Pénzcentrum • 2017. október 5. 12:30
Nagyot csökkent a munkanélküliség, az idei második negyedévben 196 ezer magyarnak nem volt állása. Úgy tűnik, nincs ok aggodalomra, egy friss felmérés szerint azonban a válaszadók jelentős része nem érzi biztonságban a munkahelyét.
A GKI júliusi lakossági felmérésében a megkérdezettek átlagosan 76 százaléka javulást vagy stagnálást, 24 százaléka pedig romlást (növekvő állástalanságot) várt a munkanélküliek számában a következő 1 évben. Mindeközben a KSH adatai szerint 2017 második negyedévében 196 ezer munkanélküli volt az országban és a munkanélküliségi ráta 4,2 százalék volt (2013-ban még 10% feletti). Ezek az értékek a rendszerváltás óta a legjobb adatok, és ez alapján úgy tűnik, hogy nincs ok az aggodalomra. Mégis, a felmérés eredményei arra engednek következtetni, hogy hiába a javuló magyar foglalkoztatottsági mutatók, a válaszadók viszonylag jelentős része még mindig nem érzi biztonságban a munkahelyét.
1992 óta jellemzően a diplomások tartottak a legkevésbé, a legfeljebb 8 általánost végzettek pedig a leginkább a munkanélküliségtől, de igazából végig együtt mozognak az értékek. A félelem csökkenését az elmúlt években csökkentette a magyar gazdaság visszaesésének befejeződése, a közmunka elterjesztése, majd a külföldre kivándoroltak és a munkavállalók képzettségbeli problémái miatt kialakult munkaerőhiány, valamint az állami túlfoglalkoztatás.
A júliusi felmérésben - meglepő, és a korábbi trendtől feltehetőleg csak átmenetileg eltérő módon - a legfeljebb 8 általánost végzettek a legoptimistábbak ("csak" 21 százalékuk vár romlást). Az érettségivel rendelkezők körében az arány 23 százalék, a szakmunkás és diplomások között pedig rendre 26-26 százalék. Vagyis iskolai végzettség szerint közel azonos arányban félnek az elbocsátásoktól, ugyanakkor a képzettebbek most kissé jobban tartanak ettől.
A megkérdezettek válasza munkaerő-piaci aktivitás szerinti bontásban nem meglepő módon a munkanélküliek körében lett a legrosszabb (33% számít további romlásra). A munkanélküliségből - főleg ha az tartós, képzetlenséggel és hátrányos regionális helyzettel kapcsolódik össze - valóban nehéz a kitörés. Az egyetemista/főiskolai hallgatók között ellenben messze a legjobbak a várakozások (9%). Ez feltehetően azért van így, mert azt látják, hogy sok álláslehetőség közül válogathatnak. Ugyanakkor, a felsőfokú végzettségűek nem feltétlenül a képzettségüknek megfelelő pozíciókban dolgoznak. Sőt, gyakran alacsonyabb keresettel is kell beérniük.