Már ma eldőlhet az amerikai választás: túl bátran fogad Trump győzelmére a magyar kormány?

Nincs B-terve a magyar kormánynak, csak Donald Trump győzelmével számolnak, nem is gondolkodnak azon, mi lesz, ha Kamala Harris győz - mondta Nagy Márton egy interjúban. A miniszter szerint "csak Donald Trump amerikai elnök és az ukrajnai béke esetén térhet vissza a gazdasági növekedés a 3-5 százalékos sávba már 2025-re". De a korábbi kormányzati megszólalások is rendre arról szóltak, hogy Trump győzelmére számítanak, a jövő évi költségvetést is az amerikai választás eredménye után tervezik elfogadni.

Egyébként Kötcsén a hétvégén Orbán Viktor miniszterelnök is arról beszélt, "3-5 százalék körüli növekedést szeretnénk kipréselni vagy kiszuszakolni valahogy a magyar gazdaságból. Ez nem lehetetlen a következő évben" - fogalmazott a kormányfő, de ő ezt nem kötötte össze közvetlenül Donald Trumppal, inkább a béremelkedésre helyezte a hangsúlyt.

Cikkünkben arra keressük a választ, mekkora kockázatot vállal azzal a magyar kormány, hogy csak az egyik szcenárióra készül, illetve hogy is áll jelenleg a versenyben Donald Trump és Kamala Harris. Emellett a gazdasági vetületekre is rávilágítunk.

Most dől el minden?

Sorsdöntő nap következik, hiszen szeptember tizedikén rendezik az első, és lehet, hogy egyetlen Harris-Trump tévévitát minden idők legrövidebb elnökválasztási kampányában. A vita azért is lehet sorsdöntő, mert egy a múlt héten publikált felmérés szerint

az amerikai választók mintegy 15 százaléka nem hozott még döntést arról, hogy kire fog szavazni. Aki a vitán felülkerekedik a másikon, rengeteg bizonytalant meggyőzhet arról, ő alkalmas az elnöki posztra.

A tévévitán amúgy elég szokatlan szabályok lesznek, a mikrofonokat elnémítják, amikor nem az adott jelölt beszél. A Harris-kampány még mindig abban reménykedik, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor az ABC News – amely szeptember 10-én rendezi meg a vitát – kénytelen lesz bekapcsolni a mikrofonokat, és lehetővé teszi, hogy a jelöltek reagáljanak. Természetesen mindenki készül, a BBC korábbi összeállítása szerint bár Donald Trump kemény vitapartner, Kamala Harrist sem kell félteni, az évek alatt kiderült: tudja, mikor kell a figyelem középpontjába kerülni, és mikor érdemes visszahúzódni, miközben riválisai saját magukat verik meg.

Példaként felidézték, amikor a 2010-es, a kaliforniai főügyészi pozícióért folytatott vitában a moderátorok megkérdezték Harrist és republikánus ellenfelét, Steve Cooley-t egy "double-dipping" nevű vitatott gyakorlatról, amely lehetővé teszi egy köztisztviselő számára, hogy a kormányzati fizetésén kívül nyugdíjat is kapjon.

• „Tervezi-e, hogy egyszerre nyugdíjat és fizetést vesz fel főügyészként?” – kérdezte a moderátor a jelölteket.
• „Igen, tervezem” – válaszolta Cooley. „Megérdemlem.”
• Harris egy ideig nem mondott semmit, miközben Cooley védte álláspontját. „Csak rajta, Steve,” szólalt meg végül. „Megérdemled!”

Harris kampánya gyorsan levágta ezt a pillanatot, és reklámként használta fel, hogy Cooley-t a valóságtól elszakadt politikusként ábrázolja. Harris végül szoros versenyben nyerte meg a választást.

Mit mondanak a felmérések?

