Pénzcentrum • 2010. január 23. 07:32
Folyékony szénóceánok és benne lebegő gyémánt-jéghegyek lehetnek az Uránusz és a Neptunusz felszínén - vélik kutatók, akik modellezték a rendelkezésre álló adatok alapján a két bolygó felszíni folyamatait.
Laboratóriumi kondíciók között sikerült előállítani olyan magasnyomású környezetet, ami a két bolygó felszínére jellemző. Mint a gyémánt olvadáspontja körüli első részletes vizsgálatokból kiderült, a kristályok úgy viselkednek, mint a jég olvadáskor és fagyáskor, vagyis a nagyobb, szilárd darabok úsznak a körülöttük cseppfolyóssá vált gyémántban - illetve szénben.
A gyémántóceán elmélete arra is magyarázatot adhat, miért nincs a két bolygónak - a Földhöz hasonlóan - a földrajzi pólusokkal megegyező mágneses pólusa. Mivel azonban mindkét bolygó legalább 10 százalékban szénből áll, a cseppfolyós szén, illetve a benne úszó gyémánt-jéghegyek el tudják téríteni a mágneses pólusokat.
A tudósok szerint a nagy nyomású és magas hőmérsékletű környezetbe helyezett szén segít megérteni a két bolygó működését. Hogy milyen értékekről is beszélünk? A tudósok egy lézerrel bombázták a gyémántot, mely a földi tengerszinten tapasztalható nyomás 40 milliószorosán kezd el megolvadni. A tudósok ezután fokozatosan csökkentették a nyomást a gyémánton, mely a földi normál érték "mindössze" 11 milliószorosán elkezdett újra összeállni, és lebegni a körülötte úszó szén felszínén. Bár ez a jelenség a víznél megszokott, valójában a legtöbb anyag szilárd halmazállapotában nehezebb, mint folyékonyan.