Jeki Gabriella • 2024. március 15. 12:58
Az extrém időjárási események egyre gyakoribbak és súlyosabbak Európa-szerte, jelentős gazdasági hatást gyakorolva a mezőgazdaságra. Egy, az Európai Parlament által megrendelt és kiadott tanulmány szerint ezek várhatóan növekedni fognak a jövőben. A Pénzcentrumnak is eljuttatott dokumentum kiemeli a mezőgazdasági ágazat alkalmazkodási stratégiáit, amelyek magukban foglalják a jobb gazdálkodási gyakorlatokat, kockázatkezelési eszközöket és politikai támogatást. Hangsúlyozza ugyanakkor az integráltabb és rendszerszerű megközelítések szükségességét a mezőgazdaság úgynevezett „klímabiztosításának” növelése érdekében.
A szélsőséges éghajlati jelenségek hatása az Európai Uniós mezőgazdasági termelésére. Ezt a címet viseli az az új uniós tanulmány, amely áttekintést nyújt a döntéshozók számára a mezőgazdasági ágazat előtt álló kihívásokról a szélsőséges időjárási és éghajlati anomáliák kapcsán. A dokumentum azt vizsgálja, hogy a szélsőséges időjárási és éghajlati jelenségek már most tapasztalt, illetve előre jelzett növekedése hogyan hat az unió mezőgazdasági termelésére, miközben esettanulmányokból vett gyakorlati példákat mutat be arra vonatkozóan, hogy miként lehet még jobban megfékezni az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatásait. Emellett azt is elemzi, hogy a jelenlegi szakpolitikai eszközök vajon milyen mértékben támogatják proaktív módon a mezőgazdasági ágazat alkalmazkodását mind uniós, mind nemzeti szinten.
"Szélsőséges eseményeknek nevezhetjük az olyan jelenségeket, mint a hőhullámok, az extrém hideg időszakok, a heves esőzések, a viharral társított árhullámok, az áradások, a földcsuszamlások, az aszályok, az erdőtüzek és heves, széllel és jégesővel járó viharok. Az éghajlatváltozás befolyásolhatja ezek gyakoriságát és súlyosságát, és ez az összefüggés különösen egyértelmű a hőhullámok esetében. A szélsőséges események előfordulásának és súlyosságának történeti és előrejelzett tendenciái hasonló képet mutatnak: a rendkívül meleg nyári hőmérsékletek egyre gyakoribb egész Európában, fokozatosan szárazabbak lesznek a körülmények Dél-Európában, miközben emelkedik a heves esőzések száma Észak- és Közép-Európában" - fogalmaznak a Pénzcentrum által tanulmányozott, 'The impact of extreme climate events on agricultural production in the EU' című dokumentumban.
A növekedés mértéke aggasztó: az évszázad végére a leghidegebb éghajlaton legalább az ötszörösére nőhet azoknak a napoknak a száma, amikor hőhullámot regisztráltak, míg Európa melegebb éghajlatú részein pedig akár a harmincszorosára. Az aszály súlyossága az évszázad végére akár meg is háromszorozódhat Dél-Európában. Az ehhez kapcsolódó veszteségek évente mintegy 5 milliárd eurót tesznek majd ki, és az előrejelzések szerint ez a jövőben tovább növekedhet. A szélsőséges események az ökológiai funkciókra és a mezőgazdaság gazdaságára is kihatnak. A veszélyeztetett alágazatok közé tartoznak a nem öntözött gabonafélék, különösen a kukorica, a gyümölcsfák és évelő növények, a szélsőségesen csapadékos régiókban termesztett gumósok, valamint a zöldtakarmánytól függő állatállomány
– emelték ki az uniós dokumentumban.
A tanulmány a következőképp foglalja össze az Európai Unió mezőgazdasági ágazatát érintő legfontosabb kihívásokat:
- A Közös Agrárpolitika (KAP) és a vízgazdálkodási politikák közötti összehangolás hiánya: Európában a folyóvízi medence szintjén korlátozott az ambiciózus vízgazdálkodási intézkedések bevezetése a mezőgazdasági szektor számára az extrém időjárási események alatt.
