Pénzcentrum/Index.hu • 2016. március 6. 12:01
2020-tól csak az felvételizhet a felsőoktatásba, akinek B2-es szintű igazolt nyelvtudása van. Ma a diákok fele enélkül érettségizik, a másik fele fizetett tanfolyamokkal szerzi meg a tudást. Pedig statisztikailag nem is kevés a nyelvórák száma. A Nyelvtudásért Egyesület szombati "Mi a baj az iskolai nyelvoktatással" című konferenciáján nyelvtanárokkal, vizsgáztatókkal és az Oktatási Hivatal képviselőivel az iskolai nyelvoktatás alacsony hatékonyságának okait kereste a 250 résztvevő.
- nevettette meg a hallgatóságot a Nyelvtudásért Egyesület vezetője a budapesti konferencián. Rozgonyi Zoltán fanyar humorral megfogalmazott mondata magába foglalja a nyelvoktatás közoktatásbeli helyzetét.
Az érettségi előtt álló diákok fele nem csak, hogy közelében sincs a középszintű nyelvtudásnak, de ennek nincs is tudatában. Ez a szakmai kiállításokon tartott vizsgatesztek eredményeiből derül ki. Ezek a fiatalok most még enélkül a tudás nélkül akár be is juthatnak az egyetemre - hogy ugyanilyen alacsony szintű nyelvismerettel el is hagyják azt. A diplomát aztán nem vehetik át, nekik találták ki a Diplomamentő programot. Ám évente 6-8 ezren hagyják el a felsőoktatást ugyanígy, és ez a szám magasabb, mint amennyi volt hallgatónak a Diplomamentő segítséget tud nyújtani a kedvezményes nyelvtanuláshoz.
KATTINTS! A gatyád is rámehet a nyelvtanulásra: így úszhatod meg olcsóbban
Nem az iskolában jutnak el a középfokúig
Rozgonyi szerint az elmúlt 15 év ugyan jelentős változást hozott, és az sem igaz, hogy a tanárok többsége ne tudna jól az általa tanított nyelven (bár, mint kiderült, az elmúlt három évben ez a kockázat is bekerült a rendszerbe), vagy, hogy el lennének maradva módszertanilag. Ennek ellenére az iskolák felében esély sincs arra, hogy a diákok eljussanak a középfokúig, kizárólag az iskolai oktatásra hagyatkozva.
A Nyelvtudásért Egyesület a konferencián ismertette saját online felmérését. A 60 kérdésből álló ívet 1100 iskolai nyelvtanár és 1800 diák töltötte ki. A felmérés nem reprezentatív, de azért jelzi, hogy a fontosnak tartott motiváció, pozitív hozzáállás megvan a diákokban és a tanárokban: előbbiek 61, utóbbiak 65 százaléka reális követelménynek tartja a B2-es szint elérését érettségire.
A támogatók szerint ez nélkülözhetetlen az újabb tudás megszerzéséhez, a jobb munkahely eléréséhez. Az ellenzők szerint viszont a feltételek nem adottak az iskolákban, hiába az osztott csoportok, így is gond van a helyhiánnyal, azzal, hogy feleslegesen tesz újabb terhet a diákok vállára és a gyakorlatban csak diszkriminatív korláttá válik a felsőoktatásba vágyók előtt - derült ki Kuti Zsuzsa nyelvoktatási szakértő beszámolójából.
Ahhoz, hogy az elvárás reális legyen, a tanárok és diákok szerint több óra kellene - ezt tartotta legfontosabbnak a válaszolók 29 százaléka - csoportbontás (19százalék), jó tananyag, segédanyag (13 százalék), szabad tankönyvválasztás (6 százalék).
A számokból más következne
Kézenfekvő lenne a feltételezés, hogy egyszerűen kevés idő jut a nyelvórákra, de meglepő módon ebben Magyarország nem áll rosszul. Az első nyelvre kilenc év alatt 936 óra jut, a másodikra 432. Ez a régióban nem rossz, Lengyelországban csupán 537, Romániában 472 óra jut. Ráadásul a B2-es szinthez 5-600 óra elvileg elég is lehet.
Mégis, az Eurobarométer 2012-es kimutatása alapján Magyarország a legrosszabbul áll az idegennyelvtudás terén. Az önbevalláson alapuló felmérés szerint 65 százalék egyáltalán nem tud megszólalni idegen nyelven. 35 százalék képes erre, és a teljes népességen belül 13 százalék kettő, négy százalék több nyelven is beszél. Ez 2006 óta romló folyamatot jelent: akkor 42 százalék vallotta magáról, hogy legalább egy, 27 százalék két nyelven is tud - mondott egy váratlan adatot Öveges Enikő, az ELTE angol tanszékének oktatója.
Igaz, az önbevallással szerzett adatok kulturális különbségekből is adódhatnak: elvileg elképzelhető, hogy Magyarországon szerényebben ítélik meg tudásukat az emberek a valósnál, míg a nyelvtudásáról közmondásosan nem híres olaszok pozitívabban. Erre azonban semmilyen bizonyíték nincs. Befolyásolhatja a képet az is, hogy nyelvrokonság révén sok ország nyelvtudása kedvezőbbnek tűnhet, csehek a szlovákokkal közösködhetnek, a skandináv nyelvek egymással, balti államok az orosz kisebbség révén javíthatják a statisztikát,a románok az újlatin nyelvekkel. Mindez részben igaz lehet, de mégis önámítás, ha a finnek jó angolnyelv-oktatására gondolunk.
