Sokkal több magyar gyereket bántanak így: igazi kegyetlen világ ez, bárki óriási bajba kerülhet

Pénzcentrum: Mi alapján választják ki az Alapítványnál, hogy mely könyvek jelennek meg? Mi az, ami egy művet különösen fontossá tesz az Önök számára?

Milena Wartecka-Ducki: Egy kis kiadó vagyunk, amely nagyon gondosan választja ki a gyerekek számára kínált könyveket. Konkrét követelményeket támasztunk a kiadni kívánt könyvekkel szemben: jól megírt történeteket kell tartalmazniuk, jó humorral, érdekes formával és illusztrációkkal, hogy szórakoztatást és inspirációt nyújtsanak, de a legfontosabb az, hogy széles spektrumát mutassák be azoknak a helyzeteknek és problémáknak, amelyeket a gyerekek az életükben megtapasztalnak. A legtöbb gyerek számára a gyerekkor tele van örömmel, játékkal, szeretettel és barátsággal, de kényelmetlen, szomorú, fájdalmas és csalódást okozó helyzeteket is megélnek. Nem tudjuk megvédeni a gyerekeket az élet által hozott nehézségektől, de segíthetünk nekik ezek leküzdésében. A könyveink ebben segítenek.

Elsősorban lengyel gyermekirodalmat adunk ki, amelynek szerzői hazájukban és külföldön is díjat nyertek. Jelenleg két magyar szerző könyvének kiadására készülünk, az egyik Jantek Gyöngyvér Pisztrángok, szevasztok! című könyve.

Pénzcentrum: Miért ez a könyv címe? A Pisztrángok, szevasztok! elsőre kissé meglepő választásnak tűnhet.

Jantek Gyöngyvér: A pisztráng egy alapvetően egyszerű állat, látszólag nincs rajta semmi különleges. Ugyanakkor az árral szemben úszik. Ez a gondolat gyerekkorom óta velem van, akkor hallottam először. Egy ideje azt jelenti a számomra, hogy ahhoz, hogy értelmes, kiteljesedett életet tudjunk élni, nekünk is pisztrángoknak kell lennünk. Vagyis nem mehetünk automatikusan a tömeggel, nem választhatjuk mindig a könnyebb, kényelmesebb utat. Időnként az árral szemben kell úsznunk. Ez igaz a digitális eszközök használatára is. A könyv utolsó fejezetében derül majd ki az olvasók számára is, ennél persze sokkal árnyaltabban és történetbe ágyazva, mit jelent a pisztráng-mentalitás.

Pénzcentrum: A szóban forgó könyv az online zaklatásról szól és a 7-12 éves korosztály a célközönsége. Miért tartják ezt a könyvet relevánsnak napjainkban? Továbbá mit gondolnak, miért fontos ennek a korosztálynak már ilyen fiatalon foglalkozni ezzel a témával?

Jantek Gyöngyvér: Egy reprezentatív amerikai felmérésben több, mint 1000 9-12 éves gyerek adatai alapján azt találták, hogy a gyerekek 14,9%-a volt már online zaklatás áldozata, illetve 3,2% vallotta be, hogy ő is zaklatott már másokat. A könyvem egyébként több témát is érint, az online zaklatás csak egy ezek közül. A magyar 8-15 éves gyerekek átlagos napi képernyőideje napi 4 óra. Az interneten a hasznos és érdekes, vagy éppen ártalmatlan tartalmak mellett rengeteg gyerekekre káros tartalom van. Számomra inkább az a kérdés, hogy miért gondoljuk azt szülőként, hogy mindenféle felkészítés nélkül beengedhetjük a gyerekeinket ebbe az arénába? Persze ha valaki nem ad okostelefont a gyereke kezébe, vagy legalábbis saját eszközt nem vesz neki, eleve biztosít bizonyos védelmet - mi sem veszünk nekik saját kütyüt. Ettől függetlenül nem egyszer került már olyan helyzetbe a 10 éves fiam, hogy olyasmit látott, amit nem kellett volna, pl. egy osztálytársa eszközén. A védelmet nem tudjuk csak tiltással felépíteni. Meg kell tanítani a gyerekeinknek, mikor, mire, és hogyan mondjanak nemet az offline és online világban egyaránt. 