- Rendszerszintű megközelítések hiánya: bár bizonyítottan hatékonyabbak lennének az extrém időjárási események növekedésével szemben, a mezőgazdasági rendszerek szintjén hiányoznak a rendszerszintű megközelítések.
- Kockázatkezelési eszközök alulhasználata: a tagállamokban általánosan „alulhasználtak” a kockázatkezelési eszközök (biztosítások, kölcsönös alapok), és gyenge a KAP intézkedések mobilizálása ezek támogatására.
Becslések szerint a mezőgazdasági veszteségek az összes európai aszálykár több mint 50 százalékát teszik ki, a legmagasabb arányt a mediterrán régióban (60 százalék), a legalacsonyabbat pedig a boreális régióban (39 százalék). Fontos megállapítás, hogy a szélsőséges események 3 százaléka felelős a gazdasági veszteségek 60 százalékáért. Az 1983 és 2009 közötti aszályokhoz kapcsolódó kumulatív termelési veszteségek világszerte meghaladják a 150 milliárd dollárt, és már a világ szántóterületének a 75 százaléka érintett. Franciaország (6 milliárd USD), Olaszország (3 milliárd USD), Románia (2,5 milliárd USD), Spanyolország (2 milliárd USD), Magyarország (1 milliárd USD) és Lengyelország (1 milliárd USD) az első huszonöt ország között van, amelyek „elszenvedték” a kapcsolódó gazdasági veszteségeket. Németországban évente mintegy 23 millió euró bevételkiesést regisztrálnak az aszály miatt.
Kérdéses az élelmiszerbiztonság
A jövőbeli gazdasági károkat illetően az integrált értékelési modellezéssel végzett elemzések elképesztő növekedést mutatnak. Eszerint a hőhullámok által okozott történelmi károk az európai GDP 0,3-0,5 százalékát érték el, és az előrejelzések szerint 2060-ra ötszörösére nőnek. Az aszály gazdasági költsége az európai mezőgazdaság számára 2015-ben évente mintegy 4,8 milliárd eurót tett ki, és pesszimista forgatókönyvek szerint 2100-ra elérheti a 28,6 milliárd eurót.
Az élelmezésbiztonságot általában négy pilléren keresztül vizsgálhatjuk: elérhetőség, hozzáférés, felhasználás és stabilitás. Egy olyan összekapcsolt világban azonban, ahol a mezőgazdasági nyersanyagpiacok globalizáltak és változékonyak, az élelmezésbiztonság hiánya inkább gazdasági, mint éghajlati tényezőktől függ. Az unió nincs kifejezetten kitéve az élelmiszer-biztonság hiányának, mivel az agrár-élelmiszeripari termékek egyik legnagyobb termelője és kereskedője a világon. Az unión kívüli mezőgazdasági termékek kereskedelme 2021-ben 47 milliárd eurós többletet mutatott, mégis „szelektív” élelmiszer-bizonytalanságot válthatnak ki a kivételesen alacsony készletek, ami hozzájárulhat a magas nyersanyagárakhoz. Ilyenkor a megfizethetőség válik kérdéssé, így Európa lakosságának egy része élelmezési bizonytalanságba kerülhet. Bár az éghajlatváltozás önmagában alacsony kockázatot jelent, ám az olyan események, mint a háború és a világjárványok kombinációja gyengítheti az európai élelmezési rendszereket, és ezáltal sebezhetőbbé teheti azokat az éghajlati válságokkal szemben. Az élelmiszerárak az ukrajnai válság kezdete óta például 60 százalékkal emelkedtek
– mutat rá a tanulmány, kiemelve hogy a szélsőséges éghajlatváltozás miatt növekedhet az árváltozékonyság.
A legfontosabb mezőgazdasági alágazatokat és terményeket érintő hatások
Kukorica és Szója
- Klímaérzékenység: különösen érzékeny az extrém hőségre és aszályra.
- Hozamvariabilitás: a hozamvariabilitás kisebb, mint az áringadozás.
- Korábbi veszteségek/jövőbeli veszteségek becslései: 1983 és 2009 között aszály miatt 15 milliárd dollár veszteség; a kukorica klímaadaptációs képessége csökken Dél-Európában, de terjeszkedik észak felé (például Dánia felé). A szója klímatűrése pedig nyugat felé bővül.
