Tízezreket érő titok a sztárkertésztől: ezt sokan elhibázzák ősszel, végzetes lehet a gyümölcsfákra

Ilyenkor ősszel elérkezik a faültetés ideje, amíg nincsenek nagyobb fagyok, október és november különösen alkalmas a faiskolákban, kertészetekben beszerezhető korai lombhullató cserjék, sövények és kisebb fák ültetésére. Októberben és novemberben ajánlott a szabad gyökerű fákat elültetni, hisz gyökereik tavasszal erőteljesen beindulnak, és egészséges hajtásokat hoznak rügyfakadáskor. Díszfákat is érdemesebb ősszel ültetni, a gyümölcsfák ültetési ideje pedig egyértelműen az ősz, a lombhullástól az első fagyokig tartó időszak, amikor a növény nyugalmi állapotban van, kevésbé viseli meg a helyváltoztatás, és könnyebben regenerálódik a gyökérzete is, ha szállítás, mozgatás közben netán megsérült volna. Első körben Kósa Dániel okleveles, gyümölcs szakirányú kertészmérnök osztotta meg velünk az őszi faültetéssel kapcsolatban a legfontosabb tudnivalókat:

Ahogy a szakember HelloVidéknek elmondta, mielőtt belekezdünk az ültetés technikáira, azelőtt említsük meg hogy milyen kiszerelésekben tudunk vásárolni növényeket:

Az első és legismertebb, legolcsóbb, de nem feltétlenül a legjobb kategória a szabadgyökerű növények csoportja. Jellemzően gyümölcsfákat, bogyós termésűeket, rózsákat és díszfákat vásárolhatunk ilyen formában. Ennek a kategóriának az a jellemzője, hogy lombhullás után kerülnek az üzletekbe, gyökérrel csomagolva. A csomagolásban a gyökerek körül valamilyen anyag található, többnyire átnedvesített forgács, amely megakadályozza a gyökerek kiszáradását.

A második kategória a földlabdás vagy drótlabdás növények csoportja. Ebbe a kategóriába főként nagyobb méretű dísznövények tartoznak, ritkán találkozhatunk gyümölcsfákkal. Legjellemzőbbek közéjük az örökzöld sövényként használható vagy szoliter növények, azaz egymagukban álló dísznövények, fenyők és nagyobb díszfák sorolhatók. Ezeket a növényeket szabad földben termesztik, majd az örökzöldek esetében, amikor az átlagos hőmérséklet tartósan 20°C alá csökken, a díszfák esetében pedig, amikor lehullajtották a leveleiket, szedik ki a földből. Ahogy nevük is mutatja, a gyökereik földlabdában vannak, amelyet juta szövettel borítanak, és ha szükséges, dróthálóval erősítenek meg.

A harmadik kategória a konténeres növények csoportja. Ebbe a kategóriába mindenféle és minden fajtájú növény tartozik. Gyakorlatilag minden olyan növény, amely tápdús földkeverékbe lett elültetve, a konténeres növények közé sorolandó.

Hogyan is kezdjünk neki az őszi ültetésnek?

Kósa Dániel szerint az első feladat, amely megelőzi a vásárlást, az maga a tervezés:

A tervezés időszakában döntünk arról, milyen növényt szeretnénk a kertünkben látni, és azt is, milyen kiszerelésben kívánjuk megvásárolni. Ezt követően tájékozódnunk kell az adott növényfaj ökológiai igényeiről, mivel minden növény más környezetben érzi jól magát. Figyelembe kell vennünk a talajigényét – milyen talajt kedvel –, a vízigényét – mennyi csapadékra van szüksége –, valamint azt, mennyire fagyérzékeny és hogyan viseli a napsütést. A gyümölcsfák esetében érdemes utánajárni, hogy az adott fajtának szüksége van-e porzópárra, hogy bőségesen ellásson minket terméssel.

A szakember szerint, amikor megbizonyosodtunk arról, hogy a növény jó helyen lesz a kertben, vagy némi igazítással – például speciális földkeverékkel a talaj lazítására, az optimális pH elérése érdekében, öntözőrendszerrel, talajtakarással, vagy a megfelelő ültetési hely kiválasztásával – biztosíthatjuk a megfelelő körülményeket, megvásárolhatjuk az áhított növényt, és nekiláthatunk a munkának.

