Pénzcentrum • 2009. november 6. 16:02
Közel egy éve mindennap arról kapunk hírt, hogy a gazdasági válság következtében elbocsátásokra kényszerülnek a cégek. Több esetben a munkahely elvesztése olyan súlyos gazdasági tényezőre vezethető vissza, hogy akármilyen jól dolgozik valaki, mégsem kerülheti el a leépítést. Hogyan viselkedjen ilyen helyzetben egy munkavállaló, változtasson-e az addigi munkához való hozzáállásán? Mit tegyen, vagy ne tegyen a válságban és egyáltalán kivédhető-e egy ilyen helyzet? Erről kérdeztük Dr. Juhász Mártát, a BME Ergonómia és Pszichológia tanszék docensét.
- Az emberek munkához való hozzáállását hogyan lehetne csoportosítani?
- Ha Douglas McGregor (1906-1964) szociálpszichológus X-Y elméletét vesszük és a vezetők fejével gondolkozunk a dolgozókról, akkor alapvetően két csoportba lehetne osztani a munkavállalókat, amely nagyban meghatározza azt is, ahogyan a vezető viselkedik velük. Az X-elmélet szerint a vezető az embereket alapvetően lustának látja, akik nem szeretnek dolgozni, és csak a szabadidejüknek élnek, ezért a vezető gyakori ellenőrzéssel, direkt irányítással és büntetéssel bírja őket jobb teljesítményre. Az ilyen vezető tetteinek igazolása végett meg van győződve arról, hogy az emberek szeretik és el is várják, hogy irányítsák őket, mert nem akarnak maguknak plusz munkát, felesleges terhet és felelősséget. Ambícióik, személyes céljaik összeegyeztethetetlenek a szervezet céljaival, ezért a vezető kétségbeesetten próbálja motiválni őket és végső tehetetlenségében a vezetői hatalmát használja eszközéül az irányításban, amivel sokszor még inkább nő a távolság és ellenállás közte és a beosztottak között.
A cikk teljes szövegének olvasásához kattintson ide.