Latyák Balázs • 2024. február 28. 10:00
Az országos GDP, valamint az abból számított egy főre jutó GDP is jelentős mértékben emelkedett 2010 és 2022 között, 2014 óta pedig a duplájára emelkedett - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) vonatkozó statisztikáiból. Érdekes kérdés azonban, hogy mindez mit árul el Magyarország gazdaságáról, valóban érdemes-e erre a teljesítményre alapozni a jólétünket. A Pénzcentrum szakértők segítségével erre kereste a választ.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a hazai GDP, valamint az abból számított egy főre jutó GDP 2010 és 2022 között folyamatosan nőtt, míg 2014 óta a duplájára emelkedett. A bruttó hazai termék értéke Budapesten volt a legmagasabb, a fővárost Közép-Magyarország, majd a közép-dunántúli régió követte. De vajon mit árul el ez Magyarország gazdaságáról, valóban érdemes erre a mutatóra alapozni a hazai jólétet?
A GDP nem feltétlenül tükrözi egy ország jólétét
A GDP az adott országban 1 év alatt megtermelt új érték. Statisztikailag a teljes kibocsátásból a folyó termelőfelhasználás levonásával keletkezik, s emiatt is részben becsléseken alapul. A nagy nemzetgazdaságokban – ahol a nemzeti tulajdon magas a termelésben –, a GDP növekedése áttételesen a jólétet is növeli (részben a befolyó adókon keresztül több jut a társadalmi szolgáltatásokra, például oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra), illetve a hazai munkaerő bérein keresztül a lakossági fogyasztást is biztosítja – tisztázta a GDP fogalmát a Pénzcentrum megkeresésére Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója. Hozzátette viszont azt is, hogy a szakirodalom már régóta jelzi, hogy a GDP jóléti mutatóként csak nagyon korlátozottan alkalmazható a modern nemzetgazdaságokban.
Ezzel kapcsolatban a szakember egy egyszerű példát is felhozott.
Ha egy akkumulátorgyár megtelepszik egy adott országban, és a termeléséhez szükséges javak 90 százalékát importból fedezi, illetve vendégmunkásokra alapozza a termelést, akkor a GDP megközelítőleg a termelése 10 százaléka lesz, de a valós hazai jövedelmeket csak a béradók és a profitadók adják. Ha a beruházást jelentős állami támogatás segíti, a telephely kialakítás költségeit (víz, szennyvíz, energia, közlekedési kapcsolatok stb.) pedig a költségvetés állja, akkor statisztikailag úgy nő meg a GDP, hogy éves átlagban nettó 0 hazai tényleges jövedelem képződik, vagyis nem javítja a jólétet. A környezeti szennyezés ellenben rontja azt, illetve annak költségei, beleértve az elhárítási kiadásokat közvetlen állami kiadásokat generálnak, a tovagyűrűző egészségügyi kockázatokról nem is beszélve. Vagyis nem minden GDP növelő beruházás kívánatos
– világított rá a szakember.
Molnár László az egy főre jutó GDP-vel kapcsolatban is markáns véleményt fogalmazott meg. Állítása szerint az alapvetően a kiszámított GDP és a lakónépesség hányadosát jelenti, ám ez amilyen egyszerűnek hangzik, annyira kérdéses módszer. Ahogy jeleztem, a GDP számítás is sok becslésen alapul, de az egy főre jutó GDP nevezője, azaz a lakónépesség száma is problémás. Főleg, ha jelentős a kivándorlás aránya, ami Magyarország esetében 2010 óta közel 350 ezer főnél jár. „Így a kimutatott egy főre jutó GDP alacsonyabb a ténylegesnél” – fűzte hozzá.
Az egy főre jutó GDP-ben komoly régiós különbségek vannak
Hasonló álláspontra helyezkedett a kérdésben Vida György, közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának adjunktusa.