Gumós növények (burgonya, hagyma, cukorrépa)
- Klímaérzékenység: érzékenyek az aratási időszakban bekövetkező extrém nedves körülményekre.
- Hozamvariabilitás: nincs adat.
- Korábbi veszteségek/jövőbeli veszteségek becslései: 1998-ban Hollandiában az extrém nedves aratási időszak jelentős negatív hatást gyakorolt a hagymára, burgonyára és cukorrépára. Az extrém események ellensúlyozzák a fokozatos klímaváltozás pozitív hatásait Hollandiában.
Olajfa
- Klímaérzékenység: rendkívül ellenálló, de néhány fajta érzékenyebb az agrár aszályokra.
- Hozamvariabilitás: nincs adat.
- Korábbi veszteségek/jövőbeli veszteségek becslései: késő tavaszi fagyok és őszi viharok károsíthatják az olívaolaj-termelést. Komoly kockázatokat jelentenek az erdőtüzek.
Szőlőültetvények
- Klímaérzékenység: különösen érzékeny a késő tavaszi fagyokra.
- Hozamvariabilitás: a hozam nem releváns faktor, mivel specifikus termékminőségi megfontolások alapján történik.
- Korábbi veszteségek/jövőbeli veszteségek becslései: a klímaváltozás átlagos változásai miatt a megfelelőségi zónák észak felé vándorolnak.
Gyümölcsösök és legelők
- Klímaérzékenység: érzékenyek a késő tavaszi fagyokra, extrém hőségre és aszályra.
- Hozamvariabilitás: nincs adat.
- Korábbi veszteségek/jövőbeli veszteségek becslései: Ismétlődő késő tavaszi fagyok komoly veszteségeket okoznak a gyümölcs- és szőlőiparban.
Állattenyésztés
- Klímaérzékenység: érzékeny az extrém hőségre.
- Hozamvariabilitás: a tej esetében alacsony variabilitás a kontrollált gyakorlatok miatt.
- Korábbi veszteségek/jövőbeli veszteségek becslései: 2003-ban Franciaországban a hőhullám miatt 1,5 milliárd euró veszteség; a 2022-es aszály súlyos veszteségeket okozhat.
Megoldások híján vagyunk?
Az Európai bizottság jelentése szerint az ágazat számára számos megoldás állhat rendelkezésre annak érdekében, hogy növelje alkalmazkodóképességét a kedvezőtlen éghajlati jelenségekhez, ami a mezőgazdaságot ellenállóbbá teheti az éghajlatváltozással szemben. Bár az alkalmazkodási lehetőségeknek nincs végleges tipológiája, többféle osztályozás lehetséges, többek között az alapján, hogy milyen léptékben kezelik vagy hajtják végre őket, milyen típusú termékre alkalmazhatók, milyen jellegű a lehetőség, milyen éghajlati kockázatot céloz meg, és milyen időtávlatban szükséges a megvalósításukhoz.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
A dokumentum konkrét adaptációs stratégiákat és intézkedéseket is felsorol, amelyeket a gazdálkodók az extrém időjárási események mezőgazdaságra gyakorolt hatásainak mérséklése érdekében alkalmazhatnak:
A jövedelem stabilitásának növelése az éghajlati változékonyság ellenére:
- öntözési hatékonyság javítása csepegtető, talaj alatti öntözéssel, okos öntözési ütemezéssel, esővízzel összekapcsolt öntözőrendszerek telepítésével;
- az állatok védelmére szolgáló menedékhelyek növelése az elemekkel és a hőséggel szemben;
- ökoszisztémával összeegyeztethető vízelvezetés telepítése;
- kisebb méretű víztározók vagy más módszerek alkalmazása az esővíz gyűjtésére;
- árvízvédelmi menedzsment javítása, az árvízi területek mezőgazdasági területre való kiterjesztésével.
A mezőgazdasági rendszer ellenálló képességének növelése:
- a talaj egészségének és szerkezetének javítása a víz visszatartásának és elvezetési kapacitásának növelése érdekében;
- vetésforgó és növényi diverzifikáció bevezetése, például takarmánynövények beillesztése a szántóföldi rotációkba;
- hőségtűrő állatfajták beszerzése a meleg körülmények közötti pusztulás csökkentése érdekében;
- növényfajták váltása az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodás érdekében. A hőségtűrő növényfajták lehetnek újonnan fejlesztettek vagy hagyományos, „rusztikus” fajták;
- alternatív nedvesítés és szárítás, mint alternatív rizstermesztési módszer.
