2025-től a minimálbér 9%-al, míg a legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben megállapítandó garantált bérminimum 7%-al nő.
Magyarországon sok szó esik mostanában arról, milyen fontos lenne, hogy több gyermek szülessen. De felkészíti-e valaki a nőket arra a változásra, ami akkor áll be az életükben, mikor megszületik a gyerekük? Ha a társadalom azt várja el egy anyától, hogy ne legyen karrierje és kizárólag gyerekneveléssel foglalkozzon, akkor komoly problémákkal, elakadásokkal találkozhat az a nő, aki ennek az elvárásnak nem akar vagy nem tud megfelelni. Paizs Dóra megoldás központú coach-csal beszélgettünk többek között arról, hogy milyen helyzetbe kerülnek az értelmiségi, diplomás nők a gyerekszülés után, mivel kell számolniuk anyaként, ha vállalkozni, vagy karriert építeni szeretnének és hogyan élik meg a férfiak ezt a helyzetet.
A honlapod szerint mielőtt gyerekeid születtek, egy nagy szervezetfejlesztő cégnél voltál vezető tanácsadó. Mi vezetett arra, hogy a szülést követően ne menj vissza nagyvállalati környezetbe dolgozni, hanem inkább saját vállalkozást építs?
A szervezetfejlesztés általában egy hosszabb folyamat, sok vidéken töltött munkanappal. Reggel ötkor felpakoltam a kis gurulós bőröndöt, és három nap múlva éjfélkor jöttem haza. Tudtam, hogy kisgyerek mellett ezt nem fogom tudni csinálni, de azt is tudtam, hogy szeretnék a szakmában maradni, így végiggondoltam, hogy milyen lehetőségeim vannak. Maradt a coaching, mert azt akár 1-2 órában is lehet csinálni, nem jár olyan típusú elköteleződéssel, mint egy szervezetfejlesztés.
Csoportos és egyéni coachingot is tartasz. Melyikkel kezdtél?
Először a csoport volt. Miután gyermekem születetett, gondoltam, hogy mivel én egy önismerettel foglalkozó szakember vagyok, keresek egy csoportot, ahol támogatást kaphatok az anyává válás első időszakában. Kiderült, hogy nincs ilyen támogatócsoport, és akkor egy tréner barátnőmmel csináltunk egyet. Felhívtuk a barátainkat, akik épp kisgyerekkel voltak otthon, hogy lenne-e kedvük egy ilyenhez, és tízből kilenc igent mondott. Összeültünk egy kávézóban, és hétről-hétre más, bennünket foglalkoztató felnőtt témáról beszélgettünk. Tulajdonképpen ez volt az első Anyacsavar csoport.
Az anyává válás egy nagyon komoly változás, és ez valahogy sehonnan sem derül ki előtte, ezt senki nem mondja el.
Mondanál pár példát erre a változásra, hogy te hogyan élted meg?
Volt egy munkám, amit szerettem, és amiben nagyon sikeres voltam, napi flow élményt adott. Annyit kerestem vele, hogy jómódban éltem, emellett volt időm a barátaimra, az önfejlesztésre, a családi kapcsolataim ápolására, utazásra. Tudtam, hogy ki vagyok, mit szeretnék, és azt el tudtam érni, vagy ha mégsem, akkor kifejleszthettem, megszerezhettem hozzá új eszközöket, készségeket. Egyszóval a saját életem irányítója voltam.
Amikor megszületett a babám, a meglehetősen traumatikus kórházi szülést követően úgy éreztem, már a saját testem felett sem rendelkeztem, konkrétan nem tudtam lábra se állni. Semmire nem jutott elegendő időm, semelyik kapcsolatomat nem tudtam rendesen ápolni, jövedelmem pedig a töredékére csökkent.
Egy összeomlás volt az élet minden olyan területén, amelyek addig nagyon jól működtek. Ekkora változásra egyáltalán nem számítottam.
Diplomás, értelmiségi nőként bárhol az életben felkészítettek arra a változásra, hogy mi lesz, amikor gyereked születik?
