Pénzcentrum • 2012. április 15. 20:14
Miközben tíz év alatt nagy mértékben csökkent az alacsonyan képzettek aránya a magyar népességben, így az általános iskolázottság megnőtt, mindezt a foglalkoztatottság növekedése nem követte, így a közép- és felső-végzettségűek foglalkoztatásával is alaposan lemaradtunk az európai országoktól és régiós versenytársaktól. Mindez együtt adja, hogy foglalkoztatottságban az unió sereghajtói vagyunk. Úgy tűnik, nem csak az alacsonyan képzettek foglalkoztatásával van gond, képzettség dacára sem emelkedett a foglalkoztatás, ráadásul a válság kivételes módon a magyar munkaerőpiacon éppen a középfokú végzettségűeket ütötte meg leginkább. Hiábavaló lenne a hosszú évekig tartó tanulás és az oktatásba ölt milliók?
Kevesen, túl sokan
Tézis, hogy a jobb munkalehetőségekért alapvetően tanulni kell, képzettség kell ahhoz, hogy a jobb lehetőségek megnyíljanak. Tagadhatatlan, a magasabb képzettség versenyelőnye a foglalkoztatás szintjében megmutatkozik: a legalacsonyabb és legmagasabb végzettségűek foglalkoztatási rátája között 40 százalékpont különbség van Magyarországon (37% illetve 78% a két foglalkoztatási ráta). Ez egyébként nem kirívó nemzetközi összehasonlításban, hiszen 30-40 százalékpontos eltérés a legtöbb európai országban is jellemző.
Az alacsonyan képzettek foglalkoztatottsága a legtöbb országban elmaradott. Ez azonban nem szükségszerűen eredményezi azt, hogy egy országban a teljes foglalkoztatottság is alacsony. Az összképen javíthat, 1) ha az alacsonyan képzettek nincsenek sokan a népességben, így a rosszabb foglalkoztathatóság szűkebb körre vetül, 2) illetve javulhat a kép úgy is, hogy az iskolázottabb csoportok foglalkoztatási rátája sokkal magasabb.
Ami az alacsony képzettségűek népességbeli arányát illeti, az Eurostat adatai szerint az, hogy Magyarországon a 25-64 éves korú lakosság alig 20%-a volt alapfokú végzettségű 2010-ben, megfelel az uniós átlagnak. Tehát relatív nincsenek is olyan sokan az alacsonyan képzettek a magyar lakosság munkaképes korú csoportjában.
A magasabban iskolázott csoportok magyarországi foglalkoztatásával már relatív sem mondható kedvezőnek a helyzet. Miközben régiós versenytársainkkal osztozunk azon, hogy az alacsonyan képzettjeink foglalkoztatottsága alacsony, a csehek elhúztak a középszinten képzettek, a szlovákok pedig a felsőfokú végzettségűek foglalkoztatásával, és így összességében alaposan lehagyták Magyarországot a foglalkoztatottság terén. Sokat citált tény, hogy foglalkoztatottságban az Európai Unió sereghajtói közé tartozik Magyarország.
Az iskolázottság szerinti statisztikai vizsgálódáshoz az európai és nemzetközi szervezetek és statisztikai hivatalok az ISCED 1997-es kategória besorolásait használják. Mivel az egyes országokban igen eltérő lehet az oktatás rendszere, múltja, a kultúra illetve az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolata, ezért az ISCED kategóriái leginkább keretet jelentenek a valamilyen statisztikai használhatóság érdekében.
Az Eurostat és a legtöbb szervezet három fő kategóriát használ, de ezek több ISCED alkategóriát foglalnak magukban. A három fő kategória az alap és felsőalap iskolázottsági szint, amit a cikkben az egyszerűség kedvéért alacsony képzettségnek hívunk, a második a felső-középfokú iskolázottság, majd a harmadik a felsőfokú iskolázottság.
Az alap és felsőalap iskolázottságba tartozik az alapvető tudást, számolási, olvasási készségek elsajátítása, felsőalap szintje pedig azokat az ismereteket adja meg, amik lehetővé teszik a továbbképzést és az élethosszig tartó tanulás lehetőségét. Az ISCED értelmezése szerint ez a szakasz többnyire az iskolaköteles korig tart, felnőttképzés nem sorolható bele, viszont ide tartoznak a speciális, kisegítő iskolák is.