Pénzcentrum: Egyáltalán releváns már ilyen fiatalon foglalkozni ezzel a témával? Ha igen, mennyire hatékony egy könyv a digitális biztonság oktatásában ebben a korosztályban?

Jantek Gyöngyvér: A lényegi gondolat, hogy a prevenció akkor a leghatékonyabb, ha olyankor hoz be kérdéseket, amikor még nem történt meg az esemény. Persze ilyenkor nagyon figyelni kell arra, hogy ne mi hozzunk létre félelmeket, ezért nagyon óvatosan nyúltam minden ilyen kérdéshez, latba vetve a klinikai pszichológusi és szülői tapasztalatomat. A gyerekek jelentős része valamikor 11-12 éves kora körül legkésőbb saját okostelefont kap, de nagyon sokan már előbb is. Ha pedig nincs saját eszközük, lesz egy barátnak, osztálytársnak, vagy használja a mi eszközünket - mi pedig nem fogunk minden pillanatban mögötte állni. Ha innen nézzük a dolgokat, igazából egyáltalán nem tartom korainak egy 7-8 éves gyereknél, hogy mondunk neki valamit arról, mit tehet, ha például kirekesztik egy chatcsoportból, vagy ha olyan képet lát, ami megijeszti, felkavarja, tegye le a telefont, és jöjjön oda hozzánk, kérjen segítséget. A gyerekek átlagosan 11 évesen látnak először pornográf tartalmakat, többnyire véletlenül. Ez a mai valóság. Én már a 6 éves fiamnak is beszélek arról, hogy a teste az övé, hogy az intim testrészeket nem mutogatjuk másoknak, és ha ilyesmit látunk bárhol, akkor szóljon nekünk.

Pénzcentrum: Látnak-e növekvő igényt a szülők és pedagógusok részéről arra, hogy ilyen nehéz, de fontos témákról beszélgessenek a gyerekekkel? Milyen visszajelzéseket kaptak eddig a hasonló kiadványaik kapcsán?

Milena Wartecka-Ducki: Szervezetünk tevékenységének egyik ága a kiadás, a másik pedig oktatási rendezvények szervezése gyerekek, szülők és tanárok számára. Ezeken a találkozókon gyakran látjuk, hogy a felnőtt közönségünk támogatást keres, ami teljesen érthető, hiszen legtöbbünknek nincs pszichológiai képzettsége, amely segítene kezelni a gyerekeink mindennapi életében felmerülő nehéz helyzeteket, például a cyberbullyingot, a testképről alkotott irreális elképzeléseket, az online biztonságot, a videojáték-függőséget stb. Ráadásul ezek a problémák újak a mai társadalomban. Szülőként nem nőttünk fel okostelefonokkal, így nem is igazán tudjuk kapcsolni őket gyerekkori élményeinkhez… Mindez sok szülőben és pedagógusban szorongást és az elveszettség érzetét kelti, hiányoznak számukra az eszközök és a megoldások a fenti helyzetek kezeléséhez.

Folyamatosan növekvő, hűséges olvasói táborunk van, akik várják minden új kiadványunkat. Számukra a könyveink egyrészt szép történetek, másrészt segítenek kapcsolatot teremteni a gyerekeikkel, különféle témákról és problémákról beszélgetni. Könyveink gyakran a beszélgetés kiindulópontját jelentik. Segítik a szülőket megtalálni a megfelelő szavakat, és a történetmesélés erejének köszönhetően véleményt cserélhetnek és bölcsességet oszthatnak meg gyerekeikkel.