És ez egyúttal üti azt a nyelvtanárok körében is sajnálatosan elterjedt tévhitet, hogy "a magyar nyelv nehéz" (ugyanis nincsenek önmagukban nehezebb vagy könnyebb nyelvek), ami miatt a magyaroknak nehezebb volna megtanulniuk idegen nyelven. A Pécsi Tudományegyetemről Nikonov Marianne pedig azt is megemlítette, hogy az általános alacsony idegennyelvi eredmények ellenére több százezer magyar fiatal mégis boldogul külföldön.
Nem is kezdjük későn
Hogy a kép még bonyolultabb legyen, még olyan kiugró különbség sem látszik, hogy Magyarországon túl későn kezdődne nyelvtanulás. Negyedik osztálytól kötelező, ez nagyjából az Európa-szerte átlagos 6-9 éves korhatári sávba esik. Ráadásul a magyarországi diákok 40 százaléka már 6-7 évesen tanul idegen nyelvet az iskolában - bár megoszlanak a vélemények arról, hogy ennek mennyi értelme van.
- hívta fel a figyelmet Öveges.
Dóczi Brigitta az ELTE Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékéről már egy másik rendszerszintű hibára hivta fel a figyelmet:
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Nincs meg a folyamatosság az iskolák között: bárhová is jutottak a diákok 8. osztályban, szinte biztos, hogy a középiskolában ismét a nulláról indulnak.
A nyelv nem egy tantárgy
A fenti jelenség máris részben magyarázatot ad arra, hogy miért nem hatékony a statisztikailag magasnak látszó óraszám. De rontja az eredményeket az is, hogy a nyelv tárgyként jelenik meg, önmagért valótananyagként, noha sokkal jobb lenne eszközként használni, vagyis - a kéttannyelvű iskolákhoz hasonlóan - valamilyen tartalmat átadni az adott nyelven. Ezzel épp azt adná meg az iskola, amit a diákok várnak a nyelvtanulástól: azt, hogy gyakorlatias, életszerű tudást adjon, ne merüljön ki mechanikus szódolgozatokban. Az órák hatékonyságát csökkenti a diákok túlterheltsége is: 8. órában semmit nem lehet érdemben tanítani.
Ez pedig már az általános oktatási problémára vezet rá. Tévedés lenne azt a látszatot kelteni, hogy van a jól működő oktatás, csak a nyelvtanárok lerontják a képet - mondta Einhorn Ágnes. Az Idegen Nyelvi Központ munkatársa szerint szélesebb összefüggésről is szó van. Aki gyengébben teljesít a nyelvórán, annak más tárgyból is gondjai vannak, és ez szoros összefüggést mutat a diákok szociális hátterével.
Úgy kell tanítani, ahogyan nem tanult
Szintén általános, nem kizárólag a nyelvtanítást érintő, rendszeresen visszatérő elem a tanárok pozitív attitűdje, amellyel motiválni kellene a diákot. A tanár legyen nyitott, türelmes, korszerű, kommunikatív. Úgy kell tanítania a tanárnak, hogy szakítania kellene saját, poroszos szellemű oktatási élményeivel.
Nem esett szó a tanárok nyelvi képességeiről. Ennek a diploma átvételekor a C1-es szinten kell lennie, bár ilyen felmérés menet közben nincs, ám ez a tudás következik a tananyag teljesítéséből. Az elmúlt három évben viszont olyan változás lépett életbe, amely miatt sokkal az egyik tárgyból sokkal gyengébb szinten teljesítő diákok is bekerülhetnek a tanárképzésbe.
A jelenlegi három éve átalakított osztatlan tanárképzésben, ha valaki nyelvszakos, akkor, a törvény szerint csak az egyik szakjából kötelező emelt szintű érettségit tennie a felvételihez. A másikból középszintű érettségi elég.
- mondta Enyedi.
Jobb esetben a szükséges szint megugrásához sok pénzt nem kímélve különórákkal felhozza magát, ez nem az egyetem feladata. Első évben mondjuk megbukik, végül a gyakorlattal együtt 6+1 évet tanul, egy tanári diplomáért. Ez elég komoly elszántságot feltételez a hallgatóktól, noha a tapasztalat szerint tanári szakra, nyelvszakra is bevallottan azért jön a diákok többsége, - a "szeretem a gyerekeket" naiv szövegén túl - mert oda kevesebb pont is elég, vagy mert a nyelvek jobban mentek a gimiben, mint a többi tárgy, esetleg a nyelvkésőbb is jól jön, majd eldönti, hogy mit is csináljon.
A korábbi, bolognai rendszer osztott képzésében három év után választhatott a diák, hogy tanári vagy bölcsész - vagy szaktól függően természettudományos - mesterképzésre megy, így érettebben, több önismerettel dönthetett a hallgató. "Akkor volt egy újabb szűrő, míg most egyszer felveszik a hallgatót és végigbotorkálja az egyetemet." "Nem volt hibátlan a rendszer, de azt kellett volna javítani. Ehelyett visszatértünk a hetvenes évek tanárképzős modelljéhez." - mondta Enyedi.
Ezek a tanárok aztán egy olyan iskolarendszerben helyezkednek el, amely sem az ő beilleszkedésüket, sem a gyengébb diákokat nem segíti. A jó diákokhoz biztosan hozzátesz, de a hozzáadott érték ott volna a legfontosabb, ahol nincsen meg az otthonról hozott tudás. Az induláskori különbségeket kellene kiegyenlítenie az iskolának, ehelyett
- és a felmérések szerint az idő előrehaladtával el is veszi a tanulók lelkesedését. És ez általános jelenség, amit a nyelvtanárok önmaguk nem fognak tudni megváltoztatni a nyelvoktatás területén sem, bármilyen kész tervük is lenne rá.