Én még nem találkoztam olyan felkészítéssel, ami a szülővé válásra készít fel, annak praktikus, időszervezési, energiagazdálkodási, karriertervezési és lelki oldalaival. Az egyéni ügyfeleim között többen is vezető pozícióban lévő értelmiségi nők, és pont azért jönnek hozzám egyéni coachingra, hogy egy ilyen komplex, személyre szabott felkészülésben segítsek neki. Van egy elképzelésük arról, hogy mi lenne az ideális, de nem tudják előre, hogyan működik majd a hétköznapi gyakorlat. Önazonos, lelkileg megnyugtató megoldást kell találniuk úgy, hogy közben valójában sok tekintetben nincs arra garancia, hogy mi lesz akkor, amikor ténylegesen megszületik egy baba. Ekkor tervezéssel szoktunk próbálkozni.
Ennek során két dolgot helyezünk fókuszba. Az egyik, hogy megnézzük, milyen várható igényei lesznek a szülés után nemcsak a babának, hanem a szülőknek is. Ezek közé tartozhat, hogy lesz igényük mondjuk sportolásra, vagy éppenséggel egyedüllétre, a párkapcsolatuk megőrzésére és természetesen sok esetben arra, hogy a karrierjüket is építsék tovább. A jó tervezés alapja, hogy felmérjük az igényeinket, és először legalább saját magunknak bevállaljuk őket.
A másik feladat pedig, hogy amikor megtaláltunk egy olyan személyre szabott megoldást, ami a szülőnek komfortos és önazonos, akkor azt az összes érintettel meg kell tudni beszélni. Például az anya munkahelyén több esetben helyettest kell találnia egy átmeneti időszakra, bizonyos feladatokra.
Nagyon fontos ilyenkor, hogy a nők, akik arra vannak szocializálva, hogy állandóan másoknak adjanak és másokat támogassanak, kisgyerekes anyaként megtanuljanak saját maguknak támogatást kérni. Nagyon sok mindent kell kérni minden nap a szülés után, és a későbbiekben is, sokszor anélkül, hogy azt azonnal viszonozni tudnák. A támogatáskérés és a felajánlott támogatás elfogadása egy készség, amit a legtöbb nőnek ki kell fejlesztenie, meg kell erősítenie magában.
Térjünk vissza az Anyacsavar csoportokra, melyeken az anyává válás után vesznek részt a nők. A saját élményeidre alapozva, te dolgoztad ki azokat a kereteket, témákat, amikkel foglalkoztok ezeken az alkalmakon?
A kezdeti támogatói csoportból csináltam egy megoldásközpontú csoportos coaching módszertannal működő folyamatot, melynek során minden alkalommal egy témát járunk körbe. Az Anyacsavar csoportokon mindenki a saját témáján dolgozik, a saját egyedi megoldásán, de van egy támogató, megtartó sorsközösség, ami legalább ennyire fontos. A folyamatos bűntudattal és elégtelenség-érzéssel küzdő kisgyerekes anyák
Hogy nézett ki az Anyacsavar csoportok fejlődése, az első csoportok után elkezdtétek szélesebb körben is reklámozni?
Amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy szeretném bárki számára elérhetővé tenni ezeket a csoportokat, ami egyben azt is jelentette, hogy építsünk vállalkozást belőle, a barátnőm ehhez már nem szeretett volna csatlakozni, neki más volt akkor fontos. A honlap-készítésbe és a blogírásba így már egyedül vágtam bele.
Azoknál a nőknél, akik jelentkeznek hozzád, hogyan fogadják családon belül azt a szándékot, hogy ők azonosítottak egy elakadást, és szeretnének ezen változtatni?
Erre nem tudok általános választ adni, mert többféle mintát lehet látni, van, ahol könnyebben megoldják a a szülővé válás után a közös feladatok újraosztását. Gyakori azonban az is, amikor egy liberálisan gondolkodó férj eleinte támogatja a csoportba járást, a vállalkozásindítást, a munkaerőpiacra való visszatérést. A probléma akkor jelentkezik, amikor az anya plusz elfoglaltságai miatt a férjnek is muszáj lenne nagyobb részt vállalni a közös feladatokból, a háztartási és gyerekekkel kapcsolatos teendőkből.
Miben lehet a leginkább megfigyelni a sokak által hagyományosnak leírt családmodell-értelmezések továbbélését itthon?
