Világgazdaság • 2009. augusztus 3. 09:02
A korhatár megváltoztatása önmagában nem elég a nyugdíjrendszerek finanszírozási gondjainak a megoldására. Hazánkra is jellemző, hogy a nyugdíjba vonulás tényleges időpontja köszönőviszonyban sincs a hivatalos korhatártól.
Ismét Európa egyik legsúlyosabb problémájára irányította a figyelmet a Németországban múlt héten kirobbant heves nyugdíjvita. Miután a Bundesbank legutóbbi havi jelentésében felvetette a korhatár 69 évre történő emelésének szükségességét, a központi pénzintézet éles kritikákat kapott politikusok és szakemberek részéről, de az elképzelést jogosnak tartók is hallatták a hangjukat. A vita kapcsán ugyanakkor többen rámutattak: a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a korhatár megváltoztatása önmagában nem elég a rendszer finanszírozási gondjainak a megoldására, főleg ha az időskori aktivitást munkapiaci vagy éppen adózási körülmények nehezítik.
Ahogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) már korábban rámutatott, a legtöbb országban az effektív nyugdíjba menetel alaposan elmarad az érvényben lévő hivatalos korhatártól. A számos ellenpélda mellett az OECD tagországainak többségében jelentősen csökkent az effektív nyugdíjba vonulási kor 1970 óta, és a szervezet szerint az aktív munkapiaci létből való korai kiválás terjedését különböző tényezők folyamatosan erősítik. Ez lehet az idősebb munkavállalók hátrányos megkülönböztetése a munkapiacon, az álláskereső és a munkaadó dolgát nehezítő bürokratikus akadályok, vagy például az a gyakorlat, hogy a korhatár elérése után is dolgozni kívánók jövedelmét kedvezőtlen adószabályokkal sújtják.