Pénzcentrum • 2013. december 21. 11:02
A devizahiteles probléma kialakulásában egyrészt a főbb devizákkal szembeni forintgyengülés, másrészt a devizahitelek kamatainak elszállása játszott fő szerepet. Az első tényezőt viszonylag egyszerű értelmezni, a törlesztőrészletek a forintgyengüléssel egyenes arányban nőttek, azonban a hitelek kamataiban már áthárították a bankok a különböző feltételek romlását. Ezek közül leginkább az országkockázat alakulása, a hitelportfólió romlása és a kormányzati adók miatt emeltek kamatokat - derül ki a Pitz Mónika és Schepp Zoltán Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmányából.
A devizahitelesek törlesztőrészletei egyrészt a forint gyengülése, másrészt a devizahitelek kamatainak emelkedése következtében nőttek meg olyan mértékben, hogy az már a pénzügyi stabilitást is veszélyezteti. A főként svájcifrank-alapú hitelek árazására elsősorban a devizakamatok és kockázati felárak változása, a bankok forrásköltségének alakulása, a hitelportfólió minősége és a fiskális terhek hatnak. A szerzők a Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmányban arra keresték a választ, milyen kapcsolatban állnak a felsorolt költségsokkok a deviza alapú jelzáloghitelek kamataival.
A
vizsgálatot egy strukturális autoregresszív modellel végezték el,
amelyben a magyarázó változók a költségsokkok, az eredményváltozók pedig
a külön-külön vizsgált szabad felhasználású és lakáscélú (új és
állományi) jelzáloghitelek kamatai voltak.
Klikk a képre! |
A
bankok külső forrásköltségét a bankközi referenciakamattal (Libor) és
az országkockázatot kifejező CDS-sel ragadták meg a szerzők. A
hitelportfólió minőségét legjobban a nem fizető hitelek arányával lehet
leírni, azonban mivel ez az adatsor csak negyedéves bontásban áll
rendelkezésére, a követelések után elszámolt értékvesztést vették alapul
a teljes hitelállomány arányában ennél a tényezőnél. A bankok fiskális
terheit a pénzintézetek által fizetett adófizetési kötelezettség (év
közben adóelőleg) összegének feleltették meg, kiegészítve a
végtörlesztés miatti közvetlen költségekkel. Az összesített fiskális
terheket szintén a hitelállomány aranyában kifejezve használták a
modellben.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Klikk a képre! |
Az
elvégzett vizsgálatok alapján Pitz és Schepp arra jutottak, hogy a
CDS-felár, a fiskális elvonások és a hitelportfólió romlása pozitívan és
szignifikánsan hatással vannak a lakáscélú hitelek állományának
kamataira. A portfólió minőségének változása szinte azonnal, az első
hónapban meglátszik a kamatszinteken, a fiskális elvonások az
újraárazási időszak elteltével, körülbelül két hónapos csúszással
jelentkeznek a kamatokban, a CDS-felár változása pedig körülbelül 3
hónappal késleltetve érződik a hiteleken.
Az újonnan kihelyezett hiteleknél a CDS alakulása volt leginkább hatással a hitelkamatokra, a bankok kedvezőbb jövedelmezősége pedig alacsonyabb kamatokat eredményezett. A szabad felhasználású hiteleknél a modell nem jelzett szignifikáns kapcsolatokat a változók között, a szerzők szerint ezeknél a lakosság árrugalmassága magasabb lehetett, ami korlátozza a bankok árazási lehetőségeit.