A felső-közép iskolázottsági szint tipikusan 15-16 éves kornál kezdődik, az általánoshoz képest specializáltabb, jellemzően szakmaszerző, nem kötelező oktatás. Felső szintje még nem a felsőoktatáshoz tartozik, felnőttképzés is ide sorolható.
A felsőfokú végzettség legalább két éves ilyen típusú oktatást jelent, nem csak diploma, de hasonló tartalmú felsőfokú képzés is ide sorolható.
Feltűnő, hogy az alacsonyan képzettek foglalkoztatásában az egyes országok gazdaságszerkezeti hasonlóságaik alapján képeznek csoportot. Magyarország a volt szocialista országokkal együtt olyan csoportot képez, ahol az alacsonyan képzettek népességbeli aránya nem túl magas vagy átlagos, és foglalkoztatottságuk alacsony.
Különös azonban, hogy ezen túl, ha a halmazba belevesszük a képzettebbeket is, már nincs hasonlóság, foglalkoztatottságot tekintve Magyarországot alaposan lehagyja Csehország és Szlovákia, és lehagyja Románia és Lengyelország is.
Klikk a képre! |
Több képzett dacára kisebb foglalkoztatottság
A foglalkoztatást javítani szándékozó programok leglátványosabban az alacsonyan képzett, hátrányos helyzetű rétegeket célozzák - lévén az álláskeresők 40 százaléka legfeljebb nyolc általánost végzett, és körükben különösen jellemző a tartós munkanélküliség. Széles szakmai vélekedés szerint a továbbképzés javíthat foglalkoztathatóságukon, hiszen mióta a rendszerváltással a kilencvenes évek elején eltűnt a képzettséget nem igénylő munkalehetőségek nagy része (többek között a kapun belüli munkanélküliség felszámolódásával is), nem sok remény van arra, hogy a képzetlenek munkát találjanak.
A képzetlenség felszámolása érdekében Magyarország teljesítette is a "házi feladatot", az alacsonyan képzettek aránya 2000-ről 2010-re 12 százalékponttal csökkent a 25-64 éves korú népesség körében. Ez a trend volt jellemző egyébként Európa összes országában is, ám uniós átlagban kisebb, 8 százalékpontos volt a képzetlenek aránycsökkenése. Ezzel egy időben az alacsonyan képzettek köre nagyobb arányban jelent meg a magyar munkaerőpiacon (aktivitásuk számottevően emelkedett) foglalkoztatottságuk azonban csak kisebb mértékben nőtt: azaz álláskereső munkanélküliek lettek.
Tehát
csökkent az alacsonyan képzettek aránya, a másik oldalon pedig
megemelkedett a képzetteké. Az ún. felső-középfokú végzettségűek aránya a
25-64 éves népességen belül 6%-ponttal nőtt, és ugyanennyivel a
felsőfokú végzettségűeké. Az Eurostat adatai szerint azonban
foglalkoztatottságuk nem javult, sőt mind a két, felsőbb képzettségi
kategóriában csökkent (a megnövekedett népességbeli arány mellett),
vagyis a képzett többletmunkaerő nem feltétlenül talált munkát annak
ellenére sem, hogy képzettséget igazoló papír került a kezében.
Klikk a képre! |
Összességében magasabb iskolázottság felé tolódva jobbára stagnált a nemzetgazdasági foglalkoztatás 2000 és 2010 között.
JÓL JÖNNE 2,8 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 2 809 920 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 62 728 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 12,86%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank 62 824 forintos törlesztőt (THM 12,86%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Nők is, férfiak is
Bár könnyen elképzelhető lenne, a nemek között nincs eltérés, mindez csaknem ugyanannyira sújtja a férfiakat, mint a nőket. Egyformán kissé emelkedett csak az alacsonyan képzettek foglalkoztatása a férfiak és nők esetén, és hasonló mértékben csökkent a két felső képzettségi szinten. Így az is változatlan maradt, hogy a nők foglalkoztatási rátája minden szinten jóval elmarad a férfiakétól. Az alacsony képzettségűek körében a nők hátránya 12 százalékpontos, a felső-középfokú végzettségnél 11 százalékpontos. A legkisebb az eltérés pedig a felsőfokú végzettségűek körében, ahol egyébként legmagasabb a foglalkoztatási ráta, férfiaknál 83%, nőknél 75%.
Miért?
Az adatok azt sugallják, hogy az iskolázottság mennyiségi növelése kevés lehet az üdvösséghez, a foglalkoztatás fellendítéséhez. Hiába számít az unión belül viszonylag magasnak a hazai felső-középfokúak aránya (a 25-64 éves népesség 61%-ának van ilyen végzettsége, amiben csak öt ország előzi meg Magyarországot), foglalkoztatási rátájuk az unióban a negyedik legalacsonyabb. A felsőfokúak foglalkoztatásával is el vagyunk maradva, itt már csak egy ország áll rosszabbul nálunk, Olaszország. Hozzá kell tenni, hogy a felsőfokú végzettségűek körében sokkal kisebb a foglalkoztatottság szórása nemzetközi szinten, ez a rangsorbeli eredmény nem tükröz akkora lemaradást, mint az alacsonyan vagy közepesen képzetteknél.
Úgy fest, a magasabb iskolázottság mintha nem hozta volna automatikusan a foglalkoztatottság emelkedését Magyarországon. Az e mögött rejlő okok szerteágazóak lehetnek. Nem jelenti evidensen azt, hogy az iskolában megkapott papírok rosszak, jelentheti azt, hogy a munkakínálat és kereslet között földrajzi eltérés van, akkor ez mobilitási probléma is, de ok lehet, hogy az iskolában töltött évek alatt a szakma túltelítődik, és a képzési struktúra viszonylag kevéssé teszi lehetővé a váltást. Különösen árulkodó ebből a szempontból, hogy Magyarországon az egyik legalacsonyabb az élethosszig tartó tanulásban való részvétel az unió országai között. Pedig a technológiai fejlődéssel együtt az ún. soft skillek, az alkalmazkodás, tudás naprakészen tartása egyre fontosabb.
2012.03.18 07:55 Olyan keveset tanulunk, hogy az már Balkán
Ugyanakkor az összkép mégis azt sugallja, hogy a jelenség egyik magyarázata, hogy a gyermekkorban összeszedett hátrányokat később, a kamaszkorban sorra kerülő középiskola nem tudja teljes egészében kompenzálni, hiába szereznek egyre többen ilyen végzettséget, vagyis az probléma árnyéka az alapfokú és korai oktatásra vetül.
Őket ütötte meg a válság
Az OECD jelentése felhívja a figyelmet, hogy a válság különösen az alulképzettek körében járt állásvesztéssel, "békeidőben" és válságban is nagyobb eséllyel maradnak állásukban a képzettebb emberek. Eközben Magyarország itt is kilóg némileg, nálunk éppen a középfokú végzettségűeket ütötte meg leginkább a válság, a foglalkoztatottság körükben nagyobbat esett, mint az alacsonyan képzetteknél. Kérdés persze, hogy honnan hová csökken, hiszen az alacsony képzettségűek foglalkoztatási szintje Magyarországon rendkívül alacsony.
Több pénz még nem elég
Az,
hogy a több pénz, a mennyiségi növelés még nem feltétlenül elég,
mutatják a PISA felmérések eredményei is. Az OECD ezzel kapcsolatos
jelentése megállapítja, hogy bizonyos szint fölött az oktatásba való
további anyagi áldozatok már nem járnak ezzel arányos növekedéssel a
készségek fejlődésében. A határ nagyjából 20 ezer dollár egy főre eső
GDP-nél van, az ennél gazdagabb országokban az oktatásba való
többletforrások juttatása már nem hoz jobb eredményt a PISA teszteken.
Az OECD szerint a pénz egyedül itt már nem old meg mindent, a
legsikeresebb országokban az oktatás egy olyan rendszer, amiben
elhiszik, hogy minden gyerek képes végigcsinálni az iskolát, és nagy
hangsúlyt fektetnek a korai nevelés minőségére; továbbá nem az a kérdés,
hogy mennyit áldozunk az oktatásra, hanem, hogy milyenre.