Magyarországon van egy nagyon erős társadalmi nyomás, amely szerint egy nő a karrierjét és családját nem tudja összeegyeztetni, ezért a kettő közül mindenképpen választania kell. Ezzel pedig kéz a kézben jár egy másik nagyon erős nyomás, hogy amikor választasz, akkor az anyaságot válaszd. Sokak felé ki nem mondott elvárás, hogy ne menjenek vissza dolgozni, vagy ha vissza is mennek, akkor lehetőleg kevés órában,
A karriert építő anyát a legtöbben önzőnek gondolják, egy sikeres apáról senki nem gondolja ezt. Ezt a kívülről érkező implicit nyomást a nők jelentős része belsővé, saját elvárássá teszi, és ha nem tud ennek vagy nem akar ennek megfelelni, akkor bűntudatot és lelkiismeret-furdalást érez. Az elmúlt 5 évben több mint 200 családdal dolgoztam együtt, így vannak visszatérő mondatok, amiket hallok.
- így élik meg sokan, ha arra gondolnak, hogy visszatérnének a szakmai kiteljesedéshez. Sajnos arra is látok példákat, hogy az apák elkezdik magukat frusztráltnak érezni, ha a feleségük dolgozik vagy önmegvalósít, és nekik több feladat jutna a közösből. Olyat is tapasztaltam már, hogy a férj azon akadt ki, hogy a felesége pénzt akart keresni, mert ez számára azt jelentette, hogy ő nem keresett eleget, tehát nem teljesített jól családfőként. Az sem ritka, hogy valaki lúzerségnek éli meg, ha a felesége este elmegy valahova és neki kell a gyerekeket lefektetni, miközben az szerinte a nő feladata lenne.
Milyen területen támogatják a legkevésbé a munkahelyek a kisgyerekes nőket, hol lennének a legsürgetőbb feladatok?
Amire nem látok megoldást és akaratot sem a klasszikus munkahelyek részéről, hogy áthidalják a szülés utáni első 1-1,5 évet. Ezt követően már sok magasan képzett női szakember visszamegy dolgozni, vannak, akik négy vagy hat, sőt nyolc órában is. Addig viszont semmilyen nyitottságot nem látok arra, hogy például heti pár órában alkalmazzák az otthon lévő kismamákat. Nem értem, hogy miért nem történhet meg az például, hogy kap a magas teljesítménymotivációjú, értékes női munkaerő egy heti pár órában is végezhető projektet, egy kutatást, vagy egy rendezvényt.
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 19 173 855 forintot 20 éves futamidőre már 6,54 százalékos THM-el, havi 141 413 forintos törlesztővel fel lehet venni az UniCredit Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: a K&H Banknál 6,64% a THM, míg a CIB Banknál 6,68%; a MagNet Banknál 6,75%, a Raiffeisen Banknál 6,79%, az Erste Banknál pedig 6,89%. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
Nyugat-Európában sok helyen ez jobban működik, itthon mi lehet ennek az akadálya?
Azt nem tudom, mi a helyzet Nyugat-Európában, de itthon már rákérdeztem HR-eseknél, hogy erre miért nincs megoldás, és azt mondták, hogy ez nagyon bonyolult a bérszámfejtés szempontjából. Erre én általában elképedve nézek, mert, ha egy cégnél van például egy IT-probléma, és azt mondja a vezérigazgató, hogy ezt meg kell oldani, akkor nehéz elképzelni, hogy elé áll egy rendszergazda és azt mondja, hogy ezt sajnos nem tudjuk megoldani, mert túl sok adminisztrációval jár.
Az a benyomásom, hogy erre igazából nincs akarat. Amire látok példákat Magyarországon, hogy
Azt gondoltam volna, hogy ez az állapot össztársadalmi szinten igaz, de a magasan kvalifikált emberek körében kevésbé, a te ügyfeleid pedig jórészt közülük kerülnek ki.
Ez a jelenség bármelyik társadalmi rétegben megfigyelhető. Kevés a jó példa, ezért aki a karriert és a családot szeretné összehangolni, annak tisztában kell lennie azzal, hogy egy úttörő dolgot csinál, mert ellenszélben kell társadalmilag berögzült állapotokat átmozgatnia.
Ahhoz, hogy ezekben az állapotokban változás következzen be, milyen lépésekre lenne szükség? A közoktatásban kéne kezdeni?