Pénzcentrum: Mennyire számítanak arra, hogy sok olvasót vonz majd ez a könyv? Van olyan tapasztalatuk, hogy a gyerekek vagy a szülők különösen keresik az ilyen típusú kiadványokat?

Milena Wartecka-Ducki: A világ más országaihoz hasonlóan Magyarországon is megfigyelhető, hogy a gyermekirodalom egyre gyakrabban nyúl azokhoz a problémákhoz, melyekkel a mai gyerekek szembesülnek. A könyvek kiváló eszközzé váltak a szülők számára, hogy segítséget nyújtsanak mindenféle problémával, helyzettel és kihívással kapcsolatban, amelyek a gyerekneveléssel kapcsolatosak. Kétségtelen, hogy a mai társadalom egyik legnagyobb kihívása az, hogy megtanuljuk, hogyan navigáljunk biztonságosan az online világban. A legtöbben már tapasztaltuk az okostelefonok, a közösségi média, a videojátékok stb. túlzott használatának negatív következményeit. Éppen ezért támogatást és megoldásokat keresünk, amelyek segíthetik családjainkat az internet és a digitális eszközök használatával kapcsolatos nehézségek kezelésében. Emiatt biztosak vagyunk benne, hogy a könyv sok olvasó figyelmét fel fogja kelteni. Ez egy értékes kiadvány lesz, amelyet egy tapasztalt gyermekpszichológus írt, aki sok éven át megfigyelte a problémát, mielőtt elkezdett dolgozni a könyvön. A kiadvány felépítése is egyedülálló, és úgy van kialakítva, hogy a legjobban támogassa a családokat. A könyv három részből áll: a) Bevezetés a szülők számára a témával kapcsolatos legfontosabb információkkal. b) Tíz történet. Jantek Gyöngyvér a történetmesélés erejét használja a probléma szemléltetésére, a gyerek-szülő, gyerek-nagyszülő, gyerek-tanár kapcsolatok és kommunikáció támogatására. c) Gyakorlatok és önreflexiós oldalak. Minden történet után gyakorlatok és feladatok találhatók a gyerekek számára, amelyek segítenek jobban megérteni a történetben említett témát/problémát, és reflektálni saját élményeikre és gondolataikra.

Pénzcentrum: Milyen kutatások és tapasztalatok alapján készült a könyv? Mennyire volt nehéz olyan nyelvet találni, amely egyszerre informatív és érthető a 7-12 éves korosztály számára?

Jantek Gyöngyvér: Egyre több kutatás foglalkozik az okoseszközök gyerekekre gyakorolt hatásával. Jonathan Haidt Anxious Generation című könyve például meghatározó hatást gyakorolt rám, mert kutatási adatokkal támasztja alá azt, amit gyakorlatban dolgozó szakemberként látunk. 

Az egyik legnagyobb kihívás az volt a számomra, hogy hogyan hozzam be teljesen természetesen ezeket a kérdéseket történeteken keresztül, hogy az ne legyen didaktikus, szájbarágós vagy unalmas. Irodalmi szöveget akartam létrehozni, ami az életről szól. Mivel az életünk az elmúlt 15 évben sokat változott, és az okoseszközök is a részévé váltak, összességében meg lehetett találni azokat a szituációkat, amik bármikor megtörténhetnének 2024-ben egy családi nyaralás során. A cyberbullying kérdését pl. a 13 éves szereplő szemén keresztül látjuk. A kertben van a nagyapjával, amikor kap egy üzenetet, amiben kiderül, hogy fehérneműs fotót posztoltak róla. Sírni kezd, majd a nagyapjával kezdenek beszélni arról, mit is lehetne tenni. Megjelenik a harag, mindenféle vicces bosszúterv, majd végül egy reális megoldás. Ez teljesen életszerű jelenet, naponta történik ilyesmi sajnos, már ami a zaklatást illeti. Segítséget sokszor nem kap a gyerek, mert váratlanul éri a bántás, szégyelli magát, és szavai sincsenek rá. Direkt négy gyerek főhőst hoztam be: 7, 9, 13, 15 évesek a szereplők, és a kisebbek bizonyos dolgokkal a nagyobb családtagok szűrőjén, élményein keresztül találkoznak, ahogy az egyébként ideálisan történni szokott, ha nem atomizálódott társadalomban élnénk. A könyvet 22 gyerek is elolvasta már, pontosan azért, hogy lássam, mennyire megy át az üzenet, mennyire érthető a szöveg. A visszajelzések alapján akár egy 6 éves gyerek számára is izgalmas és érthető volt minden történet.