A legfrissebb közvéleménykutatások szerint jelenleg Donald Trump támogatottsága 44 százalékos, Kamala Harris pedig 47 százalékon áll országosan. A BBC szerint augusztus második fele óta érdemben nem változott a két jelölt támogatottsága.

Bár az országos kutatások hasznos útmutatót nyújtanak arról, hogy mennyire népszerű egy jelölt az USA egész területén, ezek nem feltétlenül pontosak az elnökválasztás eredményének előrejelzésében. Ez azért van, mert az Egyesült Államok elektori kollégium rendszert használ az elnök megválasztására, így a legtöbb szavazat megszerzése kevésbé fontos, mint az, hogy melyik államban nyer egy-egy jelölt.

Az Egyesült Államokban 50 tagállam van, de mivel ezek közül a legtöbb majdnem mindig ugyanarra a pártra szavaz, a valóságban csak néhány államban van mindkét jelöltnek esélye. Ezek azok a helyek, ahol a választás eldől, és amelyeket csatatérállamoknak neveznek.

Ki vezet a csatatérállamokban?

Jelenleg a közvélemény-kutatások nagyon szorosak a hét csatatérállamban, ami megnehezíti annak megítélését, hogy ki vezeti valójában a versenyt. Kevesebb az állami szintű közvélemény-kutatás, mint az országos szintű, így értelemszerűen kevesebb adattal lehet dolgozni.

A legutóbbi felmérések azt sugallják, hogy egyes billegő államokban kevesebb mint egy százalékpont választja el a két jelöltet egymástól. Ebbe beletartozik Pennsylvania is, amely kulcsfontosságú, mivel itt van a legtöbb elnyerhető elektori szavazat (19 darab), aki itt nyer, az nagy lépést tesz a szükséges 270 elektori szavazat eléréséhez.

Pennsylvania, Michigan és Wisconsin mind demokrata fellegvárak voltak, mielőtt Trump 2016-ban átfordította őket, hogy megnyerje az elnökválasztást. Biden visszaszerezte ezeket 2020-ban, ha Harris idén is hozni tudja ugyanezt, akkor jó esélyei vannak a választási győzelemre. A legfrissebb felémérések szerint így áll a verseny a billegő államokban:

Azt érdemes tudni, hogy gyakorlatilag mindenhol hibahatáron belül van a különbség Trump és Harris között, egyáltalán nem tűnik lefutottnak a meccs. Nagy áttörést mindkét jelölt a mostani vitától várhat, de mint látható,

azért nem árthat készülni arra az eshetőségre is, ha az Egyesült Államok következő elnökét Kamala Harrisnek hívnák és nem Donald Trumpnak - egyértelmű győztest hirdetni a fentiek alapján nem lehet, talán a tévévita után okosabbak leszünk.

Egy másik felmérés szerint szerint a voksolni készülők 28 százaléka mondta azt, úgy érzi, többet kell tudnia Harrisről és a programjáról, Trumpról mindösszesen 9 százalék nyilatkozott így a New York Times és a Siena College kutatása szerint. Tehát eszerint úgy tűnik, hogy Harris jóval több bizonytalant állíthat maga mellé, a jól szerepel a tévében.

Mi jöhet a gazdaságban, ha Trump húzza be az elnökválasztást?

De vajon tényleg számíthatunk akkora gazdasági fellendülésre, mint amit Nagy Márton remél, ha Trump nyeri az elnökválasztást? Nos, a Pénzcentrum által korábban megkérdezett elemzők nem voltak ennyire optimisták. Érdemes visszaemlékezni első elnöki ciklusára, amely elég sötét korszaka volt az Egyesült Államok és az európai országok közötti gazdasági kapcsolatoknak. Ha ismét elnök lenne, ígérete szerint visszatérne az "America first!" szemlélet, azaz az amerikai termékeket, végső soron a gazdaságot védve, behozatali vámokat róna ki európai és kínai termékekre. Mivel az USA és Németország között jelentős az import és az export - évente több százbillió dollár -, az "America first!" erre komoly csapást mérhet - ez pedig közvetve kihathat Magyarországra is, hiszen nagyban függünk a német gazdaságtól.

Amíg a jelenlegi amerikai vezetés nem kizárólag azt tűzte ki jelmondatként, hogy ’America First’, addig Trump kimondottan ezt a politikát szeretné megvalósítani, ha novemberben újabb négy évre bizalmat kap. Ez már a 2021 januárjáig tartó első ciklusában is tetten érhető volt: megromlottak az EU-val és Kínával is a gazdasági kapcsolatok, ugyanis az amerikai termékek védelme érdekében importvámokat vezetett be. Most pedig a kampányában már hatvan százalékos védővámok bevezetését ígéri a kínai termékekre, tehát semmi nem utal rá, hogy ne folytatná majd ugyanazt, mint amit elnöksége alatt már elkezdett

- magyarázta korábban Virovácz Péter, az ING vezető elemzője. Mint kifejtette, nekünk nem azt kell figyelnünk, hogy mekkora részét veszi át a német gazdaság a Magyarországon készült termékeknek, hanem azt, hogy a továbbértékesítéssel lesz gond. Azok az autók vagy szerszámok, amit a magyar ipar a német gazdaság számára állít elő, döntő mértékben nem is a német piacon kerülnek értékesítésre, hanem továbbmegy exportra – Kínába, Franciaországba vagy az Egyesült Államokba. A védővámokkal azonban azok a termékek, amelyekre ezt kivetik, komoly versenyhátrányba fognak kerülni.

Összességében tehát trump megválasztása vélhetően kiszámíthatatlanabb lenne a világgazdaság működése, ez egy kicsi, nyitott gazdaságú országnak - hogy klasszikussal éljünk - nem igazán lenne kedvező.

Mi lesz a háborúval?

És hogy mi lesz a háború kérdésével? Donald Trump valóban mondott olyat a nyáron, hogy ha ő nyerne, 24 óra alatt véget vetne az ukrajnai háborúnak, de ennek mikéntje és sikerének esélyei még homályosak. A Portfolio korábbi cikke szerint egyébként nem egyértelmű, hogy a harcoló felek közül melyikre gyakorolna nyomást egy esetleges következő Trump-adminisztráció. Mike Pompeo korábbi védelmi miniszter egy olyan tervet vázolt fel, hogy egyszerre kellene felerősíteni Ukrajna politikai, katonai támogatását, beleértve a korlátozások nélküli fegyverszállítást és a NATO-tagságot, illetve keményíteni a legfájóbb banki- és energiaügyi területeken az oroszok elleni szankciókat. Szerinte így lehetne gyorsan lezárni a konfliktust

Viszont az alelnök-jelölt, J.D. Vance képviselte másik republikánus irány kész lenne engedményeket is tenni Oroszországnak, csak hogy Amerika mielőbb megszabaduljon a konfliktustól - a portál szerint Trump is vélhetően erre hajlana, hiszen az ő retorikája szerint inkább Kína a nagyobb ellenfél, a háború lezárása után lehetne a kínaiakra koncentrálni.

Ámde hiába vetné magát egy Trump-kormány nagy elánnal a konfliktus lezárásába, hamar zsákutcába futhat. Washington semmi esetre sem engedheti meg magának, hogy úgy tűnjön, túl sokat enged Putyinnak. Ha Oroszország túlságosan kedvező feltételekkel tudná befejezni a háborút, akkor Peking azt Amerika gyengeségeként értékelhetné, s könnyen vérszemet kaphat. Magyarán: hacsak nem sikerül épp a megfelelő pillanatot elkapni, amikor mindkét harcoló fél kész a kompromisszumra, akkor bizony Trumpnak is balanszíroznia kell majd az arcvesztés és az eszkaláció kockázata között: a háború tovább húzódhat

- írta elemzésében Vincze Hajnalka, a Foreign Policy Research Institute transzatlanti és európai kérdésekkel foglalkozó szakértője.

