Jeki Gabriella • 2019. június 10. 08:01
Egyre inkább felértékelődnek a régi magyar háziállatok, amelyeket a magyar lakosság egyre kevesebbé ismeri. Bár a régi képeskönyvekben még biztosan szerepeltek és a közösségi oldalak Magyarországot népszerűsítő kampányaiban is gyakran megjelennek a magyar szürke marhák, a hortobágyi rackák vagy épp a bolondos nevű cikta juhok, szemtől szemben azonban igen kevesen találkoznak velük. A nemzeti parkok ezért tűzték ki célul ezek bemutatását, ám kevesen tudják, hogy a turisztikai látványosság mellett az állatoknak igen komoly „karbantartói” szerep is jutott a védett területek gyepgazdálkodási feladataiban. A HelloVidék most a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság három megújult állattartó telepére látogatott el.
Kiemelt szerepet töltenek be az állattartó telepek a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság életében. Nem véletlen, hogy több, a szervezet területkezelési tevékenységének fejlesztését célzó projekt indult a közelmúltban. Korszerűsítették az igazgatóság három állattartó telepét, amelyek Nagybajom-Homokpusztán, Barcs-Drávaszentesen és Nagydorogon találhatóak, de fejlesztették a területkezelési feladatok ellátásához szükséges eszközállományt is. Az utolsó, nagybajomi természetvédelmi területkezelési infrastruktúra fejlesztési programja a napokban, június 4-én zárult.
A fejlesztés során a három állattartó telepen a meglévő infrastruktúra felújítása mellett új épületek kivitelezése is megvalósult, továbbá eszközbeszerzések történtek az állattartás feltételeinek javítása, illetve a gyepeken és a legelőkön megvalósuló területkezelési munka hatékony elvégzése érdekében. A fejlesztéssel mintegy 580 hektár kiterjedésű, legeltetéssel és kaszálással hasznosított rét és legelő fenntartása valósul meg. A kitűzött célok elérésével várhatóan javul a régió természeti területeinek és a közösségi jelentőségű élőhelyeinek természeti állapota, továbbá lehetőség nyílik a biológiai sokféleség, a veszélyeztetett és ritka növény- és állatfajok, illetve életközösségek fenntartására, megóvására
– mondta el a HelloVidék kérdésére Komlós Attila, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság marketing és kommunikációs menedzsere. Hozzátette: kiemelt figyelmet fordítanak az ökológiai rendszerek védelmére, azok természetes növénytakarójával, illetve a természetes fejlődés révén helyreálló vegetációjával együtt.
Támogatjuk a biológiai sokféleséget, előmozdítjuk a természetvédelmet szolgáló tevékenységeket, megőrzik az élőhelyek kedvező természeti állapotát, így közérdekű igényt elégítenek ki. A projekt helyszínein a hagyományos, extenzív mezőgazdasági művelés módszereinek alkalmazása jelenti az élőhely fennmaradásához szükséges hatékony természetvédelmi célú beavatkozást
– hangsúlyozta Komlós Attila.
Az állattartó telepeken tartott régi magyar háziállatok hármas szerepet töltenek be: egyrészt általuk biztosítják a fajmegőrzést, másrészt nagy hasznukat veszik a természetes gyepkezelési munkák során, harmadrészt pedig turisztikai célokat is szolgálnak. A területek megfelelő természetvédelmi célú kezelésének hatékony megvalósítása tehát csak a megfelelő műszaki technikai eszközparkkal, valamint a természetvédelmi kezelés speciális elvárásaihoz igazodó földhasználattal realizálható. A gyepterületek egy részén a kezelés legmegfelelőbb módját az extenzív legeltetés jelenti.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
A nemzeti park állattartó telepein elsősorban négy fajtával találkozhat a látogató: a dél-dunántúli svábajkú falvak jellegzetes fajtájának tekintett cikta juhokkal, a honfoglaló magyarság kedvenc háziállatának számító és génvédelem alatt álló hortobágyi rackával, az egyetlen régi szarvasmarhafajtánknak tekinthető magyar szürke szarvasmarhával, valamint a XIX. század óta egyre nagyobb teret hódító mangalicával. Akadnak itt azonban hucul lovak, tyúkok és kakasok, kacsák, gyöngytyúkok, pávák, galambok is.
A Nagybajom-Homokpuszta állattartó telepen összesen 120 racka anyajuh és szaporulata, valamint 2 racka kos és egy pumi teljesít szolgálatot. A Barcs-Drávaszentes állatsimogatóban összesen 200 racka anyajuh és szaporulata, valamint 4 racka kos, 97 szürkemarha tehén és szaporulata, valamint 1 szürkemarha bika, 2 szamár, 1 bak kecske, 2 növendék kecske, 2 anya kecske és szaporulata, valamint 20 őshonos baromfi él. Nagydorogon a cikta törzstenyészetben 400 cikta anyajuh és szaporulata, valamint 12 cikta kos, 9 mangalica sertés, 4 szamár, illetve 20 őshonos baromfi fogadja a turistákat.
Az állattartó telepek turisztikai szerepe az elmúlt években egyre inkább felértékelődik. Az őshonos magyar fajták megismerése és a háziállatok közvetlen közelről történő megismerésének vágya már nem csupán a gyerekek kiváltsága. A bemutatóközpontok közelében kialakított gazdaságokban, az Őshonos háziállat bemutató nyújt lehetőséget a fajtákkal való közelebbi kapcsolatra. A szamarak szívesen fogadnak el egy almát is, és a bocik szívet melengető látvány nyújtanak az anyjuk mellett. Fenntartásuk azonban nem csak turisztikai, hanem fontos gazdasági érdek is.
A nemzeti parkokban, de más, természetvédelmet igénylő, mezőgazdasági hasznosítású területeken a tradicionális mezőgazdasági formák helyreállítása jelentősen hozzájárul az eredeti táj és környezet fenntartásához. A legfontosabb cél az állattenyésztési és termelési, valamint a környezetvédelmi szempontok közti fenntartható egyensúly. A nemzeti parkos területek tradicionális mezőgazdasága, valamint a hozzá kapcsolódó állattartás az adottságok fenntarthatóságát, és az eszerint kialakított, külterjes gazdálkodást jelenti. Nem véletlen, hogy kizárólag a helyi, lehetőleg magyar és őshonos fajták használata az elfogadható, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben.