Portfolio • 2014. november 10. 10:47
Több mint egy év tragikomikus huzavonájának vetett véget vasárnap a családi délutánt megszakító bejelentés: a jelenlegi piaci árfolyam közvetlen közelében váltják át forintra a devizahiteleket. A devizahitelesek többsége valószínűleg most nem tudja olyan nagyra értékelni azt, hogy 2011 decembere óta nem látott, piacbarát megállapodás született a devizahitelesekről a bankok és a kormány között, és hamarosan lezárul a magyar lakossági devizahitelek egy évtizedig tartó, verejtékes és kínos korszaka. Vagy mégsem? A friss bejelentésekkel még nincs vége a történetnek - véli Palkó István, a Portfolio vezető elemzője.
Ha valaki Rogán Antal június 30-ai tévényilatkozatára alapozta egész életét az elmúlt néhány hónapban (amelyben a Fidesz frakcióvezetője kedvezményes forintosítást ígért), az tényleg becsapva érezheti most magát, hiszen nincs szó semmiféle kedvezményes árfolyamról vagy végtörlesztésről: a frankhiteleket 256,5, az euróhiteleket pedig 309,0 forinton konvertálják forinthitelre. Csak reméljük, hogy a devizahitelesek többsége készült azért arra is, hogy a forintosítás piaci árfolyamon történik majd, ahogy a Portfolio október 22-én már megírta, és ahogy a Kúria június 16-ai jogegységi határozatából egyébként logikusan következett: főszabály szerint a devizahitelek árfolyamkockázatát az ügyfelek viselik.
Annyival bővült azért azóta a tudásunk, hogy ez a piaci árfolyam valójában egy pontosan meghatározott nap, illetve időszak hivatalos MNB-árfolyama lesz (euróhitelek esetében a pénteki MNB-árfolyam, frankhitelek esetében a június 16-ai Kúria-döntés óta eltelt időszak átlaga), ami persze nagyon közel van a mostani piaci árfolyamhoz. Mivel az MNB várhatóan már ma odaadja a bankoknak a devizaforrások lezárásához szükséges, 8 milliárd euró körüli devizát, a bankokat lényegében már az is hidegen hagyhatja, hol jár majd az árfolyam, amikor a tényleges forintosításra sor kerül, devizaárfolyam-kockázatot ugyanis, a jegybanknak hála, nem futnak.
De mi a helyzet a másik oldallal? Hogy is áll most a devizahitelesek egyenlege?
Bontsuk 3 részre a nehezen átlátható eseménysort:
- Februárban megtörténik majd a tisztességtelen feltételekkel (árfolyamrés, egyoldalú kamatemelések) való elszámolás, így egy átlagos devizahiteles tőketartozása az ötödével, törlesztőrészlete pedig a negyedével csökkenhet a jelenlegihez képest, persze jelentős szórás mellett. A devizahitelek kamatszintje akkora lesz, amekkora a szerződés megkötésekor volt. Az elszámolás minden élő lakossági devizahitelre vonatkozik majd, sőt azokra is, amelyeket az elmúlt 5 évben zártak le. Az elszámolás pontos képletét pénteken a jegybank nyilvánosságra is hozta a normál módon törlesztő hitelesekre vonatkozóan, a többieké a következő hetekben lesz nyilvános.
- Februárban valószínűleg nemcsak az elszámolás pontos eredményéről, hanem a fix, említett árfolyamon történő forintosítás lehetőségéről is tájékoztatni fogják a bankok az ügyfeleket. Kérdés, hogy fogják elmagyarázni a fix árfolyamot (nem is a bankok, inkább a kormány számára lehet ez kellemetlen), ha épp akkor erősebb lesz a forint a mostani szintnél, és kiderül, kedvezőbb árfolyamot is beállíthattak volna az ügyfelek számára. Mindenesetre ez a lépés a jelek szerint már csak a 93%-os többségben lévő jelzáloghiteleket (lakáshitelek és szabad felhasználásúak) érinti majd, az autóhiteleseket például nem. A forintosítás pontos menetéről szóló törvénytervezet hamarosan megjelenik, akkor lehetünk okosabbak a mikéntjével (hitelkiváltási verseny, kérésre automatikus átváltás vagy valami más) és időpontjával, időtartamával kapcsolatban is.
