Itt az unió új húzása: tényleg garantálnák a mindenki számára elérhető jólétet?

Megújítják a kohéziós politikát a következő években, ami kiemeli a határok nélküli kohéziós politika fontosságát, figyelembe véve a geopolitikai összefüggéseket és a határokon átnyúló hiányosságok költséges integrációját.

Nemzeti szinten is működnie kell

Az Európai Unió elsődleges befektetési stratégiája a harmonikus fejlődést segítené elő a régiók között, különös tekintettel az alacsonyabb fejlettségű vagy specifikus sebezhetőségekkel rendelkező területekre. Ne feledjük: a strukturális alapok 1989-es reformja óta több mint három évtizede a kohéziós politika számos európait emelt ki a szegénységből.

Ismét hangsúlyt kapott a kohéziós politika Európa összetartásában játszott döntő szerepe. Az Európai Unió előtt álló példátlan kihívások fényében csak akkor prosperálni, ha egyetlen hely vagy személy sem érzi magát lemaradva, és ha képesek vagyunk mindenki tehetségét hasznosítani a céljaink megvalósításában. A kohéziós politikára most nagyobb szükség van, mint valaha, ami kéz a kézben jár az integrációval. Ebben azonban fejlődnünk kell az uniót érintő új és összetett kihívások kezelése érdekében, beleértve a klímaváltozást, a digitális átalakulást, a globális versenyt és a demográfiai változásokat. A mai generáció befektet a következő generációba, miközben adunk egyfajta receptet a különböző területeknek a fejlődésre. De ez nem jótékonyság, hanem befektetés a jövőbe. Ennek viszont nem csak európai, hanem nemzeti szinten is működnie kell

– mondta a Régiók és Városok Európai Csúcstalálkozóján Elisa Ferreira, a kohézióért és reformokért felelős európai biztos, aki emlékeztetett a kohéziós politika jövőjével foglalkozó, új riportra, amit egy független szakértői csoport állított össze, és amelyet most februárban publikáltak.

Az emlegetett jelentés a Pénzcentrum birtokába került, amely értékelte a kohéziós politika működését és ajánlásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan biztosítható, hogy a befektetési stratégia továbbra is előmozdítsa a jólétet és a konvergenciát az Európai Unióban. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban?

A kohéziós politikának:

• hely-orientáltabbnak kell lennie a jövőorientált befektetésekkel, amelyek igazodnak az egyes régiók egyedi erősségeihez, kihívásaihoz és szükségleteihez;
• a szociálpolitika holisztikus megközelítését kell előmozdítania azáltal, hogy többet fektet be a humántőke-fejlesztésbe és a társadalmi integrációba az egyenlőtlenségek megelőzése és csökkentése érdekében minden területen;
• a helyi képességek és potenciálok hasznosítása a diverzifikáció és együttműködés révén az inkluzív és fenntartható növekedés jövőbeli lehetőségeinek fejlesztése érdekében;
• jobb nemzeti és regionális intézmények kiépítése azáltal, hogy a kapacitásépítést és az innovációt egyenrangúvá teszik az infrastrukturális befektetésekkel és a termelőtőkével;
• hatékonyabb és inkluzívabb fejlesztési stratégiák megvalósítása az erős partnerség és a megosztott irányítás elveinek alkalmazásával, a kormányzat és a civil társadalom különböző szintjein működő érdekelt felek összefogásával;
• összekapcsolja a régiókat a globális lehetőségek kihasználása, valamint a fenntarthatóbb és rugalmasabb innováció megvalósítása érdekében;
• a teljesítményalapúság fokozása, ötvözve ezt a megközelítést a területi dimenzióval;
• jobban be kell ágyazni a gazdasági kormányzási rendszerbe;
• ésszerűsítse és egyszerűsítse az adminisztratív eljárásokat, míg a folyamatok egyszerűsítése érdekében hatékonyabb, felhasználóbarátabb megközelítéseket alkalmazzon; és
• továbbra is a fenntartható fejlődés előmozdítására és a versenyképesség fokozására irányuló, eredeti küldetésére összpontosít, miközben fenntartja a rugalmasságot a sürgető kihívások kezeléséhez.

A lehetőségekre összpontosít

A dokumentum – amely a „Fenntartható jövő összefogása: Kohézió a versenyképes és befogadó Európáért” címet viseli – szerint a jövő kohéziós politikájának jobban ki kell használnia a kiaknázatlan gazdasági potenciált, különösen az alacsonyabb fejlettségű régiókban vagy azokban, amelyek fejlesztési „csapdák” veszélyének vannak kitéve. Szorgalmazza a rendszerszemléletű megközelítés alkalmazását a fejlesztésben, elősegítve a tudásra, innovációra és inkluzív, fenntartható növekedésre alkalmas területi ökoszisztémákat. Jobb intézményi rendszereket építene ki, kiemelve a helyi önkormányzatok, érdekelt felek bevonásának és az adatalapú megközelítések fontosságát. Hangsúlyozza a hosszú távú gazdasági stagnálás, a területi polarizáció és az alacsonyabb fejlettségű régiók gazdasági potenciáljába vetett hit hiányának kiemelt kockázatait, amelyek súlyosbíthatják az unió versenyképességi problémáit.

