Ilyen veszélyek leselkednek a gyerekekre az interneten

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat budapesti konferenciáján azt mondta: "régen azt tapasztaltuk, hogy a napi három-négy óra televíziózás jellemző erre a korosztályra, ma azt mondhatjuk, hogy a gyerekek több mint fele háromnál több órát is tölt internetezéssel naponta, de ez az idő megnő hétvégeken."

Kósa Éva hozzátette: "ugyanakkor a televíziózás sem szűnt meg, a gyerekek fele azt mondja, megy a tévé, amikor interneteznek, tehát a háttérben. Amikor valami érdekes van, odakapják a fejüket. Innentől a párhuzamos tevékenységek egész sora bomlik ki, a gyerekek tényleg a média világában élnek, szól a zene, amikor tanulnak, bekapcsolják az internetet, ahonnan egyébként a tanuláshoz is gyűjtenek anyagot."

"A legtöbb gyerek a legtöbb időt a közösségi oldalakon tölti, a második mások oldalainak nézegetése, a harmadik-negyedik helyen az, amikor valamit keres; egy könnyűzenei számnak megy utána vagy egy házi feladathoz gyűjt anyagot, utána jönnek azok az oldalak, amelyek esetleg valamilyen speciális saját érdeklődésnek megfelelnek, legyen az a gördeszkák világa, vagy egy öltözködési stílus. És vannak olyan oldalak, amelyeket egyáltalán nem szeretnénk, hogy nézzen, ezekről nagyon kevés tudomásunk is van" - fogalmazott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.

Kósa Éva jelezte: a szülők többsége nem tudja, nem nézi, nem beszélget arról, hogy mit csinál a gyerek az interneten, ez nem feltétlenül nemtörödömség, a szülők valamilyen értelemben lemaradtak ebből a világból, már a televíziónál is. "Valami olyasféle dolgot kellene megértetnünk mindenkivel, aki szülő, hogy mindennek alfája és omegája, kulcsmozzanata: beszélni róla és magyarázni" - fogalmazott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.

A fiatalok élménytársadalomban élnek; hajszolják az élményeket, emiatt a közösségi médiában sok veszélynek vannak kitéve - mondta László Miklós szociológus. Az internet hatásairól szóló rendezvény előadója példaként említette az adathalászatot.

"Sokfajta elmélet van a jelen világ, a társadalmak leírására, az egyik legismertebb Gerhard Schulze Élménytársadalma" - mondta László Miklós. A szociológus úgy vélte: az ő megközelítése van a legközelebb a médiapolisz lakói, a fiatalok társadalmának leírására, mert ez a jellemző a mai fiatalokra; az élmények hajszolása, mégpedig a kevés befektetéssel, rövid időn belül megtörténő élményeké. "Erre a legalkalmasabb az új médiában a közösségi háló, konkrétan a Facebook, amely egyeduralkodónak tekinthető, és amely szeptember végére elérte az ötmilliós felhasználói számot Magyarországon, tehát ez tekinthető a legjelentősebb médiumnak, még akkor is, ha nem is látják ennyien, ha valaki kiposztolja a kutyáját vagy a sikeres futását" - fogalmazott László Miklós.

"Az önmegmutatási, vagyis nárcisztikus igény és a közösségbe tartozás igénye nagyon erős és ez adja a Facebook sikerét. Az élmény redukálva van arra a momentumra, hogy valakit lájkolnak" - hangsúlyozta a szociológus.

Hozzátette: "ami ilyen általános, ennyi ember használ, annak vannak hátrányai. A legnagyobb az, hogy ott üzleti célból adathalászat folyik nagy mennyiségben, a fiatalok nagyon felelőtlenek, türelmetlenek és gyorsak, igaz, mi is. Vannak kutatások, amelyek azt mutatják, a fiatalok egyre több adatot adnak meg magukról, és van egy szűk része - az internetes zaklatás és bűncselekmények -, amely rendőrségi kategória."

László Miklós úgy fogalmazott: "a legtöbb hatást sokan negatívnak minősítik, pedig inkább más; mások a fiatalok, más ez a mai világ, mint, amilyet tíz-tizenöt éve tapasztaltunk. Ennek a más világnak az értékelésében pedig még nincs konszenzus."

Erősödik a társadalmi nárcizmus, egyre önzőbb lesz a világ, és a nárcisztikus önbecsülés egyre fontosabb lesz a fiataloknak - közölte Tari Annamária. A pszichoanalitikus azt mondta: az 1996 után születettek, vagyis a Z-generáció az offline térben rázúdult hatásokat az online életben dolgozza fel; ebben segíthetnek a szülők, de csak akkor, ha tudják, milyen a közösségi média, és erről hetente többször is beszélgetést kezdeményeznek otthon.

"Túl gyorsan, túl hamar válnak úgy koraéretté, hogy azt látják maguk körül, hogy a felnőttek is az érdekeiket nézik, akár anyagi, tehát gazdasági, akár eltolódott érzelmi érdekeiket, és kicsit kevesebb az a típusú régi elfogadás, empátia, együttes jó érzések, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy ennek a generációnak a felnőtt kora jó legyen, vagy kielégítő legyen érzelmileg" - hangsúlyozta Tari Annamária.

A pszichoterapeuta elmondta: "a közösségi média általában az emberek mindegyikére némi beszippantó hatással bír, tehát tud addiktív lenni. Ami a Z-generáció, tehát a digitális ifjúság közösségi médiabeli viselkedését illeti, az látszik, hogy az online csoporthoz tartozás, annak normáinak való megfelelés, a folyamatos transzparencia, egymás láttatása és a folyamatos énmegjelenítés, vagyis énprezentáció olyan mindenperces működés, amely jellemzője a közösségi médiában való működésnek."

Hozzátette: "ez egy felnőttnek nagyon furcsa, nagyon gyors, nagyon sűrű, nagyon aktív." "Ezek a kiskamaszok, kamaszok nagyon sok időt töltenek az online térben, a kutatásból kiderült és a konferencián is elhangzott, hogy 44 százalék napi szinten egy-két órát internetezik. Romantikus megközelítés, hogy az a szülő, aki ezt nem veszi tudomásul, kicsit olyan, mintha kiküldené a körútra bolyongani a gyerekét, majdcsak lesz vele valami."

Tari Annamária hangsúlyozta: "nem szabad magára hagyni a gyerekeket! Az a család, amelyik nem tematizálja hetente két vagy három alkalommal az internetezést és a közösségi médiát az esti beszélgetésekben, nem nagyon fogja tudni, mi történik a gyerekkel az online térben. A kommunikációját ott elkezdeni, hogy a szülőnek el kell mondani: valójában az a helyzet, hogy nem ennyit, hanem annyit vagyok fönt, nem ezzel, hanem azzal beszélgetek és ezt meg azt csináltam, az nagyon nehéz."