Pais-Horváth Szilvia • 2025. január 12. 13:04
Túlzás nélkül leesett az állunk, amikor beléptünk a műhelybe: mint az erdőben, egymás hegyén-hátán a súlyos, több, mint százéves szövőszékek. Hajdanán ezeken készítették a hercegeknek a selyemabroszokat, a papoknak az oltárkendőket és a parasztoknak vászontörölközőket. Csornán, közel a vasútállomáshoz, egy patinás iparosházban járunk. Ángyán Csilla, a Népművészet Ifjú Mestere címmel kitüntetett fazekas és férje, Kovács Zoltán először csak tágasabb fazekasműhelyt kerestek, akkor hallották, hogy eladó az egykori „műszövőműhely”. 2018-ban vásárolták meg a valaha szebb napokat látott épületet. Minden úgy és ott áll ma is, ahogy évtizedekkel ezelőtt az utolsó csornai takácsmester hagyta…
Ángyán Csilla, a Népművészet Ifjú Mestere címmel kitüntetett fazekas, és férje, Kovács Zoltán mentik, ami menthető. 5 éve újítják fel az elhagyatott csornai iparosházhat, benne a Janszky-család egykori műszövőműhelyét. Azóta kutatják a kisalföldi takács-család történetét, és mint egy 3D-s puzzle-t, próbálják a darabokból összerakni és rekonstruálni a páratlan szövőszékeket. Mázlink van, hogy egyáltalán bejutunk, ugyanis az ipartörténeti kuriózum csak nagyon korlátozottan látogatható. Így is hihetetlen, hogy önerőből, saját munkájuknak köszönhetően pár év alatt idáig eljutottak...
Ennyi szövőszéket életünkben nem láttunk
Másnak tűzre való kacatok, hasznavehetetlen, ősrégi faszerkezetek, kopott fonalrengeteg - Csilla és Zoltán azonban meglátták ezekben a páratlan értéket. Nem győzik mesélni, mennyire döbbenetes élmény volt számukra is, amikor először beléptek ide, a hosszú ideig lakatlan épületbe.
Mintha megállt volna az idő, halomban álltak a több, mint százéves iratok, fonalak és a szétszedett szövőszékek, a lyukkártyakészítő és csévélő gépek. Mutatják, a még kibontatlan csomagban talált, a második világháború elején feladott felvetőfonalakat.
Kész csoda, hogyan is maradhatott meg így
Az elhagyatott takácsműhelyről Csornán sokan tudtak, az épület évtizedekig üresen állt, az örökösök távol éltek, de senki sem tudta, valójában mit is rejtenek ezek a falak:
Köztudott volt a városban, hogy ez az épület nem eladó, és valószínűleg soha nem is lesz az. Arról is halottunk, hogy még darabokat sem adnak el belőle, például szövőszéket sem lehetett vásárolni, pedig volt rá igény. Egy ismerősünk is próbálkozott vele, de sikertelenül. A ház régóta tetszett nekünk, de elkönyveltük, hogy ez soha nem lesz a miénk. Végül azonban valahogy szerencsésen ránk várt.
Az egykori neves takács család leszármazottjai ma már távol élnek, de nem akarták olyannak eladni, aki lebontaná vagy széthordaná, egy múzeum raktáraiba süllyesztené a darabokat. Aztán 2019-ben mégis eladásra került. Zoltán és Csilla, bár eredetileg egy fazekasműhelynek és kiállítótérnek való helyet kerestek – egyből beleszerettek abba, amit itt találtak. Elhatározták, bárhogy is, de megmentik a Magyarországon egyedülállónak számító műhelyt. Korhűen szerették volna felújítani, megőrizni, hogy az alkalmi csoportoknak már be tudják mutatni, hogyan is nézhetett ki hajdanán az 1908-ban épített, aztán évtizedekig virágzó csornai műszövőműhely. A cél egy autentikus és interaktív takácsmúzeum létrehozása – de a terveik ennél többről is szólnának.
Utánamentek a csornai iparoscsalád történetének
Csilla és Zoltán az elmúlt években nemcsak az épület és a szövőszékek restaurálásával voltak elfoglalva, amikor idejük engedte, az itt élt Janszky családról is próbáltak minden lehetséges információt összegyűjteni.
