Pénzcentrum • 2017. január 13. 11:00
Az egyetemi rangsoroktól mindenki azt várja, hogy megmutassák, melyek a legjobb egyetemek az országban. A magyar egyetemei rangsorokból ugyan sok mindent meg lehet tudni, csak pont ezt nem. Mutatjuk, mi vele a probléma. A Pénzcentrum annak is utánajárt, nyugati országokban hogyan mérik az egyetemek színvonalát.
Már csak egy hónapja van az idei pályaválasztóknak arra, hogy kiválasszák, melyik felsőoktatási intézményben (és annak melyik szakán) tanulnak majd tovább. Ilyenkor a leendő hallgatók (és többségében a szüleik is) próbálnak mindenhonnan információkat szerezni a kiszemelt iskolákról: tájékoztatókat olvasnak, nyílt napokra járnak, évek óta teltházas az Edukáció Kiállítás is (ami idén január 19-én kezdődik), és forgatják az egyetemi rangsorokat. Utóbbival az a probléma, hogy bár nagyon sok szempontot megvizsgálnak a rangsorok készítői, valójában semmit sem tudunk meg az intézmények oktatási színvonaláról.
Végül is mi határozza meg, hogy egy iskola mennyire jó? Nyilván a képzés színvonala, hogy milyen tudást és szakmai felkészültséget ad a hallgatóinak, valamint, hogy a megszerzett tudást miként tudják majd kamatoztatni nagybetűs életben. Ezeket pedig legjobban az bizonyíthatná, hogy a végzett hallgatók milyen gyorsan tudnak diplomaszerzés után elhelyezkedni a munkaerőpiacon, milyen fizetéseket és pozíciókat tudnak megszerezni, milyen karrierívet írnak le, és esetleg milyen tudományos fokozatot szereznek. Tehát az egyetemek legfőbb színvonalbeli mércéje a végzett hallgatóik sikerei lehetnek. Ezekről azonban ma Magyarországon egyáltalán nincs adat.
Amit megtudhatunk a magyar egyetemi rangsorokból
Folyamatosan készülnek egyetemi rangsorok, amelyek azt próbálják körüljárni, mely felsőoktatási intézmények a legjobbak. A HVG felsőoktatási rangsora minden évben megjelenik, ezt az oktatói és a hallgatói kiválóság alapján állítják össze, tehát hallgatói és oktatói rangsorok összesítéséből épül fel az intézményi és kari rangsor. Figyelik a hallgatók számát, a tudományos fokozatot szerzett oktatók számát és arányát, a tudományos fokozattal bíró oktatókra jutó hallgatók számát és az MTA-címeket szerzett oktatók arányát is. A felsoroltak mellett még összehasonlítják az elsőhelyes jelentkezők számát, a felvettek pontátlagát, a nyelvvizsgával felvettek arányát, valamint a középiskolai versenyen helyezettek számát.
Ahogy a rangsor összeállításának szempontjait nézegeted, érzed, hogy valami sántít? Félreértés ne essék: érdekes megnézni, hogy mely magyar egyetemeken van a legtöbb tudományos fokozattal rendelkező oktató - igaz, attól, hogy valaki a szakterületén hatalmas tudással rendelkezik, és átütő kutatási eredményeket ért el, még nem biztos, hogy jól át is tudja adni a tudását, vagy egyáltalán kellően motivált hozzá.
És azt is érdemes megnézni, hogy a "legjobb diákok" mely egyetemekre jelentkeznek. Itt azért mindenképp érdemes hangsúlyozni, hogy a hallgatói kiválóság méréséhez a felvételi jelentkezések adatait használják. Tehát ezek az eredmények valójában a középiskolák érdemei, hiszen a középiskolai versenyek, a nyelvvizsgák, és a magas felvételi pontok megszerzése a középiskolai tanárok - és persze a diákok- munkájának eredménye. Hiszen amikor ezeket az eredményeket a diákok elérték, még semmi közük sem volt egyetlen felsőoktatási intézményhez sem.