Az ültetőgödör kiásása és trágyázása is nagyon fontos lépés. Az ültetőgödör mérete kulcsfontosságú: nagyobb növények esetében 1x1x1 méteres, kisebbeknél 0,5x0,5x0,5 méteres gödör az ideális. Bár elsőre nagynak tűnik, miért is van szükség ekkora gödörre? Ahogy Kósa Dániel elmagyarázta:

Az egyik ok az, hogy a talaj átmozgatásával könnyebb utat biztosítunk a gyökereknek. Ezenkívül az átmozgatott talajból eltávolíthatjuk a nagyobb köveket, kőzetdarabokat. Miután kiástuk a gödröt, következik a trágyával és virágfölddel való keverés. A trágyázásnál fontos betartani azt az aranyszabályt, hogy a talajhoz képest a trágya aránya ne haladja meg a 25%-ot. Ezt azért kell betartani, mert a túlzott tápanyag ugyanolyan toxikus hatással lehet a gyökerekre, mint a valódi méreg a talajban. Ha nem áll rendelkezésre trágya, de komposztálunk, az is megfelelő módja lehet a tápanyagok pótlásának. A komposzt és a virágföld esetében nincs szükség arányok betartására. A virágföld leginkább a talaj víztartó képességének és kötöttségének javítása szempontjából fontos.

Amikor összekevertük a trágyát a kiásott talajjal akkor utána lehet beültetni a csemeténket. Szabadgyökerű csemete esetében a gyökérvégeket vissza kell metszenünk, mert minden metszés növekedés serkentő hatású, mely számunkra szükséges. Földlabdás növényeknél a szakember szerint egyszerűbb a feladatunk, ugyanis itt csak behelyezzük a növényt a gödörbe, azt szem előtt tartva, hogy sem a jutaszövetet sem a drótot nem szabad sőt tilos eltávolítani a földlabdáról, mivel ezek tartják össze a gyökereket körülvevő földet, mely hiányában szétomlik a gömb és sérül a gyökérzet.

Nem kell megijedni, mert a juta illetve a drót is 2-5hónap alatt lebomlik. A konténeres kiszerelésnél le kell szedni a műanyag cserepet, és már lehet is betenni a kiásott helyre. Mindhárom fajta ültetésénél fontos a jó tömörítés, valamint az alapos öntözés. Figyelembe kell venni azt is hogy elég enyhék a telek, ilyenkor is oda kell figyelni és ha kell meg kell öntözni a friss ültetést, hogy a gyökerek ne száradjanak meg. A szabad gyökerű csemeték gyökérmetszése mellett kritikus pont a korona metszése melyet sokkal drasztikusabban kell elvégeznünk, mint a gyökerek metszését!

- emelte ki a szakember.

A metszés metódusa koronaformáktól függően eltérőek

Ahogy Kósa Dániel elmagyarázta, az almatermésűeknél jellemzően a kombinált koronaforma alkalmazott, és a metszés folyamatát ennek kialakítása alapján végezzük el:

A kombinált koronaforma, ahogy a neve is sugallja, kétféle koronaformát ötvöz. Elsőként egy álsudaras orsó- vagy ágemeletes koronaformát alakítunk ki, amelyen 2-3 emeletet hozunk létre. Ha ez megtörtént, a sudarat eltávolítjuk, és nem nevelünk helyette álsudarat, amit "katlanozásnak" nevezünk. A metszési folyamatot az ültetéstől kezdve évről évre követjük végig, egészen a koronaforma kialakításáig.

• Az első évben, azaz az ültetés évében a legfontosabb feladat a drasztikus visszametszés és az első ágemelet kialakítása. Ezt a szakember szerint úgy végezzük, hogy a törzsmagasság felett 4-6 rüggyel visszametsszük a fát, majd az itt kihajtott rügyekből alakítjuk ki az első ágemeletet. Ehhez 3-5 hajtást választunk, amelyeket a térben egyenletesen helyezünk el. Az első és a második évben ezen ágak metszése és alakítása a fő cél.
• A második évben el kell kezdeni nevelni az álsudarat, amelyet körülbelül 80-100 cm-re hagyunk nőni, és hasonlóan, mint az ültetéskor, 4-6 rügy felett metsszük vissza. Ezt addig ismételjük, amíg el nem érjük a kívánt emeletszámot, majd a végén, a katlanozás során a sudarat eltávolítjuk, de nem nevelünk helyette másikat.

A koronaforma kialakítása általában 4-6 évbe telik, ez idő alatt a fa termőre fordul, és már a kialakítás közben is szüretelhetünk gyümölcsöt. Ha a fa már termőkorú és kialakított koronaformával rendelkezik, más feladatok következnek:

• Első lépésben szemrevételezzük a fát, hogy vannak-e nem kívánatos, meredeken felfelé törő visszahajtások, sérült vagy elszáradt részek. Ezeket teljesen eltávolíthatjuk tövestől. Minden egyes fajnál tudnunk kell, hogy mely hajtásokból alakulnak ki a termőrészek, és ügyelni kell azok arányára, nehogy túl sok legyen a fán, mert ez felboríthatja a fa termőegyensúlyát.
• A második lépésben kiválogatjuk a hajtásokat, és a hosszabb hajtásokat visszavágjuk. Ezt úgy végezzük, hogy a hajtások kb. 1/3-át, maximum indokolt esetben a felét távolítjuk el. Az óvatos metszés azért fontos, mert minél drasztikusabb a metszés, annál erősebb lesz a következő évben a hajtásnövekedés.

