Reichenberger Dániel • 2022. szeptember 13. 05:52
A rezsiemelés miatt családok ezrei aggódnak, hogy a megnövekedett költségek miatt akár választaniuk kell, mit fizetnek ki az adósságok közül, és a követeléskezelői piac szereplői is számítanak arra, hogy több munkájuk lesz. De felkészült-e egyáltalán a piac erre? Mi történik a követeléskezelés folyamatában? Olyan válság felé megyünk, mint amilyen 2008-ban rázta meg a világgazdaságot? Többek között ezekről beszélgettünk Lencsés Tamással, az EOS Faktor Zrt. ügyvezető igazgatójával interjúnkban.
Pénzcentrum: Az emberek fejében a követeléskezeléssel kapcsolatban az a téves kép él, hogy kigyúrt emberek mennek oda behajtani. Valójában mi a követeléskezelés?
Lencsés Tamás: Az biztos, hogy ez egy téves kép, ami már több évtizede sem volt helytálló. A követeléskezelés egy teljesen szabályozott, szövetség által felügyelt, jogszabályi keretek közé szorított pénzügyi tevékenység, ami biztosítja azt, hogy a hitelezés végső költsége alacsonyabb legyen. A követeléskezelés a hitelezési értéklánc egy lépése, az utolsó fázisa. Az, hogy egy követeléskezelő mennyire sikeres, utána visszaépül a kockázati felárba. Innentől fogva nagyon fontos szerepe van a hitelezési láncban.
Mi az EOS-nál nagyon sok energiát fektetünk abba, hogy megmutassuk, hogy cégünknél felkészült banki szakemberek dolgoznak, gondosan felépített és felügyelt folyamatok mentén. A mi célunk az, hogy valamilyen megoldást találjunk az adóssal arra, hogy teljesíteni tudja a vele szemben fennálló lejárt követelést. Ehhez természetesen kell a másik oldal nyitottsága és együttműködése is, erre viszont nincs ráhatásunk. Ha van együttműködési hajlandóság, akkor partnerek vagyunk abban, hogy mindkét fél számára elfogadható módon történjen meg a kialakult helyzet rendezése.
Mennyire jellemző, hogy nem együttműködőek az adósok?
Sajnos jellemző. A „homokba dugom a fejemet, és nem tudok a tartozásomról” jelenséggel minden követeléskezelő találkozik időnként. Azt viszont nem lehet mondani, hogy ez lenne az általános viselkedés. Vannak ilyen adósok, sajnos velük nem tudunk együttműködni, így marad az adós számára drágább, jogi út a követelés érvényesítésére.
Ezért is javasoljuk, hogyha a követeléskezelő megkeresi az adóst, akkor igenis vegye fel vele a kapcsolatot, segítsen abban, hogy közösen ki tudjunk találni egy megoldást. Onnantól, hogy elindul egy párbeszéd, már sokkal könnyebb mind az adós, mind a követeléskezelő számára az egész folyamat. Fel kell mérni, hogy az adós miért került nehéz helyzetbe és mekkora az adósságterhelő képessége. Ez csak egy együttműködésben tud megvalósulni, ennek hiányában pedig az adósnak nem marad lehetősége, hogy számára is elfogadhatóbb, vagy elviselhető módon törleszthessen.
Mi történik a követeléskezelés folyamatában?
Ez attól függ, hogy egy közjegyzői okiratba foglalt követelésről, mint egy jelzáloghitel, vagy egy bankszámla-követelésről, egy fogyasztási hitelről vagy mondjuk egy közműtartozásról beszélünk. Amíg ezek a követeléskezelőhöz kerülnek, addig a pontig azonos a folyamat.
Az adott jogelőd megpróbálja helyreállítani az adós fizetési képességét, akár átütemezéssel is. Ha ez nem sikerül, akkor alapvetően két út lehetséges: ő maga kezdeményez jogi eljárást - ez fizetési meghagyás benyújtását jelenti - , esetleg a közjegyzőnél kérheti azt, hogy jogi útra terelje a követelés behajtását, vagy pedig eladja a kintlévőséget.
Ha a szervezet a második lehetőség mellett dönt, akkor egy csomagba összerakja ezeket a követeléseket, megpályáztatja, és utána engedményezés keretében értékesíti egy követeléskezelőnek. A követelésvásárlással foglalkozó vállalatokat az MNB szabályozza ajánlásokon és jogszabályokon keresztül. A Ptk. alapján nekünk tájékoztatni kell az adóst arról, hogy az eredeti jogelőd irányába fennálló követelése engedményezésre került. Ez egy engedményezési értesítő, amit levél formájában a követeléssel együtt megkapott címre postázunk. Ebben a levélben arról is tájékoztatjuk az adóst, hogy milyen formában tud velünk kapcsolatba lépni. Kérjük a kapcsolatfelvételt és azt is, hogy amennyiben tudja, rendezze a tartozását.
Amennyiben ez nem történik meg, megpróbálunk telefonon is kapcsolatba lépni az adóssal, tehát van egy, a jogi szakaszt megelőző kezelés, ahol megpróbálunk együttműködést elérni az adóssal. Ha ez nem sikerül, akkor vagyunk ott, hogy nincs más eszközünk, mint a jogi eljárás. Mi a méltányosság és fokozatosság elvét követjük, amit az MNB is elvár tőlünk. Fokozatosan próbálunk kapcsolatot felépíteni, és ha ez nem sikerül, akkor utána belépünk ugyanabba a folyamatba, hogy fizetési meghagyást kérünk, és jogi útra tereljük a követelés megtérítését.
Sok esetben a követeléskezelőt összekeverik a végrehajtóval. Az van a fejekben, hogy jön a követeléskezelő, és lefoglal valamit, akár ingatlant, akár ingóságot, holott jogilag kizárólag a végrehajtó tehet ilyet. Ő az, aki bankszámlára inkasszót tehet, le tud foglalni egy gépjárművet, vagy árverést tud indítani egy ingatlanra. A követeléskezelőnek nincs ezekre jogosultsága, és nem is kívánatos, hogy legyen. Erre megvan az adott szervezet.
Az ingatlanfedezettel biztosított követeléseknél annyiban van különbség, hogy ott közjegyzői okiratba foglalt tartozás áll fent, jellemzően egyoldalú tartozáselismerő közjegyzői okiratban. Ilyen esetben egy lépés marad ki, a fizetési meghagyást nem szükséges benyújtani, ehelyett közjegyzőnél záradékolni lehet a szerződést, ezáltal azonnal végrehajthatóvá válik a követelés.
Mekkora volt a legnagyobb összeg, amit kezeltek?
Százmilliós tétel is előfordul, hogy hozzánk került, de egy vállalkozásnak az a jó, ha diverzifikált a portfóliója. Ha egy követelés túl nagy hangsúllyal van jelen a portfólióban, annak a mozgása nagyobb hatással van a könyvekre. Ezért jellemzően ennél jóval kisebb nagyságrendekről beszélünk: egy közműszolgáltatásból eredő követelés általában 80-100 ezer forint, egy telekommunikációs 100-150 ezer között alakul, egy banki fedezetlen termék pedig jellemzően 1-2 millió forint. Ha egy fedezetes, nagy értékű ingatlanról beszélünk, az persze elérheti a 100 millió forintot, de ezek jóval kisebb részben vannak jelen a portfóliónkban, mert a devizahitelezésből eredő követelések már nagyrészt kikoptak.
A rezsi drágulása miatt számítanak arra, hogy nem fognak mást kifizetni az emberek?
Jelenleg egy erős inflációs környezet tapasztalható. Hajlunk a stagnálás felé, és amint a gazdasági növekedés csökkenőbe fordul át, stagflációról beszélünk. Ezt sajnos elég erős jelek mutatják több irányból. Ha azt nézzük, hogy a gyenge deviza milyen hatással van az importra, akkor azt tudom mondani, hogy igen: ezt a környezetet megérzik a háztartások. Az elkölthető jövedelmük egy fix összeg, ha a lakhatás költségét megemelem, akkor két lehetőség van: vagy ki tudja gazdálkodni a család költségvetése a különbözetet, vagy fizetési késedelembe esik. Várható, hogy lesz növekedés a késedelmes fizetések területén, de egyelőre korai lenne megmondani, hogy ez milyen mértékű lesz. Mi foglalkozunk pénzügyi szolgáltatásból eredő követelésekkel, közműszolgáltatásokból eredő és telekommunikációhoz kapcsolódó követelésekkel egyaránt. Jelenleg a banki termékeknél elég alacsony a a nem-teljesítő hitelek aránya (NPL ráta): a lakosság esetén a teljes hitelállomány 6 százaléka a nem teljesítő hitelek aránya az MNB legutóbbi stabilitási jelentése szerint.
A közműszolgáltatások tekintetében azok a leginkább kitett családok, akik többgenerációs házban élnek egy mérőórával, ők át fogják lépni az átlagfogyasztást. Itt valószínűleg vagy egy állami beavatkozás várható majd, vagy lesznek olyan késedelmek, amik a követeléskezelőkhöz kerülnek.
Olyan előfordul, hogy a rezsiszámlák nemfizetése miatt önökhöz kerül egy követelés?
Természetesen. Ez alatt a közműszolgáltatásból eredő követeléseket értem, amelyek esetében a folyamat azonos a korábban említettekkel. Ezek a kintlévőségek engedményezéssel kerülnek hozzánk, amit a Polgári törvénykönyv szabályoz. Ez általában nagyobb csomagokban történő vásárlást jelent. Ezeket a követeléseket a közműszolgáltatók jellemzően elég sokáig tartják a könyveikben, és általában egy-másfél évig megpróbálják az adóst fizetésre ösztökélni a saját eszközeikkel. Ha ez nem sikerül, vagy a folyamat költsége magasabb lenne, mint amennyit erre rá tud szánni, ebben az esetben egy nyilvános árverésen csomagokban árverésre bocsájtja ezeket a tartozásokat, így kerülnek a követeléskezelőhöz.
Mit tud tenni az állam ilyen esetben?
Az állam össze tudja hasonlítani, hogy mennyi a fogyasztás egy kétgyerekes családban, illetve egy kétgenerációs házban, ahol akár hat felnőtt is együtt lakik, egy mérővel. Ezekre a háztartásokra nem lehet ugyanazt az átlagot ráhúzni. Ezt a sajátosságot valószínűleg figyelembe fogja venni a kormányzat. Ahogy nemrég is érkezett módosító a jogszabályhoz, hogy nem köbméterre, hanem fűtőérték alapján határozzák meg az átlagfogyasztást, valószínűleg lesznek még pontosító rendeletek.
Nemrég véget ért a két évig tartó kilakoltatási moratórium, és szűk két hónap alatt 1100 kényszerárverezés volt. Nem lehet azt mondani, hogy máris megugrott?
Ezek a folyamatok már korábban elindultak, a moratórium csak a helyszíni intézkedéseket érintette: ebben az esetben az árveréseket és a kilakoltatásokat. Ez egy olyan állomány, ami nem ebben az időszakban keletkezett, hanem egy felgyülemlett esetszám került most abba a fázisba, hogy el lehetett végezni ezeket az intézkedéseket. Ezért nem lehet összehasonlítani a korábbi éves számokkal, hiszen a moratórium kezdete óta velünk lévő állományról beszélünk.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Mi a véleménye a bankokat, pénzügyi szolgáltatókat érintő különadóról?
A 2008-as pénzügyi válság kezelésére 2010-ben bevezettek egy különadót, a kamatadót, ami a kamatbevétel és kamatráfordítás különbözetéből számítódik. Akkor ez egy átmeneti intézkedésként lett bevezetve, de még az idén is velünk van. Tehát egy különadót már eddig is fizetett a szektor, ami csak nekünk ebben az évben is több 100 millió forint. Az újonnan bevezetett extraprofitadó tekintetében más a helyzet. A probléma onnan ered, hogy a hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás egy kalap alá került. Egy hitelintézet képes arra, hogy betétet gyűjtsön és hitelezzen. Egy pénzügyi vállalkozás azonban nem gyűjthet betétet, innentől fogva a feltételezés, hogy extraprofitot ért el az adott vállalkozás azon, hogy a betéti és a hitelkamatok közötti marzs magas, nem állja meg a helyét. Vagyis az extraprofit nem értelmezhető. Továbbá a számítás maga is az árbevételből számítódik, az adó árbevétel-alapú, innentől fogva nem a profitrészét érinti, hanem az árbevétel részét.
A kintlévőség-kezelési szektorban ez a kkv-kra lesz nagy hatással. Eddig is megvolt nekik a 2010-ben bevezetett különadó, közben megváltozott a gazdasági helyzet, ha azt nézem, hogy háromszorosára nőtt a finanszírozási költség. Likviditási forrás-oldalról, ha valaki nem egyeztette össze a követelés megtérülésének a lejáratát és a finanszírozási lejáratát, hanem portfólió élettartam alatt átárazódott vagy átárazódik neki a hitel, akkor jelenlegihez képest egy háromszorosára nőtt a kamattal fog szembesülni.
A másik oldalról az elmúlt időszakban, a covid és a covid-intézkedések következtében egy hibernált állapotba került a szektor. Követelésértékesítés pénzügyi termékek esetén nem volt, hiszen ezek a tartozások moratóriumban voltak. Innentől kezdve a vállalkozások nem voltak képesek vásárolni. A vásárlás megugrott forrásköltsége mellett keletkezett egy extra különadó is, így számos kisebb vállalatnak el kell döntenie, hogy betesz még pluszpénzt a túlélésre, vagy kivonul a piacról.
Válság felé tartunk most is, mint 2008-ban?
Teljesen más a helyzet. 2008-ban egy hitelválságból kiinduló gazdasági válság jött létre. Ha összehasonlítom, hogy akkor mi volt a hitel/betét aránya a bankszektornak Magyarországon, ez bőven 100 százalék felett volt. Ez azt jelenti, hogy jóval több hitel volt kihelyezve, mint amennyi a betétállomány volt. Most ez pont fordított, irdatlan likviditás van a bankoknál, a hitel/betét arány 1 alatti. Jóval több betét van, mint amennyi kihelyezett hitel. Bár 2021-ig nőtt a hitelezés, most láthatóan csökkenő tendencia jön: kb. egy számjegyű hitelbővülést várnak az év második felében, és ez a következő 1,5 évben valószínűleg nem fog változni, leginkább azért, mert ilyen kamatok mellett már sokkal kevesebb embernek elérhető a hitel.
A lakóingatlanoknál exponenciális áremelkedést tapasztalhattunk, innentől kezdve az MNB bevezetett intézkedései akár a jövedelemarányos törlesztőrészletek tekintetében, akár a devizahitelezés megtiltásában csak akkor lehetségesek, ha az ügyfél rendelkezik devizabevétellel. Ezek a dolgok mind azt gátolják, hogy egy hasonló válságba kerüljünk bele.
Most inkább egy ellátási válság van, és az ellátási láncokban tört meg erősen a folyamat. Kínában a zéró covid politika elég erősen korlátozta a gazdaság bővülését. Európában még mindig alacsonyan vannak a jegybanki alapkamatok, az EKB nem emelt kamatot, Magyarország viszont elég erősen emelt. Ennek következménye, ami korábban nem volt elképzelhető: a dollár/euró paritás megfordult. Most nem az EKB-nál van a döntés, hanem a Fednél, hogy mit kezdjen ezzel, hiszen nekik sem jó, ha túl erős a devizájuk, mivel az is fékezi a gazdaságot. Úgyhogy teljesen más válságról beszélünk. Az várható, hogy a stagfláció lesz, az a kérdés, hogy milyen időtávon.
Tapasztalnak bedőlést a lízingpiacon, pl. autóknál?
Legutóbb májusban publikálta az MNB a stabilitási jelentését, ez alapján látható volt, hogy megugrottak azok a fogyasztási hitelek, hitelkártya és folyószámlahitelek, amelyek átsorolódtak „stage 2” fázisba – azaz meghaladták a 30 napos fizetési késedelmet, de még nem érték el a 90 napot. Ellenben a gépjárműlízingek esetében nem történt változás, és nem számítunk hirtelen növekedésre a bedőlt autóhitelek számában.
Ráadásul 2008-ban kínálati piac volt, és keresletet kellett generálni a gépjármű szektorban, akár lízingek által. Jelen esetben pedig kereslet lenne, de kínálat nincs, hiszen vagy leálltak a gyárak, vagy alkatrészhiány miatt nem tudják olyan mértékben leszállítani a megrendelt gépjárműveket, mint szükséges lenne.
A covid mennyire rángatta meg a követeléskezelői szektort?
Az biztos, hogy a szektort negatívan érintette a fizetési és felmondási moratórium és az árverési moratórium, ahogy korábban mondtam, egy kicsit hibernált állapotba kerültünk.
Vásárolni nem tudtunk, dolgoztunk, amivel tudtunk, mindig kerestük a megállapodásokat az adósokkal, és azokra fókuszáltunk, akikkel már volt kapcsolatunk. A vírus nyilván megváltoztatta a munkavégzésünk módját is. Mi 2020 februárjában publikáltuk a kollégáknak a home office szabályzatunkat, majd márciusban ezt hatályon kívül is helyeztük, és mindenkit hazaküldtünk otthoni munkavégzésre. Jelenleg a hét nagy részében otthonról tudják végezni a munkájukat a kollégák, ami által egy sokkal rugalmasabb szervezet és folyamatstruktúra jött létre.
És a piacra milyen hatással volt?
Nem mondanám, hogy nagyon megugrott volna a munkánk mennyisége, és azt sem látom még, hogy mekkora nem teljesítő hitelállomány épül fel. Jelenleg 330 ezer szerződés még kamatstoppal érintett, illetve nagyjából a moratóriumban lévők 98 százaléka legalább 30 napos fizetési késedelembe esett, de még nem tartoznak a nem teljesítő kategóriába. Az egy nagy kérdés, hogy ez hogyan fog alakulni a következő időszakban. A moratórium december 31-i megszűnését követően várhatóan lesz egy nagyobb állomány, ami nem teljesítővé válik. Hogy ez hány százalék, az egy kérdés.
Összességében hogyan látja a követeléskezelői piac jelenlegi helyzetét, és mire számít a jövőben?
Extra különadót, emellett is azt mondanám, hogy stabil a szektor helyzete, tőkeerős cégek vannak a szektorban, át tudjuk vészelni ezt az időszakot is. Rövid távon a moratórium után várhatóan lesz egy kisebb felfutása a nem teljesítő hiteleknek, ott várhatók NPL befektetések. Hosszú távon azt gondolom, hogy azok a belső megtérülési ráták, amik korábban voltak alacsonyabb kamatkörnyezetben, nem lesznek már elérhetők. Sokkal kisebb marzson fog dolgozni minden követeléskezelő, hiszen a refinanszírozási költség nagyon megugrik. Az egy számjegyű megtérülési ráták már fixen beépültek a rendszerbe, de szükséges és indokolt, hogy legyenek konszolidációk a piacon. Hogy ezek mikor fognak elindulni, attól függ, hogy az adott szereplő meddig kíván itt maradni a magyar piacon.
Ha több hitel dől be, akkor a követeléskezelőknek több dolguk lesz. El fogja bírni a piac?
Abszolút. Felkészültségben nincs kérdés, tőkeellátottságban nincs kérdés, finanszírozási képességben nincs kérdés. Az egész követeléskezelési szektor felkészült erre.
(címlapi kép: Stiller Ákos)