A Felvi-rangsorok készítői is nagyon sok szempontot figyelembe vesznek, viszont ők főként vélemények gyűjtenek össze. A Felvi honlapján olvashatók a rangsorainak legfontosabb elemei:
- Oktatói kar minősége
- Intézményi infrastruktúra jellemzői
- Intézmények tudományos potenciálja
- Intézményi szolgáltatások hallgatói megítélése
- Diploma értékének hallgatói megítélése
- Munkáltatói véleményeken alapuló rangsorok
- Oktatói-szakértői véleményeken alapuló rangsorok
- Intézmények hallgatói presztízsrangsorai
- Hallgatói minőség jellemzői
- Egyéb intézményi jellemzők
Ezeket végignézve ismét az látható, hogy véleményeken, valamint az oktatói és hallgatói (jelentkezéskor) minőségen alapul. A rangsor felépítéséhez egyetemi vezetők, munkaerő-piaci szakértők, és oktatáskutatók mondják el meglátásaikat, és az ott tanuló hallgatók mondják el, hogy milyennek látják a saját iskolájukat. Ez önmagában nagyon szép, de mindenki a sajátját veszi evidensnek. Általában egy hallgató csak egy, legfeljebb két felsőoktatási intézményt ismer meg "belülről" tanulmányai során, éppen ezért nincs mihez viszonyítania, nem tud összehasonlítani. Többnyire elképzelésük sincs, hogy az többi egyetemről.
Az oktatóknál szintén ez a helyzet. Jóval nagyobb rálátásuk van ugyan a többi intézményre, mint a hallgatóknak, de még így elég szűk ezek köre. Ráadásul minden oktatónak érdeke, hogy a munkahelye jól szerepeljen az ilyen rangsorokon, mert akkor több diák felvételizik hozzájuk, több pénzt kap az iskola, az oktatók pedig biztosan megtarthatják a munkahelyüket, sőt, még akár a munkakörülményeik is javulhatnak. Mindezt nem lehet csalásnak tekinteni, inkább csak lojalitásnak.
Ebből kifolyólag pedig objektív adat sincs arról, ami kizárólag számokkal meg tudja mutatni az egyetemek oktatási színvonalát, és azt, hogy az ott végzett hallgatók milyen értékkel bírnak a munkaerőpiacon.
NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!
Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)
Meglepetés: külföldön van, és működik
A nyugati országokban léteznek és működnek jól bejáratott pályakövetési rendszerek.
Nagy-Britanniában az országos HESA (Higher Education Statistics Agency) nagyjából 6 hónappal a diplomaszerzés után elkezdi mérni, hogy az egykori hallgatók hol helyezkedtek el, milyen pozícióba, mennyi a kezdő fizetésük, stb. Majd legközelebb diplomaszerzés után körülbelül 3,5 évvel újra megkérdezik a diákokat, hogy hova jutottak az eltelt idő alatt, milyen pozíciót szereztek meg, mennyit keresnek - mondta a Pénzcentrumnak a londoni Westminsteri Egyetem oktatási osztályának munkatársa.
Ezeket a felméréseket az egyetemek készítik a saját egykori hallgatóikkal, de a HESA által előírt módszerekkel és formában. Csapatok (alumni team) végzik ezeket a feladatokat, akik a diplomaosztón begyűjtik minden végzős elérhetőségeit.
Éppen ezért senki sem veszi félvállról. A kutatások eredményei alapján rangsor is készül, számokkal és valóban mérhető eredményekkel.
De ezzel a kapcsolattartással nem csak a közjót és az egyetemi kutatást szolgálják, hanem mindenkinek haszonot hoz. A már végzett diákok kapják a hírleveleket, amelyekben arról is értesülhetnek, hogy milyen kedvezmények és lehetőségek járnak nekik, például továbbra is ingyenes használhatják a könyvtárat, az edzőtermet, a mesterkurzusokra kedvezményeket kapnak, segítenek átnézni az önéletrajzukat, sőt még akár próba állásinterjúra is mehetnek, stb..
Az egyetemeknek a kutatáson felül ebből az a haszon, hogy az egykori hallgatóik gyakran pénzt adományoznak az intézménynek a leendő diákok ösztöndíjaira, vagy gyakornoki helyeket ajánlanak fel nekik, de az is gyakori, hogy előadást tartanak az egyetemen a szakmájukról.
Mit kezdjünk a hazai rangsorokkal?
Miután megnéztük, hogy például a briteknél hogyan is működik a pályakövetés, milyen és mekkora tényszerű adathalmazzal rendelkeznek, valóban kicsit eltörpülnek mellette a hazai egyetemi-rangsorok. De ennek ellenére így is érdemes tanulmányozni őket: ha objektív adatokat nem is találunk bennük, gyakran igen beszédes lehet az is, hogy mások - akiknek egy átlag embernél nagyobb rálátásuk van a felsőoktatási intézményekre-, hogyan látják az egyetemeket és a szakokat. Ez is nagy segítség lehet egy pályaválasztái döntéshelyzetben.