Kósa Dániel még kiemelte, hogy ahogy a fa idősödik, figyelnünk kell a termőkarok ifjítására. Ezt emeletenként egy-két termőkaron végezzük el, egyszerre legfeljebb két emeletet ifjítva.

A termőkarok eltávolításakor fontos, hogy ne metsszük túl sokat a fán.

Mire a fa eléri azt a kort, hogy ifjítani kelljen, általában 12-15 éves, és ilyenkor már olyan vastag ágakra van szükség, hogy nem a tövüknél kell elvágni őket, hanem inkább az alkarnyi vastagságú ágaknál vágjuk vissza őket, és ott végezzük az ifjítást.

A metszéshez szükségünk lehet metszőollóra, karos ollóra, nagyobb fáknál pedig fűrészre. Ha a metszés során a seb felülete nagyobb, mint egy 100 forintos érme, mindenképpen használjunk sebkezelőt, hogy lezárjuk a sebet, és így megakadályozzuk a kórokozók bejutását a növénybe.

A gyümölcsök másik kategóriája a csonthéjasok

Ide tartoznak a kajszi, az őszibarack, a szilva, a cseresznye és a meggy. Ezeket pirosbimbós állapotban kell metszeni, mert a számukra legveszélyesebb betegség, a gutaütés, hideg időben, a sebfelületen keresztül fertőz. Ennek megfelelően, még ha az idő enyhül is, várni kell a metszéssel.

A koronaforma fajonként eltérő: az őszibaracknál és bizonyos esetekben a kajszinál a katlan korona az elterjedt, a cseresznyénél és a meggynél, valamint néha a kajszinál az orsó, míg a szilvánál a váza korona jellemző. Az orsó koronaforma kialakítása hasonló a kombináltéhoz, amelyet az almatermésűeknél ismertettem, csak az utolsó lépést, a katlanozást, nem végezzük el rajta. A katlan korona kialakítása azonban merőben eltér. Ennél a koronaformánál alacsony törzsön 3-5 vázágat nevelünk, amelyeket minél jobban kiterítünk, hogy a napfény könnyen bejusson a korona belsejébe.

- tette hozzá a szakember.

• Az első évben a 40-60 centiméteres törzsmagasság felett 4-6 rüggyel metsszük vissza a fát. Ha ezen a magasságon már vannak ágak, azokat 2-4 rügyre visszametsszük. A második, harmadik és negyedik évben a vázágak kialakítását folytatjuk, de ne metsszünk túl erőteljesen: a hajtások maximum felét távolítsuk el. Fontos, hogy mindig a kifelé néző rügyre metsszünk, így biztosítva a megfelelő ágelrendezést. Ha túl gyengén metszünk, a vázág felkopaszodik, ami később nehezen ifjítható. A felfelé irányuló hajtásokat el kell távolítani.
• Az ötödik évtől folyamatosan metsszük a fát, és beállítjuk a termőegyensúlyt. Alapvető szabály, hogy a vázágon alkaronként legyen egy elágazás, a termővesszőkön pedig kis araszonként. Ezzel érhetjük el a megfelelő koronaformát, amely sem túl sűrű, sem túl ritka nem lesz. Ügyeljünk rá, hogy a következő évi termőrészek visszametszését és kialakítását is ekkor kell elvégezni.

Végezetül a szakember még hozzátette, hogy idősebb korban érdemes folyamatosan ifjítani a régi vázágakat, hogy biztosítsuk a megfelelő utánpótlást:

Metszéskor mindig figyeljünk rá, hogy élesek legyenek a szerszámok, és az ágakat egy vágással vágjuk át. Ha szükséges, közben fenjük meg az ollókat. Legyen mindig kéznél fertőtlenítő szer, lehetőleg tiszta alkohol, és a metszés megkezdése előtt permetezzük be, vagy mártsuk bele az ollót. Így biztosítjuk, hogy ne vigyünk kórokozókat a sebekre. Minden fa metszése előtt ismételjük meg a fertőtlenítést. Legyen kéznél sebkezelő is, és minden nagyobb sebfelületet gondosan kenjünk be

- tette még hozzá.