A műhely alapítója Janszky István volt, aki 1866-ban született a mai Szerbia területén, a vajdasági Regőcén, ahol a takácsmesterséget is kitanulta. A szülei meghaltak, a nagybátyja nevelte föl, és taníttatta műszövőnek. Mesélik róla: amikor Bécsben katonáskodott, ott ismerkedett meg Takács Etelkával, aki csornai lány volt, így kerültek aztán a kisalföldi városba. 1891-ben kötöttek házasságot, majd együtt alapították meg a vállalkozást.1908-ban építették meg ezt a műhelyt, még azt is tudni, hogy tíz év adómentességet kaptak érte a várostól.
Az alapítónak, Janszky Istvánnak tíz gyermeke született, és szinte mindegyiket kitaníttatták a textiles szakmára. Közülük József maradt a műhelyben, ő vitte tovább a mesterséget. Azt beszélik, olyan jól ment az üzlet, hogy nászajándékul minden gyermek egy belvárosi üzlethelyiséget kapott. Az itt készült kelmék nagy hírnévre tettek szert; a város múzeumának kiállításán és a megyei néprajzi kötetben is több darab szerepel.
- meséli a családról Zoltán.
A műhely fénykorában tíz inas is dolgozott itt, és tucatnyi szövőszéken folyt a munka. Nagy megrendeléseik voltak, köztük egyházi és főúri megbízások is, különösen az 1900-as évek első felében. A második világháború után a kisüzem hanyatlásnak indult, az ipari termelés ellehetetlenítette a működésüket, mivel nem tudtak versenyezni a gyáripar kínálta termékekkel:
Ráadásul 1945 után már nem jutottak olyan minőségű alapanyagokhoz sem, mint korábban, és a nagy megrendelők is eltűntek. Sem az egyházi, sem a főúri ügyfelek nem voltak már fizetőképesek. Így végül be kellett zárniuk a műhelyt. Az inasok nem jöttek többé, a nagyüzemi termelés megszűnt, és már csak Janszky József és a felesége dolgozott ott, kettesben szövögettek.
- teszi hozzá Csilla.
Janszky József még az ötvenes években is szőtt, feleségével együtt. Akkoriban a családdal már itt, a házban éltek. Az utolsó csornai takács aztán 1972-ben halt meg:
Amikor felfedeztük a műhelyt, találtunk olyan szövőszéket is, amelyen ott maradt a megkezdett textil, mintha csak egy pillanatra hagyták volna abba a munkát – de aztán soha nem folytatták. A gyerekeik sem vitték tovább a mesterséget, fiuk fizikus, az MTA doktora volt, a lányuk meg orvos lett.
Janszky József felesége egyedül maradt a házban, ő 2001-ben halt meg, de a műhely még majdnem 2 évtizedig érintetlen maradt.
Az épület az elmúlt húsz év alatt nagyon leromlott, és valóban az utolsó pillanatban vettük meg. A fal már kezdett szétnyílni, és az oldalánál kívülről is be lehetett látni a műhelybe.
- mondta el Zoltán.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Több szövőszéket is sikerült azóta rendbe hozniuk
A műhelynek épült módos polgárház felújítását aztán jó részt maguk végezték el, korhű bútorokat is szereztek be.
De a több, mint százéves muzeális szövőszékek, és a takácsmesterség megannyi kellékének kiválogatása és összerendezése hatalmas munka volt – aminek koránt sincs vége. A csornai házaspár megkereste Lőrincz Pétert, a pápai szövőszékkészítő mestert, akinek a segítségével újították fel az első - talán a legegyszerűbb típusú - kétnyüstös takácsszövőszéket, hogy a szövés alapjait megtanulhassák rajta:
Lőrincz Péter azonnal megnézte a műhelyt, tanácsokkal látott el minket, és ő volt az, aki segített az első lépéseknél. A fa részeket Zoli újította fel, de a lánchengert Péter elvitte, ő vetette fel a fonalat, hozott hozzá vetüléket is, és életre keltette a szövőszéket.
- tette hozzá Csilla.
Aki betér hozzájuk, az ma már beülhet mögé, maga is kipróbálhatja, hogy készültek annak idején ezek a míves kelmék.
