Pénzcentrum • 2013. augusztus 17. 11:02
Örökre megszabadítana az árfolyamváltozásoktól, és azonnal a negyedével csökkentené a törlesztőrészleteket. Kezdetben évi mintegy 47 milliárdba kerülne, később viszont egyre olcsóbb lenne, így ésszerű elosztással az állam és a bankok számára is elviselhető terhet jelentene. Ilyen az a mentőcsomag, amelynek ötlete tegnap látott napvilágot. Vannak ugyan kockázatai, ám a választásokra készülő kormánypártok számára valószínűleg vonzó megoldás, és a devizahitelesek sem utasítanák vissza. Állami részvétel mellett talán a bankok is belemennének. Lássuk, miről is van szó!
Cikkünkben bemutatjuk az ötlet lényegét, valamint 7-7 legfontosabb előnyét és hátrányát. Ezt követően megbecsüljük, mennyibe kerülne a csomag a költséget viselőknek (a bankoknak és/vagy az államnak), köztük a hazai tőzsdén szereplő OTP-nek.
I. Miről van szó?
A Napi Gazdaság csütörtökön számolt be arról az ötletről, amely a Magyar Fejlesztési Bank esetében már ismert állami árfolyam-garanciához hasonló megoldást alkalmazna a devizahitelek esetében is. Az ötlet azonban e konstrukciótól függetlenül is könnyen elképzelhető az árfolyamgát működése alapján.
2. A piaci és a rögzített árfolyam közötti különbséget (jelenleg frankonként közel 60 forint) a futamidő végéig, folyamatosan viseli az állam és a bankszektor.
3. Valójában tehát egy futamidő végéig tartó, gyűjtőszámla-hitel nélküli árfolyamgátról van szó.
A konstrukció 7 legfontosabb előnye szerintünk:
1.
Mivel a futamidő végéig rögzítik az elszámolási árfolyamot, az adós az
árfolyamkockázatoktól örökre megszabadul. Ez önmagában a bankoknak is
jó, hiszen az árfolyamkockázat miatt fizetésképtelenné váló ügyfelek
fizetőképessége javul, a hitelezési veszteség az alap forgatókönyvhöz
képest mérséklődik.
2. Mivel jelenleg 240 forint környékén mozog a
svájci frank, a rögzítéssel a törlesztőrészlet azonnal kb. 25%-kal
csökken. Ez szintén lassíthatja vagy megállíthatja a banki
hitelportfólió romlását, és lendíthet a lakossági fogyasztáson.
3. A
jelenlegi árfolyamgáttal szemben nincs gyűjtőszámla, nincs jövőben
törlesztendő újabb forinthitel. Az adós minden ilyesmitől megszabadul.
4.
A politikusok számára valószínűleg jól kommunikálható az ötlet: nem az
árfolyamgát "kötelezővé" tételéről vagy egy újabb hitelről van szó,
hanem egy választások előtti "ajándékról" a devizahitelesek számára.
5.
A kormány ezzel gyakorlatilag eddigi legfontosabb üzenetét válthatja
valóra: olyan, mintha forintosítaná a devizahiteleket, hiszen az adós
árfolyamkockázata eltűnne.
6. A tényleges forintosítással szembeni
előnye azonban, hogy nincs "beégetési veszteség": amennyiben gyengül a
frank a forinthoz képest, az állam és a bankszektor realizálhatja a
nyereséget (ellenkező esetben lásd a hátrányokat).
7. A megoldás éves költsége a lakossági devizahitel-állomány csökkenésével egyidejűleg (a lejáró devizahitelek miatt) csökken.
A konstrukció 7 legfontosabb hátránya szerintünk:
1.
A rögzített és a piaci árfolyam közötti különbséget (jelenleg közel 60
forint frankonként) valakinek fizetnie kell (alább részletezzük,
összesen mennyit), ez valószínűleg az állam és/vagy a bankszektor lesz.
2. E terhek hosszú éveken keresztül jelentkeznek, amíg az érintett
devizahitel-állomány le nem épül. Ez hosszú távú pénzügyi elköteleződést
jelent.
3. Amennyiben erősödik a frank a forinthoz képest, az
államnak vagy a bankoknak viselniük kell a piaci árfolyam fölötti
árfolyamkockázatot is. Ez fedezeti ügyletekkel mérsékelhető, ráadásul a
mostani árfolyamgát keretében az ún. legmagasabb árfolyam fölött (frank
esetében 270 forint) elméletileg jelenleg is mindent az állam visel.
4. Ha a frank 180 forint alá gyengül, az adósok rosszabbul járnak a piaci helyzetnél (ennek valószínűsége nagyon kicsi).
5.
Egy devizahitel elő- vagy végtörlesztése esetén a veszteség (vagy annak
egy része) azonnal keletkezhet a teherviselőnél (állam/bank), és nem
egyenletesen.
6. Nem segít az ötlet azokon a 90 napon túli
késedelemben lévő adósokon (valószínűleg a késedelmesek döntő
többségén), akiknél a rögzített árfolyamon sem állna helyre a
fizetőképesség. A bankok meglévő nem teljesítő hitelállománya tehát
mindettől alig csökken.
7. Számviteli megvalósítási nehézség: mivel
a rögzített árfolyam feletti tőke- és kamatkövetelésből is előre
látható módon elenged valamennyit a bank, felvetődik a kérdés, nem
kell-e az ebből származó esetleges értékvesztést (legalább részben)
előre elkönyvelnie, ami miatt (részben) mégsem egyenletesen terheli
időben a számviteli eredményét a program. 100%-os állami szerepvállalás
esetén ez nem jelentkezik.