Az úgynevezett agrárerdészet esetében a fák és a növények társítása bizonyítottan rugalmasabb mikroklímát teremt a növények vagy az állatállomány számára. Spanyolországban egy rövid ciklusú gabonaféléket és későn csírázó diót kombináló kísérlet kimutatta, hogy a részleges árnyékolás védelmet nyújthat a mediterrán országokban gyakrabban előforduló tavaszi hőhullámok ellen, amelyek károsítják a gabonafélék termését. További előnyt jelenthet a gyümölcs- vagy fatermékek értékesítéséből származó jövedelemdiverzifikáció, ami szintén hozzájárul a gyakran sokkoló árakat jelentő, szélsőséges időjárásból eredő kockázatok mérsékléséhez.
A dokumentum említést tesz pénzügyi eszközök, mint például biztosítási termékek és összetett kockázatkezelési eszközök – többek között határidős piacok, derivatívák (olyan pénzügyi eszközök, amelyek értéke egy másik eszköz árának, kamatlábának, árfolyamának vagy más, alapul szolgáló változónak a változásaitól függ) vagy kölcsönös alapok – használatáról is a klíma- és időjárás-kockázatok kezelésére. Ezek szintén segíthetnek a gazdálkodóknak abban, hogy pénzügyileg is felkészültebbek legyenek az éghajlatváltozás és annak extrém időjárási események által okozott kihívásokra.
Kihívások, stratégiák és politikai válaszok
A szélsőséges éghajlati jelenségek Európa-szerte egyre gyakoribbak, de jelentős regionális különbségeket mutatnak. Az előrejelzések szerint Észak-Európában és a hegyvidéki régiókban valószínűleg több lesz a heves csapadék, míg Dél-Európában súlyos aszály és szélsőséges hőmérséklet várható a jövőben. Közép-Európának a szélsőséges hőséggel és a heves csapadékmennyiség növekedésével egyaránt szembe kell néznie. Bizonyos, hogy az aszály és a szélsőséges hőség gyakorolja messze a legnagyobb negatív gazdasági hatást az európai mezőgazdaságra, és ez az előrejelzések szerint ez a jövőben is így marad.
Úgy tűnik, jelenleg számos kiegészítő megoldás létezik arra, ami segítheti a gazdálkodókat az éghajlati kockázatok megelőzésében, mérséklésében vagy kezelésében. Míg a korábbi Közös Agrárpolitika (KAP) a jelek szerint korlátozott hatást gyakorolt mind a megelőző intézkedések, mind a kockázatkezelési rendszerek támogatására, az új KAP-reform jelentős fordulópontot jelenthet, amely előmozdítja az ágazatot támogató szakpolitikai eszközöket az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási események hatásainak enyhítése érdekében.
Ebből a célból a tagállamok által a Közös Stratégiai Kereteikben (CSP) leginkább előmozdított eszközök az adaptáció kihívásaira való válaszadásra alapvetően a közvetlen kifizetéseket, a szektorális beavatkozásokat, az éghajlatváltozásra és környezetvédelemre irányuló beavatkozásokat (ENVCLIM) és a beruházási beavatkozásokat (INVEST) jelentik.
A dokumentum szerint azt azonban továbbra is nehéz értékelni, hogy ezeket az intézkedéseket holisztikus módon, egymáshoz kapcsolva tervezték-e minden egyes Közös Stratégiai Keret (CSP) belül. Másrészről egyértelmű, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő beavatkozások általában egyedi gyakorlatokat támogatnak (egy gyakorlat egyenlő egy kifizetés), ami általában nem teszi lehetővé az ambiciózus paradigmaváltásokat. Itt a Közös Stratégiai Keret az a tagállamok által alkalmazott stratégiai tervezési eszköz, amely lehetővé teszi számukra, hogy megfogalmazzák válaszaikat az adaptáció kihívásaira, különösen az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásaival kapcsolatban.