A többi szövőszék a régi műhelyben áll, ezek már komolyabb kihívást jelentenek. Itt a leghátsó szövőszéken még levágatlanul, félbehagyva látni a mester utolsó munkáját, egy sok évtizeddel ezelőtt félbehagyott gyöngyvirágos damaszt konyharuhát. Folytatni már nem lehetne, elszakadoztak a szálak. A többiekről pedig mind levágták a textileket. Ezek a speciális Jacquard szövőszékek, amelyeket feltalálójukról neveztek el, és lyukkártyákkal működnek, bonyolult és precíz mintákat képesek szőni az anyagba. Úgy mondják, hogy ez a lyukkártyás mintaolvasás a számítógép egyik alapja. Hiába sorakoznak a szekrény tetején halomszámra hozzájuk a lyukkártyák is – amik páratlan ritkaságnak számítanak – senki se tudja már, milyen mintákat rejtenek…
Tótkomlóson találtak rá egy másik mesterre, Sas Andrásra, aki Németországban tanulta a Jacquard szövést, ő vállalta, hogy a székek közül egyet beüzemel:
Csináltattunk hozzá két új lyukkártyát, kétféle mintával. Az egyik kis csillagos, a másik meg rombuszos- most ezt a kettőt tudja szőni, meg sima vásznat is.
- mesélik még.
A csornaihoz hasonló székeket legközelebb a bezdáni damaszt műhelyben találni
Érdekeség, hogy a műhely alapítója, Janszky István Regőcén született, 15 km-re attól a Bezdántól, ahol Európa utolsó hasonló korú műszövőműhelye áll, ami a Novitet-Dunav nevet viseli. A bezdáni Damaszt Műhely annak idején a volt Jugoszláviában is működött, és ma is Szerbia nemzeti büszkeségének számít. A régi Jugoszláviában egyetlen szálloda sem kaphatta meg a négy vagy ötcsillagos minősítést, ha nem a bezdáni damasztot használta-írja a Magyar Szó 2012. december 29-i száma.
Mi el is látogattunk oda, és érdekes módon a bezdáni Damaszt Műhely pontosan úgy néz ki, mint a miénk – csak nagyobb méretben. Még a deszkapadló is igen hasonló, de ugyanazokat a lyukkártyás szövőszékeket, és nagyon hasonló berendezéseket láttunk, mint Csornán - valószínűleg nem véletlenül.
- teszi hozzá Zoltán.
A bezdáni szövödében ma is 18 ilyen szövőszék áll – állítólag azok Csehországból származnak. Az írják róluk, hogy egy centiméternyi anyag megszövéséhez 28 mozdulatot kell elvégezni ezeken az ősrégi szerkezeteken – így nem csoda, hogy a mesteremberek csuklói idős korukra szinte használhatatlanná válnak. A műszövők készítették a Jacquard-féle lyukkártyákat is-ez is külön mesterségnek számított.
Lépésről-lépésre – szinte kész is a csornai takácsmúzeum
Csilla és Zoltán tárlókat is készítettek: a bejáratnál külön vitrinben összegyűjtötték az iparoscsalád relikviáit, a falon egy korabeli térkép, rajta a régi Csorna utcái. Bent a konyhában mini szövőszéken (ezt is Lőrincz Péter állította helyre) kipróbálhatják a gyerekek a szövést. A Tv-n lyukkártyás technikáról, a jacqard szövés működési elvéről kisfilmet is nézhetünk – mint egy igazi múzeumban. Bent a különböző kelmékről és mintákról készítettek külön vitrinben egy kis összeállítást. Már most minden adott ahhoz, hogy a kiállítás megtekinthető legyen, csoportokat előre egyeztetett időpontban tudnak fogadni, de még nagyon sok munka vár a házaspárra a közeljövőben, hogy a ház többi része is méltón várja az érdeklődőket.
Ahogy mesélik, egyelőre eltekintenek az új fazekasműhely terveitől, most a takácsműhelyre koncentrálnak. A műhelyhez az alapítók hozzáépítettek egy külön lakrészt, ahol eredetileg az inasok, később a család lakott. Itt szeretnének egy konferenciatermet kialakítani, ahol összejöveteleket is lehetne tartani. Fent az emeleten pedig úgy tervezik, hamarosan Csilla kerámiái és más népművészeti gyűjtemény is helyet kaphatna. Idővel, nyaranta tematikus napoknak vagy programokhoz kötődő rendezvényeknek is szeretnének helyt adni.
Címlapkép: Ángyán Csilla (A képen a csornai takácsműhely- még a felújítás előtt)