II. Mennyibe kerül az államnak és/vagy a bankszektornak?
Számos fontos előnye mellett a konstrukció legnagyobb hátránya, hogy az államnak és/vagy a bankszektornak jelentős terhet kell viselnie. Egy túlzott banki teherviselés ronthatja a következő hosszú évek banki eredményességét, csökkentve a bankok hitelkínálatát (rontva a növekedési kilátásokat), a bankrészvények (pl. OTP) befektetői számára pedig a részvények méltányos értékét. Az állam esetében az akció növelheti a költségvetési hiányt. Ezért fontos kérdés, hogy a fent leírt konstrukció mekkora veszteséget okoz az államnak és/vagy a bankszektornak (benne az OTP-nek). Erre az alábbiakban adunk becslést. Számításaink során az MNB és az OTP által egyaránt csütörtökön közzétett legfrissebb, június végi adatokat használtuk.
1. A devizahitelesek 100%-a frankhiteles (valójában ez közel 90%, de mivel az euróhitelek felfelé, a jenhitelek lefelé módosítanák a számokat, ez nem durva feltételezés).
2. A svájci frank árfolyama jelenleg és a jövőben is 240 forint (az ezzel kapcsolatos pozitív és negatív kockázatokat fent jeleztük).
3. A devizahitelesek jelenleg az MNB adatai szerinti átlagkamat felett 1,5 százalékpontos rendszeres költséget fizetnek.
4. A jövőben is a jelenlegivel egyező ügyleti kamatot számolnak fel a bankok az ügyfeleknek.
5. A hitelek hátralévő futamideje lakáscélú hitelek esetében 13 év, szabad felhasználású hitelek esetében 10 év, személyi hitelek esetében 1 év, gépjármű és egyéb hitelek esetében 5 év (utóbbi kettőt a felső becsléshez vesszük csak figyelembe).
6. Minden devizahitel annuitásos (nem ismerjük a pontos arányt, de a döntő többség ide tartozik).
7. Az árfolyamgáttal eddig élő ügyfelek esetében alkalmazzák az új megoldást, a 90 napon túl késedelmes hitelek esetében viszont nem.
E feltételezések figyelembevételével becsléseink szerint jelenleg 189 milliárd forint törlesztőrészletet fizetnek évente a magyar bankszektor lakossági lakáscélú devizahitelei piaci árfolyam mellett (figyelmen kívül hagyva az árfolyamgát tényét és a nem teljesítő ügyfeleket). A tágabb kört képviselő devizaalapú jelzáloghitelek éves terhe 383 milliárd forint, az összes lakossági devizahitelé pedig 521 milliárd forint.
JÓL JÖNNE 2,8 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 2 809 920 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 62 728 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 12,86%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank 62 824 forintos törlesztőt (THM 12,86%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
A fenti konstrukcióban az éves törlesztőrészlet negyedét (180 és 240 forint közötti rész) fogják átvállalni az első évben a devizahitelesektől, ha marad a 240 forintos árfolyam. Mivel a hitelállomány nagysága - 240 forintos, változatlan frankárfolyam mellett - folyamatosan csökken, az állam és/vagy a bankok által vállalat teher nagysága is hasonló mértékben csökken az évek során. Az árfolyamkockázatokat az állam és/vagy a bankszektor viseli a tehermegosztás arányában.
Az alábbi táblázatban annak függvényében mutatjuk be az állam és a bankszektor együttes első évi terhét, hogy mennyi lesz a jövőbeni árfolyam, illetve hogy kiket vonnak be az adósmentésbe. Amennyiben csak a lakáscélú devizahitelt felvevőket kívánják megsegíteni, akkor az állam és a bankszektor együttes éves terhe 240 forintos frankárfolyam mellett közel 47 milliárd forint lehet. Ez az éves bankadó közel harmada. A deviza jelzáloghitelek "megmentése" évi 96 milliárd forintba (a bankadó közel kétharmada), az összes devizahitelesé pedig 130 milliárd forintba kerülne (csaknem a teljes évi bankadó) becsléseink szerint. A terhet ésszerűen elosztva - például felezve - a bankszektor és az állam számára is viszonylag elviselhető éves terhet kapunk. A bankszektor esetében az akció negatív pénzügyi hatását tovább mérsékelheti, ha ennek köszönhetően megáll a hitelportfólió árfolyam-ingadozásból származó romlása.
III. Mennyibe kerül az OTP-nek?
Az OTP részesedése a devizaalapú lakáshitelek piacán 17,5%, a jelzálogfedezetű devizahitelek piacán 21,4%, az összes devizahitelben pedig 21,0%. Ha rendre ezen devizahiteles csoportokat mentenék meg, számításaink szerint rendre 8, 21, illetve 27 milliárd forint lenne az OTP éves vesztesége az intézkedés miatt. Amennyiben az állam és a bankszektor megfelezné a terheket, 4, 10, illetve 14 milliárd forint lenne a mínusz. Teljes banki szerepvállalás esetén ez az OTP elemzők által várt jövő évi nyereségének ez 4-14%-a a megmentett ügyfélkörtől függően. A terhek felezése estén pedig a jövő évi nyereség 2-7%-a úszhat el.
IV. Mennyibe kerül a költségvetésnek?
Amennyiben az állam vállalná 240 forintos frankárfolyam mellett a terhek egészét, a lakáscélú devizahitelesek megsegítésének költsége (évi 47 milliárd forint) a GDP 0,16%-ával növelné a költségvetési hiányt. A deviza jelzáloghitelesek megmentése (évi 96 milliárd forint) a GDP 0,32%-ába, az összes lakossági devizahitelesé (130 milliárd forint) pedig annak 0,43%-ába kerülne. A bankszektor és az állam terhének fele-fele arányban történő megosztása esetén rendre a GDP 0,08%-áról, 0,16%-áról, illetve 0,22%-áról beszélünk.