkor bizony mélyen a zsebébe kell nyúlni egy megfelelő eszközért.

A fémdetektorozás árnyoldala pedig az, hogy a szakértő szerint, a jelenlegi aktív keresők túlnyomó többsége nem jó célokat szolgálnak, sokuk tudatosan vét a törvény ellen, és próbál hasznot csinálni olyan történelmi ereklyékből, ha úgy tetszik kincsekből, amiknek nem gazdag emberek magángyűjteményében, hanem sokkal inkább Magyarországon, egy közgyűjteményben lenne a helyük.

Az új szabályozás egyfelől tehát liberalizálta a fémdetektoros keresésre vonatkozó jogszabályokat, másfelől viszont a régészek és múzeumok dolgát is nehezítette. Ekkora mennyiségű (engedélyt kapó) kincsvadászt ugyanis lehetetlen ellenőrizni, így sokszor már csak neves aukciós házak katalógusában találkozhatnak a magyar szakemberek olyan ereklyékkel, melyeknek sohasem szabadott volna odakerülniük.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy aki ezzel a tevékenységgel akar foglalkozni, az bele se kezdjen, csak jól gondolja át a vállalkozást, és azt, hogy mennyi mindennek kell megfelelnie ahhoz, hogy legálisan hódolhasson a szenvedélyének. Az ilyenekből lehetnek egyébként a későbbi múzeumi szakértők, akik a régészek mellett a legnagyobb hazai ásatásokon dolgozhatnak, és több ezeréves kincsek megkerülésében segédkezhetnek. De persze egy erdőszéli mezőn megtalált, és kiásott mosógép alkatrész is nagy élményt jelenthet egy rajongónak.

A találási vágy ugyanis egyidős az emberrel, vele született dolog

- emlékeztetett Bálint Marianna.

Címkék:

hrcentrum, karrier, pénzcentrum.hu, illegális, műkincs, kincs, szabályozás, régészet, római szerződés, új btk,

Kincseket rejt a magyar föld: erdőkben, mezőkön kutatják az ereklyevadászok