Pénzcentrum: Melyek az online zaklatás és az offline zaklatás közötti legfontosabb különbségek?

Jantek Gyöngyvér: A bántalmazás mechanizmusa, a szereplői lényegében ugyanazok. A fő különbség, hogy az online zaklatás sokkal könnyebben rejtve marad, és a lányokat érinti jobban. Gyakran nem is tudják az áldozatok, hogy ki bántja őket és miért. Az elkövető különböző álnevek és álidentitások mögé bújhat. A bántalmazás könnyen virálissá válik, és nem marad az osztálytermen belül, hanem akár ezrek is láthatnak egy ilyen videót vagy fotót. Az okoseszköz mint médium mindig kegyetlenebbé teszi az elkövetőt, mert nincsenek jelen a face-to-face interakciók során megjelenő csillapító mechanizmusok, az empátia. A tanárok és szülők könnyebben kezelnek egy offline zaklatást, mint egy szövevényes, egyszerre akár több - általuk nem is ismert - platformon zajló bántalmazást.

Pénzcentrum: Hogyan lehet hatékonyan kommunikálni a gyerekek felé ezeket a különbségeket és hasonlóságokat, hogy jobban értsék a két világ közötti összefüggéseket?

Jantek Gyöngyvér: A könyvben az offline és online világ kihívásai között végig tudatosan párhuzamot hozok. Az első fejezetben a 9 éves kisfiú kinéz az autó ablakán, és éppen egy balesetet lát. A fő mondanivaló, amit az apa szájába adok, hogy az “internet olyan, mint egy ablak, amin keresztül kellemes és fájdalmas dolgokat egyaránt láthatunk.” Szinte minden fejezetben összekapcsolom a két “világot”, hiszen hasonló készségekre van szüksége a gyerekeknek ahhoz, hogy sikeresen helytálljanak. Sőt, a generációk közötti hasonlóságokat is behozom, amikor a nagyapa elmeséli, hogy őt is bántották kisiskolás korában, és ő hogy érezte akkor magát, vagy a nagyi elmeséli, hogy kicsúfolták, mert kisnövésű volt, stb. A mondanivaló ugyanis ez: bármennyire is meghatározó a technológia, amit használunk, lehetséges hidakat képezni szülők és gyerekek, nagyszülők és unokák között. Tudunk segíteni a gyerekeknek, és tanulhatunk egymástól is.

Pénzcentrum: Mennyiben tekinthetjük szülői felelősségnek az ilyen típusú problémák kezelését? Mit tehetnek a közösségek, iskolák és digitális platformok, hogy támogassák a szülőket ebben a szerepben?

Milena Wartecka-Ducki: Ez egy nagyszerű kérdés. Eddig főként arról beszéltünk, hogy a gyerekek és a szülők szerepe hogyan jelenik meg az online világ kihívásainak kezelésében. Azonban ezeknek a kihívásoknak a leküzdéséhez és az online világ biztonságossá tételéhez közösségeket, iskolákat és internetes platformokat is be kell vonnunk. A szülők szerepe ebben a témában az, hogy tanítsák meg gyerekeiket a biztonságos internethasználatra, a cyberbullyingra és a megfelelő online viselkedésre. Ezen kívül figyelemmel kell kísérniük a gyerekük online tevékenységeit – különösen a kibertér felfedezésének korai szakaszában –, és reagálniuk kell, ha nem megfelelő viselkedéseket vagy tartalmakat találnak.