Az egy főre jutó GDP értelemszerűen egy viszonylagos érték, hiszen osztjuk a nominális GDP adatot legtöbbször a lakosságszámmal. Ebből adódik a nehézsége is, hiszen mondjuk Luxemburg GDP-je is a beingázó lakosság termeléséből áll össze nagyrészt, így tud torzítani az adat
– mondta. Ráadásul nőhet úgy is az egy főre jutó GDP értéke, hogy csökken a lakosság, meg úgy is, hogy erősödik a gazdaság.
A szakember az egy főre jutó GDP-vel kapcsolatban egy korábbi tanulmányát is felidézte, mely szerint e tekintetben az utóbbi időben komoly különbségek mutatkoztak az ország egyes részein élők között, főként a falvak és a városok relációjában. Ráadásul úgy tűnik, hogy a különbséget a nemzeti, valamint az európai uniós szakpolitikák és források sem csökkentették érdemben. Ha pedig ehhez hozzávesszük a köztes régiókat, akkor megállapítható, hogy ezen területek is egyre jobban lemaradnak az urbánus központoktól és közelítenek a vidékies régiókhoz.
NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!
Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)
Lenne tér a különbségek csökkentésére
A GDP és az egy főre jutó GDP-vel kapcsolatban a közgazdász szakmán belül is vannak kételyek, ugyanakkor érdemes Magyarország tekintetében jobban szemügyre venni az adatokat. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) eddigi legfrissebb adataiból több összefüggés is kiolvasható:
- egyrészt a GDP – és ezáltal az egy főre jutó fogyasztói árak is – 2010 óta folyamatosan nőnek;
- valamint az is kiderül belőlük, hogy az adat a 2014-2022 időszakban a duplájára nőtt.
Ennek köszönhetően a GDP 2022-ben 66 075 milliárd forintot tett ki, az egy főre jutó GDP pedig 6 823 000 forint volt. A statisztika szerint a legmagasabb GDP-vel Budapest rendelkezett ebben az évben (24 229 milliárd forint), míg mögötte szorosan Közép-Magyarország, a Közép-Dunántúl és a Nyugat-Dunántúl következett, utánuk pedig a többi régió csak messze leszakadva következett. A leggyengébb teljesítményt amúgy a Dél-Alföld nyújtotta, ahol a megtermelt GDP mindössze 6 012 milliárd forintot tett ki.
A korábbi tendencia oka az extenzív növekedés: a foglalkoztattak száma közel 850 ezer fővel bővült, s a beruházási ráta (jelentős részben az EU támogatásoknak köszönhetően) 27-28 százalékra futott fel. Jellemző ugyanakkor, hogy a termelékenység növekedése az EU-hoz viszonyítva rendkívül lassú, évi 1-1,5 százalékot tesz ki
– reagált a lapunk által vázolt összefüggésekre és a GDP adatokra Molnár László. Hozzátette, ezzel párhuzamosan a gyorsan bevonható munkaerő állomány elfogyott, a bérek növekedése is lendületet kapott, ami a költségek emelkedése miatt korlátozza a lehetséges kibocsátást. „Mindeközben a kormány iparpolitikája az alacsony bérköltségen és az egyszerű összeszerelési jellegű tevékenységeken alapul, ami teljes mértékben elhibázott” – tette hozzá a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója.
S hogy mi állhat az egyes magyar régiók közötti különbség hátterében? Ezzel kapcsolatban Molnár László a nagy összeszerelő üzemeket hozta fel, melyek megnövelik ugyan az egy főre jutó GDP-t, ám igazán jelentős növekedési hatóerőt nem adnak, még az adott megyéknek sem. Ez pedig leginkább a „fejlettebb” régiók kisebb-nagyobb településein lehet tetten érni, ahol lassabb a fejlődés üteme, különösen Ausztriával összevetve.
Vagyis ebben az esetben a GDP mutató magasabb fejlettséget mutat, mint a tényleges helyzet
– jelentette ki a szakember, aki szerint azonban lenne lehetőség a régiós különbségek szűkítésére. Ám ehhez alapvetően más gazdaságpolitikára lenen szükség, egy olyanra, amely a valós, hazai hozzáadott érték növelését tartja fontosnak, nem általában a GDP növekedését.