Egy attitűdváltás soha nem abból fakad, hogy elolvasok egy tankönyvet, vagy valamit elmondunk sokszor, hanem a tapasztalati tanulás által. Mindig lesz néhány úttörő ember, aki az elsők között megcsinál valamit, amiről senki nem gondolta, hogy lehetséges, és utána ő állít példát a többiek elé. Ezeken az egyedi, példaértékű jó megoldásokon dolgozunk az Anyacsavar csoportokban. Ezek az egyéni attitűdváltások egyébként általában apró lépésekben történnek meg, így a csoportban hatalmas erőt ad, amikor tudod, hogy honnan indult a többi nyolc ember, és látod, hogyan ugorják meg lépésről lépésre a kihívásokat.
Egy korábbi előadásodon elmondtad, hogy sokat foglalkozol olyan nőkkel, akik a gyerekvállalás után nem szeretnének visszamenni egy nagyvállalathoz dolgozni, hanem vállalkozást alapítanának. Ha valakiben ez az igény megvan, minden esetben tudsz azonosítani egy olyan témát, amin elkezdhet dolgozni?
Létezik olyan, hogy valaki száz százalékig biztos abban, hogy vállalkozni szeretne, megvan az erős motivációja, de nem tudja pontosan, hogy mit szeretne csinálni. Ilyenkor megnézzük, hogy mihez ért és azt is, mit szeret csinálni. Jó esetben ebben van egy közös halmaz, akkor sínen vagyunk, hisz utána már csupán egy üzleti modellt kell erre a jó alapra ráhúzni.
Ha nincs átfedés aközött, hogy mihez ért és mit szeret valaki csinálni, az eggyel nehezebb dolog. Az a tapasztalatom, hogy hosszútávon fenntarthatóbb olyan témával, tevékenységgel vállalkozni, amit az ember szeret. Ilyenkor azon dolgozunk, hogy hogyan lehetne a kedvenc feltöltő tevékenységekből pénzt csinálni. El sem tudod képzelni, mi mindenre épülnek vállalkozások.
Amikor elkezdtek dolgozni egy vállalkozáson, találkozol-e olyan problémákkal, amelyek a rögzült nemi szerepekből vagy egyéb okokból adódóan, de azért merülnek fel, mert az ügyfeled nő?
Ami nagyon kiugró különbség a férfiak és nők vállalkozásindítása között az az önbizalom és az önértékelés nagyon alacsony szintje a nőknél. Általában ez az a terület, amelyet hangsúlyosan fejleszteni kell, szinte mindegy, hogy valaki mihez ért, hány év tapasztalata van vagy mennyire volt sikeres korábban. Készségek szintjén nem látok semmilyen különbséget férfiak és nők között.
De ez inkább a kisgyermekes időszakhoz kötődik vagy ahhoz, hogy az illető éppenséggel nő?
A nők önbizalmának és önértékelésének csökkenése már pubertáskorban elkezdődik. Gyakori, hogyha egy fiú az iskolában sikeres, azt az eszének tulajdonítják, ha viszont egy lány sikeres, akkor azt csupán szorgalmasnak gondoljuk. Ez felnőtteknél a munkahelyeken sem ritka. És az sem erősíti az önbizalmat, ha ugyanazért a munkáért egy nő jóval alacsonyabb fizetést kap, mint egy férfi.
Erre jön rá az a társadalmi nyomás, amely burkolt módon - mondjuk megkérdőjelezéssel, elbátortalanítással, önzőnek bélyegzéssel - bünteti vagy tiltja azt, hogy sikeres legyen egy nő a munkájában anyaként. A vállalkozásindításhoz kezdeményezőkészség és kockázatvállalás mindenképpen szükséges, ez pedig egészséges önbizalom nélkül nem megy. Itt nagy szerepet kapnak a támogató férfiak: minden sikeres vállalkozónő mögött van egy segítő, biztató férj, vagy apa. Ezek híján pedig egy támogató női közösség.
Ezek a hatások ennyire hangsúlyosan érvényesülnek abban az értelmiségi körben is, akikkel te foglalkozol?
Abszolút, a felsővezető ügyfeleim között is. De ez nemcsak itthon probléma. A Facebook operatív vezetője, Sheryl Sandberg a könyvében nagyon hasonló helyzeteket ír le, pedig ő amerikai példákat vett alapul.
Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy abban a szereposztásban, ahol a nő marad otthon három évig a gyerekkel, a férfi is sérülhet. Az apává válással a férfiak a nyakukba kapják azt a stresszt és terhet, hogy egy három-, majd négy-, esetleg ötfős családot kell egyedül eltartaniuk. Ez egy iszonyatos felelősség, hatalmas nyomás és tök igazságtalan a férfiakkal szemben.
Milyen problémák jelentkeznek az apáknál?
Gyakran találkozom azzal, hogy az apák látástól vakulásig dolgozzanak és talicskázzák haza azt a sokszázezer forintot havonta, amiből tisztességesen meg lehet élni. A gyerekeiket szinte nem is látják felnőni, a feleségükhöz egy szót nem tudnak szólni, mert mire lefektette a gyerekeket, addigra elalszanak. Ráadásul aggasztja őket, hogy milyen példát mutatnak apaként, ha egyszer soha sincsenek otthon. Ezek is nagyon fontos és kibeszéletlen témák.
Ha valaki elakad az életében, mondjuk a gyerekszülés után nem érzi jól magát, akkor miért coach-hoz menjen és miért ne pszichológushoz?
Mindkettő másra jó, a kérdés, hogy milyen jellegű az elakadás. A pszichológus általában egy hosszabb lélegzetű folyamatban nyújt segítséget, ami támogatja a probléma gyökereinek feltárását, és mély megértését. A megoldásközpontú coaching, amit én csinálok, arra fókuszál, hogyan tudunk egy elakadásnál lehetőleg minél hamarabb egy egyedi, személyre szabott megoldást találni, hogy örömtelibb, élhetőbb életet folytathassunk. A legtöbb támogatási formától eltérően nem elemezzük a problémát, ehelyett a meglévő erőforrásokat, a múltban már jól működő saját stratégiákat vizsgáljuk meg, és ezért gyorsabban jutunk önazonos, és fenntartható eredményre, általában egy, de maximum három alkalom alatt.
Kinek ajánlod az egyéni és a csoportos foglalkozást?
Az egyéni coaching nagyon jó választás lehet például egy időnyomásos döntéshelyzetben, vagy ha valakinek hiányzik a belső engedélye arra, hogy arra az útra lépjen, amit a szíve diktál, esetleg nem szeretné másokkal megosztani a helyzetét. Akinek azonban nagyon fontos a folyamatos külső támogatás, megerősítés, visszajelzés, annak jobb lehet a csoport, ahol heteken át meríthet erőt mások jó példáiból, és kaphat új és új energiafröccsöt egy sorstárs közösségből.
Olyan van, hogy valaki elmegy egyéni coachingra a partnerével?
Volt már rá példa, de én nem vagyok párterapeuta. Általában azt szoktam csinálni, hogy ha egy olyan elakadással találkozom, ami szerintem nem a coaching asztala, akkor elirányítom az ügyfelem a megfelelő szakemberhez. Szerencsére remek klinikai pszichológus, mediátor és családterapeuta szakemberekkel dolgozom együtt.
A csoportos foglalkozáson részt vevők mennyire tartják a kapcsolatot egymással, amikor véget érnek a közös találkozások?
Gyakori, hogy barátságok, sőt munkakapcsolatok is szövődnek a csoportokban. Ezen kívül van egy online klubom is, amely részben ezt a célt is szolgálja, bár elsősorban azért jött létre, hogy azok is tartozhassanak anyaközösséghez, akik a távolság miatt nem tudnak személyesen eljönni egy csoportba. Itt havonta más-más témát dolgozunk fel, és gyerekekkel is látogatható tapasztalatmegosztó klubokat is tartunk, ahová akár pár hetes babával is lehet csatlakozni.
A Wörtering matricák megkönnyítik a nyelvtanulást a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek.
A "Pisztrángok, szevasztok!" című könyv az online zaklatás és egyéb digitális veszélyek témáját járja körül, különös tekintettel a 7-12 éves korosztályra.
Balogh Petya: Ennyi lelkes, inspirált fiatalt egy helyen még nem is láttam életemben.
Nyílt homoktövis élményszüretet hirdet augusztus-szeptemberre egy Tápió-vidéki, többszörösen díjazott gazda.
-
Még könnyebb lesz a lakástakarékok felhasználása: te mit vennél belőle?
A lakástakarék megtakarítás lényegében bármilyen lakáscélra felhasználható.