Az iskolák sokféleképpen támogathatják a szülőket. Először is, az iskolai légkörnek támogatólagosnak kell lennie. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy ha bármilyen probléma adódik (beleértve az online világgal kapcsolatosakat is), fordulhatnak egy megbízható felnőtthöz. Másodszor, az iskolának megelőző lépéseket kell tennie azzal, hogy oktatja a diákokat a biztonságos és felelősségteljes internethasználatról, különös hangsúlyt fektetve a cyberbullyingre, mivel ez az egyik leggyakoribb probléma, amit a gyerekek említenek. Ezzel összefüggésben az iskolának egyértelműen ki kell jelentenie, hogy semmilyen agressziót vagy zaklatást, beleértve a cyberbullyingot, nem tűr el. Ha ezeket a szabályokat megszegik, fegyelmi eljárás következik. Az online világhoz kapcsolódó konfliktusokat, zaklatást és nehézségeket komolyan kell venni, ugyanazzal a hozzáállással, mint az offline történéseket. Az internetes platformoknak könnyen használható (és megtalálható) jelentési eszközöket kell biztosítaniuk, ahol bármilyen káros viselkedés vagy tartalom bejelenthető. Véleményem szerint aktívabban kellene beszélniük az ilyen eszközökről, ismertetni a felhasználókkal, hogy léteznek, és hogyan használhatók. Azoknak a közösségeknek, amelyekhez mi és gyerekeink tartozunk, sosem szabad tétlenül állniuk és elkerülniük a reakciót, ha káros helyzetet vagy bajban lévő gyereket látnak, vagy gyanítják annak lehetőségét. Egy olyan környezet kialakítása, ahol a gyerekeink biztonságban és védve érzik magukat, és ahol kényelmesen tudnak beszélni a problémáikról a felnőttekkel, elengedhetetlen az internetes világ kihívásaival való szembenézéshez. Társadalomként biztosítanunk kell, hogy a gyerekek biztosak lehessenek abban, hogy a számukra nehéz helyzetek megoldása érdekében jelentős lépéseket fogunk tenni.

Pénzcentrum: Hogyan vonhatók be a szülők és a pedagógusok a könyv által megfogalmazott problémák kezelésébe? Milyen konkrét lépéseket javasol számukra a könyv?

Jantek Gyöngyvér: Az egyik legfontosabb eszköz, amit a könyv megoldásként és segítségként javasol a cyber világ kihívásaira, az a nyílt kommunikáció (a szülőkkel, nagyszülőkkel, megbízható felnőttekkel). A gyermekhez közel álló felnőtteknek (beleértve a pedagógusokat is) feltétel nélküli támogatást kell nyújtaniuk, és szavaikkal, tetteikkel meg kell mutatniuk ezeknek a gyerekeknek, hogy hajlandók segíteni. Azáltal, hogy különböző helyzeteket mutatnak be történetekben, a felnőtt olvasók megtanulhatják, milyen befolyásos az internet, és mennyi „teret” foglal el a családok életében.

Felmérés: Áldás, vagy átok a hitel?

A hitel, mint pénzügyi termék megítélése 2024-ben sem egyértelmű. Éppen ezért a Pénzcentrum és a Bankmonitor közös kutatásában arra keresi a választ, hogy az „átlagember” hogyan gondolkozik a hitelekkel kapcsolatban. Arra vagyunk kíváncsiak, mit gondol a lakosság arról, hogy valóban lehet a hitel egy értéket teremtő eszköz, amivel gyarapodhatunk, vagy a társadalmi megítélés szerint inkább negatív vonatkozásai vannak a hitelfelvételnek. Segítsd a munkánkat, és töltsd ki az aláébbi felmérést arról, vajon mi jellemzi a bank és az adós viszonyát Magyarországon.