Olyan politikára van szükségünk most, ami befektetéseket ösztönöz és minden emberhez szól egy-egy adott régióban. Ez nem csupán egy politika, hanem egy fontos koncepció, úgymond befektetés a jövőnkbe. Tény, hogy manapság számos kihívással kell szembenéznünk: háborús helyzet, növekedő energiaárak, infláció, klímaváltozás, hogy csak néhányat említsek. De egy jó kohéziós politika minimalizálhatja a kockázatokat, miközben a legkevésbé fejlett és legszegényebb térségeknek is segíthet. Ráadásul itt élnek a leginkább klímaszkeptikusok. Európának szüksége van a növekedésre, de a gazdaságunk attól függ, hogy egy-egy település mennyire sikeres. Most a lehetőségekre kell fókuszálni és folytatnunk kell az elkezdett munkát. A kohéziós politikának a fejlesztésre kell összpontosítson, kiaknázva minden régió gazdasági potenciálját és kezelve az unió előtt álló összetett gazdasági, társadalmi és területi kihívásokat

– emelte ki a kérdésekre reflektálva Andrés Rodriguez-Pose professzor, aki azt a kohéziós politika jövőjével foglalkozó, magas szintű szakértői csoportot vezette, amely a jelentést összeállította.

A monsi csúcstalálkozón felszólaló szakemberek szerint a megreformált kohéziós politikának a költségvetés növelésére, valamint a koordináció és az egyeztetés fokozására kell összpontosítania, beleértve a makroregionális stratégiákat vagy az interregionális együttműködést a bevált gyakorlatok átadása érdekében.

A többszintű méltányosságot szorgalmazza

A Régiók Bizottsága (CoR) közben közös felhívást intézett az európai intézményekhez és a nemzeti kormányokhoz, hogy a minden régió, város és település számára elérhető kohéziós politika maradjon az Európai Unió fejlesztési modelljének fő pillére a következő évtizedben is.

Ahogy arra a csúcstalálkozón emlékeztettek: a gazdák közelmúltbeli tiltakozásai a leglátványosabb jelei az unió zöld és gazdaságpolitikájával szembeni növekvő elégedetlenségnek, amely az egész kontinensen, különösen a vidéki területeken növelheti a szegénységet és a társadalmi kirekesztést. Európának tehát feltétlenül egy olyan zöld átmenetet kell megvalósítania, amely minden ember és ipari ágazat számára méltányos. A gazdasági, társadalmi és területi kohéziónak az unió napirendjének élére kell kerülnie, továbbra is ösztönözve a digitális és környezeti átmenetet, de minden szinten javítva a katasztrófákkal és válságokkal szembeni ellenálló képességet.

Ennek jegyében született meg a csúcstalálkozó végén a Mons-i Nyilatkozat. Ennek legfontosabb követelései:

• Az állami beruházások növelése: a jelenlegi és jövőbeli kihívások kezeléséhez megnövelt költségvetési forrásokra van szükség. A beruházásokat a „ne ártsunk a kohéziónak” elvének kell vezérelnie, és el kell ismerni, hogy a kohéziós politikának továbbra is a legfontosabb és leglátványosabb uniós eszköznek kell maradnia az egyenlőtlenségek csökkentése, az Európai Unió versenyképességének erősítése és a hosszú távú innovatív átalakulás katalizálása érdekében.
• Helyi megoldások az éghajlati célok eléréséhez: a helyi és regionális önkormányzatoknak közvetlen hozzáférést kell biztosítani az uniós finanszírozáshoz, hogy olyan innovatív megoldásokat fejleszthessenek ki, amelyek segítenek a zöld megállapodás célkitűzéseinek elérésében, az éghajlat-semlegesség elérésében, valamint a fenntartható fejlődés és a gazdasági jólét előmozdításában.
• A regionális igények kielégítése: valamennyi uniós szakpolitikának elő kell mozdítania az esélyegyenlőséget, a szegénység elleni küzdelmet, a munkahelyek biztosítását és a nemek közötti egyenlőséget valamennyi régióban, elismerve azok eltérő jellemzőit, beleértve a vidéki, a városi és a legkülső régiókat is.
• Az EU bővítése és reformok: a regionális és helyi vezetőket be kell vonni az uniós reformok és a bővítési folyamat előkészítésébe. Az összes tagjelölt országgal való bővítés előkészítésének a partnerség elvén kell alapulnia, és elő kell mozdítania a többszintű kormányzást és a decentralizációt.
• Aktív szubszidiaritás: a jövőbeli uniós reformok során az európai demokrácia helyi és regionális szintjét aktív szubszidiaritási reformok révén meg kell erősíteni.

Május 18-19-én a belgiumi Monsban több mint 3500 helyi és regionális képviselő gyűlt össze 59 országból és mind az 5 kontinensről. A csúcstalálkozó céljaként tűzte ki, hogy foglalkozzon a globális kihívások leküzdésére adott szubnacionális válaszokkal, és felszólítsa az európai vezetőket, hogy biztosítsák, hogy az unió valamennyi politikája a helyi és regionális szintre épüljön.