- Hogy mégis mi jön az elszámolás és a forintosítás után, azt most még jótékony homály fedi. E homálynak neve azért már van: "fair bankrendszerről szóló törvény", amely elsősorban arra lesz hivatott, hogy a hitelek kamatozásának részleteit meghatározza. Tisztességesen és átláthatóan, ami eddig a Kúria és a kormány szerint oly fájdalmas módon hiányzott a hitelszerződésekből. A fair banki törvényjavaslat már ezen a héten a parlament elé kerülhet, jelenleg egy fontosat lehet csak tudni belőle: legalább 3 éven keresztül fix kamatot számíthatnak csak fel a bankok. A lényeg nem is ez: hogy pontosan mekkora lesz a forintosított hitelek kezdeti kamatszintje, vagyis amely a törlesztőrészletet az "új korban" meghatározhatja, azt bizony még nem tudjuk.
Nem újdonság, hogy a fenti három eseményből az első (elszámolás) jelentősen csökkenteni fogja a devizahitelesek terheit, de a nagy többségét így is csak annyival, hogy a tartozás összege még mindig nem megy az eredetileg felvett hitelösszeg alá, vagyis ki fog derülni: mintha az elmúlt 6-8 év törlesztései hiábavalók lettek volna. Mint most vasárnap kiderült, ezen a helyzeten a forintosítás árfolyama sem javít tovább, hiszen a tőketartozás az elszámolással elért szinten marad majd. Ezzel a forintosítás olyasmire irányítja rá a devizahitelesek figyelmét (mégpedig a kezdetihez képest is nagyobb tartozásra), ami a forintosítás nélkül akár el is sikkadhatott volna. Ami pedig a törlesztőrészletet meghatározó másik tényezőt, a kamatot illeti: a másik ördög itt bújik meg a bankok és a devizahitelesek szempontjából is.
Mirő is van szó? Bár a bankok válláról most a forintosítás piaci árfolyamával látszólag lekerült a teher, valami még nagyon nem oldódott meg: a kormány és az MNB nyilvánvalóan el akarja kerülni a nagy csalódást, vagyis azt, hogy az elszámolásnak köszönhetően ugyan nagyot esik a törlesztőrészlet, a forintosítás révén azonban részben vissza is emelkedik. Hiszen magasabbak a jelenlegi forintkamatok, mint a sok évvel ezelőtti devizakamatok, amelyek az elszámolás alapján egyedüliként tekinthetők tisztességesnek, és a törlesztőrészlet csökkenését biztosítanák.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Számos jel arra utal, hogy a bankokon még egyszer itt fogják elverni a port, vagyis a forintosított devizahitelek kamatszintjét erőteljesen korlátozzák majd, rontva a bankok bizniszét. A forintosítással járó macerát csak igazán kedvező konstrukciók esetén lesz hajlandó vállalni az ügyfelek jó része. Jó kérdés, a bankok és a kormány megállapodása erre a szempontra kitért-e. Gyanítható, hogy nem. Ha pedig tényleg nem, akkor a súrlódási együttható még mindig nem nulla, a devizahiteles ügy nincs lezárva, a történet még messze nem kerek. Pedig most nem áll rosszul a kormány: a devizahiteles sztorit úgy sikerült levezényelnie egészen mostanáig, hogy ő maga látszólag semmi rosszat nem tett a bankokkal:
- A "tisztességtelenségek" megítélésének felelősségét ügyesen a Kúriára és a bíróságokra hárította, még ha nem is tökéletesen (lásd a visszamenőlegesség, az elévülés felülírása és a tőke-előtörlesztésként történő elszámolás elvének vitathatóságát).
- A vasárnap megismert forintosítási árfolyam (a Kúria álláspontjának megfelelően) olyan, mintha azt a bankok maguk találták volna ki (persze a forintosítás módjában majd még találhatnak kivetnivalókat bőven).
A vezető elemző szerint tartani lehet attól, hogy a végén rossz szájízzel áll fel a tárgyalóasztaltól a ma még látszólag nagy egyetértést mutató banki fél. És ha már rossz szájíz, végezetül álljon itt egy költői kérdés: hogy fogja teljesíteni a kormány "a devizahitelek Magyarországról való kivezetésére" tett ígéretét, ha kiderül, hogy a devizahitelesek mindössze mondjuk 40 százaléka igényli majd a forintosítást (hiszen nem lesz kötelező)? Emlékezzünk: az árfolyamgát révén is csak a devizahitelesek 40 százaléka akart megszabadulni az árfolyamkockázattól, és az elszámolástól önmagában nem nő meg az ügyfelek motiváltsága erre a fajta szabadulásra. (A cikk bevezetőjében említett 2011. decemberi időpont egyébként épp a bankok által üdvözölt árfolyamgátról szóló megállapodásra utal, amikor utoljára sikerült hasonló, devizahiteles egyezségre jutni - ebből a szempontból szinte történelmi a mostani megállapodás.)