Ha Trump tudja, hogyan lehet véget vetni ennek a háborúnak, mondja el nekünk még ma. Mert ha fennállnak Ukrajna függetlenségére vonatkozó kockázatok, ha fennáll az államiság elvesztésének veszélye, szeretnénk erre felkészülni

– mondta Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy korábbi interjújában még júliusban. Hozzátette: szeretné megtudni, hogy november 5. után Ukrajnának továbbra is meglesz-e az Egyesült Államok erőteljes támogatása, vagy magára marad. "Az üzenetem az, hogy ha van tervük, az lehet, hogy nem nyilvános a választások miatt, de azt gondolom, hogy tudnunk kellene róla előre, hogy felkészülhessünk" - tette hozzá.

A számok itthon nem jók

A hazai makrogazdasági adatok egyelőre aggasztóak, elég cak az ipari termelési mutatókra ránézni. Idén júliusban az ipari termelés 6,4 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. Nem elég, hogy ez volt idén a legrosszabb adat, de a bázis sem volt túl fényes, hiszen tavaly júliusban 6,1 százalékos visszaesés volt - ehhez képest csökkent még idén a volumen. Összességben az ipari termelés mintegy 3 százalékkal maradt el az előző év első hét hónapjától.

A szezonálisan és munkanappal kiigazított adatok alapján az ipari kibocsátás 2024 júniusához viszonyítva változatlan maradt júliusban. Ez a nulla százalék a harmadik legjobb hó/hó adat idén, ami azért sokat elmond.

A KSH a múlt héten megjelent első becslésében arról írt: a négy legnagyobb súlyú alág közül a járműgyártásban, a villamos berendezés gyártásában, valamint a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártásában csökkent, az élelmiszer, ital és dohánytermék gyártásában nőtt a termelés volumene.

2024 II. negyedévében a GDP volumene a nyers adatok szerint 1,5, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 1,3%-kal meghaladta az előző év azonos időszakit. 2024 II. negyedévében az előző negyedévhez képest, szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok alapján a gazdaság teljesítménye 0,2%-kal mérséklődött.

Az itthoni GDP-növekedés tekintetében sem túl derűs a kép, legutóbb a költségvetési hiány kapcsán kérdeztünk makrogazdasági elemzőket, akik kitértek erre is. A második negyedéves gyenge GDP adatot követően az OTP Elemzési Központja például lefelé revideálta az idei növekedésre vonatkozó várakozását 1,5%-ra. Azonban még ennek eléréshez is érezhető dinamizálódásra lenne szükség az év második felében, miközben a Q3-ról eddig rendelkezésre álló adatok nem ebbe az irányba mutatnak, így a kockázatok lefelé mutatnak.

Árokszállási Zoltán, az MBH Elemzési Centrum igazgatója sem látta túl derűsen a helyzetet:

A GDP növekedési várakozásunkat a gyászos második negyedév és a továbbra is nagyon gyenge feldolgozóipari kilátások miatt 1,9%-ra csökkentettük az idei évre. Jövőre ennél jóval magasabb növekedés lehet, azonban sok múlik azon, hogy a német gazdaság kilátásai milyen mértékben tudnak javulni. Egyelőre ebben nem sok pozitív elmozdulást látni, sőt, az amúgy is nagyon gyenge kilátások még mintha romlottak is volna az elmúlt hetekben. Márpedig ha nem lesz érdemi javulás a külső keresletben, akkor 2025-re sem látni, hogy mitől lehetne 4% közelében a gazdasági növekedés

- mondta a szakember.

Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője is arról beszélt, hogy a növekedési előrejelzést ők is lefelé módosították, szerintük az idei teljes évben a GDP-növekedés érdemben nem tudja meghaladni az 1,5%-ot.

Címlapkép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán