Íme Európa legfrissebb boldogságtérképe: ki nem találod, hol van igazi jólét az EU-ban

Úgy tűnik, érdemesebb lenne újszerű aspektusokból megközelíteni a vidéki régiókat. Az Eurostat adatai szerint csak a városokhoz közeli, túlnyomórészt vidéki régiókban élők számára lehetnek előnyösek a városok által kínált szolgáltatások, ám a távolabbi területeken élők inkább a helyben elérhető, gyakran igen szűkös szolgáltatásokra építhetnek. A Rural Europe kiadvány azt mutatja, hogy az Európai Unió valamivel több mint egyötöde (21,2 százalék) él túlnyomórészt vidéki régióban és a vidéki népesség nagy részének (mintegy 70 százalékának) az otthona olyan vidéki régióban található, amely egy város közvetlen közelében van.

A vidéki népesség szerkezetét és eloszlását tekintve azonban jelentős különbségek mutatkoztak az uniós tagállamok között:

• Szlovéniában, Írországban és Romániában a teljes népesség többsége túlnyomórészt vidéki régiókban él;
• Svédországban, Belgiumban, Litvániában, Spanyolországban, Hollandiában, Cipruson, Luxemburgban és Máltán 10-ből kevesebb, mint egy fő él túlnyomórészt vidéki régióban;
• Svédországban, Görögországban, Magyarországon, Dániában, Finnországban, Horvátországban, Bulgáriában és Portugáliában a vidéki lakosság több mint fele távoli vidéki régióban él.

Úgy tűnik, a távolság fontos szerepet játszhat a szolgáltatások elérhetősége problémáinak az értékelésénél. Amint az várható volt, a statisztikák szerint a megközelíthetőség általában magasabb volt a falvakban élők számára, mint a többnyire lakatlan területeken élőknek. Az Európai Unió falvaiban élő lakosságnak a 98,5 százaléka (Észtország, Lettország és Málta kivételével) 15 percen belül el tudott jutni autóval egy általános iskolába, míg a többnyire lakatlan területeken élők esetében alacsonyabb arányt (95,1 százalék) figyeltek meg. Érdekes módon a legrosszabb helyzetben a németországi szórványos vidéki területeken élők vannak ebben a tekintetben. A legjobb megközelíthetőséget pedig Lettországban, Litvániában és Portugáliában regisztrálták.

Egészségügyi szolgáltatások elérhetősége

A fő egészségügyi szolgáltatások elérhetősége tekintetében (amelyeket általában a fekvőbeteg-ellátást nyújtó kórházak jelentenek) az unió vidéki lakosságának (Észtország és Görögország kivételével) kisebb hányada jutott el 15 percen belül autóval a főbb egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ugyanez az arány a falvakban élők tekintetében körülbelül a lakosság háromötödét (61,3 százalék) jelenti, míg a többnyire lakatlan területeken élőknek csak kevesebb mint a fele (49,3 százalék) érte el negyedórán belül a szolgáltatást. Ez utóbbi a számítások szerint lehet az ágyak számának van egy minimális küszöbértéke, de lehetnek olyan egészségügyi létesítmények is, amelyek nem nyújtanak fekvőbeteg-ellátást, de olyan kórházi létesítményeket is jelölhetnek, amelyek járóbeteg-ellátást nyújtanak.

A fő egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés szintje a vidéki lakosság körében így alakult:

• Cipruson és Hollandiában (mindkettő viszonylag sűrűn lakott terület, ahol viszonylag kevesen élnek vidéki területeken) figyelték meg a legalacsonyabb hozzáférési szintet a falvakban élőknél;
• Belgiumban, Spanyolországban, Olaszországban, Cipruson, Lettországban, Luxemburgban, Hollandiában, Lengyelországban, Portugáliában és Svédországban regisztrálták a legmagasabb hozzáférési szintet a szórványos vidéki területeken élőknél.

Vasúti közlekedés

Az EU klímasemlegesség elérésére irányuló erőfeszítései részeként 2021-et a vasút európai évének nyilvánították, ami kiemelte a vasút, mint fenntartható és biztonságos közlekedési eszköz előnyeit. A Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság tanulmányt is készített az európai vasúti személyszállítás teljesítményéről, amely megerősítette, hogy a városok következetesen felülmúlták a községek, külvárosok és vidéki területek teljesítményét a vasúti személyszállítás tekintetében. A gyakori járatokkal és jól összekapcsolt vasúthálózattal rendelkező nagyvárosok magas pontszámot értek el, csakúgy, mint a kisebb városok, amelyek viszonylag gyors összeköttetést biztosítanak a közeli nagyobb városokkal. Az adatok szerint a túlnyomórészt vidéki területek vasúti személyszállítási teljesítménye Dániában, Ausztriában, Lettországban, Németországban és Észtországban volt a legmagasabb, míg a legalacsonyabb teljesítmény Litvániában, Bulgáriában és Görögországban.

Személyes jólét

Az Eurostat az életminőségi mutatók közé sorolja az anyagi életkörülményeket, a foglalkoztatást, az oktatást, az egészséget, a társadalmi interakciókat, a biztonságot, a bizalmat, a diszkriminációt és a környezetet. A dokumentumban megtalálható, a személyes jólétre vonatkozó információk a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztikákból (EU-SILC) származnak, ahol a célcsoportot a magánháztartásokban élő személyek alkotják.

„Az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet a menedék: a kielégítő lakhatás a legtöbb ember életének értékes része. Az egyén lakásválasztását bizonyos mértékig a helyi lakáskínálat határozza meg: a városokban élők nagyobb arányban laknak lakásban, míg a vidéken élők nagyobb valószínűséggel élnek házban. Az unió vidéki lakosságának több mint négyötöde (83,4 százalék) lakott házban 2021-ben, és ez az arány jóval magasabb, mint a városokban és külvárosokban (57,8 százalék) vagy a városi területeken (27,9 százalék) élők esetében. Ez a minta az unió valamennyi tagállamában megismétlődött. A vidéki lakosságot részletesebben vizsgálva a házban élők aránya Lettországban alig kevesebb mint 60 százalék, míg a litvániai, németországi és észtországi régiókban kevesebb mint 70 százaléktól a horvátországi, írországi, bulgáriai, romániai és magyarországi több mint 95 százalékig terjedt" – mutatja a Rural Europe kiadvány a kapcsolódó részben.

A személyes jólétet és az egyén életminőségét azonban különböző szempontok befolyásolják. Az egyik fontos tényező a foglalkoztatás, hiszen a magasabb jövedelemszint általában pozitív hatással van az életminőségre (bár ezt csökkentheti a hosszú munkaidő vagy a stressz magasabb szintje). Az Eurostat 0-10-es (a nagyon elégedetlen és a nagyon elégedett között) skáláján az unióban élő emberek átlagosan 7,2-re értékelték a munkával való elégedettségüket; a számok viszont alig különböznek az urbanizáció foka szerint elemezve: a városokban és külvárosokban élők valamivel magasabbra, 7,3-ra értékelték ezt. Néhány uniós tagállamban azonban nagyobb különbségek mutatkoztak a munkával való elégedettség értékelésében. Ez különösen Magyarországon, Bulgáriában és Romániában volt így, ahol a vidéki területeken élők kevésbé voltak elégedettek a munkahelyükkel, mint a városokban, külvárosokban és különösen a nagyvárosokban élők.

Boldogság és érzelmi jólét

A kutatók az életminőségi mutatókkal kapcsolatban feltették a kérdést: hogyan befolyásolja a pénz az egyén boldogságát és érzelmi jólétét? Ahogy arra a szakemberek rámutattak, az emberek pénzhez való viszonya rendkívül sajátos: ha elegendő pénzük van az alapvető szükségleteik kielégítésére (biztonságos lakhely, élelem vagy ruházat vásárlása), akkor a további jövedelem nem jelent számottevő különbséget a jólétükben; másokat viszont jobban motiválhat a pénzügyi kompenzáció.

Az unióban élők átlagosan 6,5-re értékelték a pénzügyi helyzetükkel való elégedettségüket, és ez a szám a vidéki területek esetében 6,4. A részletesebb elemzés azt mutatja, hogy a Luxemburg, Franciaország, Ciprus, Luxemburg, Ausztria, Finnország és Svédország vidéki régióiban élők elégedettebbek voltak pénzügyi helyzetükkel a városokban és külvárosokban élőkhöz képest. Ezzel szemben a keleti és a balti tagállamok vidéki területein élők kevésbé voltak derűlátók, csakúgy, mint Spanyolország és Portugália vidéki területein élők.

A 16 éves vagy annál idősebb emberek 7,9-re értékelték a személyes kapcsolatokkal való elégedettségüket és az urbanizáció foka szerint elemezve nem volt különbség. A legjobb értékeléseket a nyugati és skandináv tagállam vidéki területein, valamint a legtöbb déli tagállamban élők adták, miközben a balti tagállamokban és a legtöbb keleti tagállamban épp ennek ellenkezőjét nyilatkozták.

A szakasz utolsó mutatója az élettel való elégedettséget értékelte, hogy a szakemberek megadják „az élet átfogó, reflektív értékelését”. A felmérést végzők arra voltak kíváncsiak, a válaszadók vajon hogyan érzik magukat; tehát nem az aktuális érzelmi állapotukat mérték fel, hanem inkább azt, hogy milyen az általános életelégedettségük szintje. Ennek az átlagos értékelése 7,3 volt és ismét nem volt különbség, ha az urbanizáció foka szerint elemezték. A nyugati és északi tagállamokban élők általában elégedettebbek voltak az életükkel, mint a keleti, déli és balti tagállamok lakosai.

Erősebb, összekapcsolt, rugalmas és virágzó vidéki területek

Annak biztosítása érdekében, hogy a vidéki területek továbbra is alapvető szerepet játsszanak az otthonok, a munkahelyek, az élelmiszerek, a biológiai sokféleség és a változatos ökoszisztémák szempontjából, az Európai Bizottság megfogalmazta az Európai vidéki térségeinek hosszú távú jövőképét, amely a Towards stronger, connected, resilient and prosperous rural areas by 2040 (magyarul „Erősebb, összekapcsoltabb, ellenállóbb és virágzóbb vidéki területek 2040-ig”) címet viseli. E jövőkép kialakításakor a bizottság nyilvános konzultációkon és az érdekelt felek által szervezett rendezvényeken gyűjtötte össze a vidéki közösségek és vállalkozások véleményét, hogy átfogó tervet vázoljon fel, amelynek célja, hogy a vidéki közösségek és vállalkozások teljes mértékben kiaknázhassák lehetőségeiket az elkövetkező évtizedekben.

Négy egymást kiegészítő cselekvési terület alakult ki, amelyek 2040-re az erősebb, összekapcsolt, rugalmas és virágzó vidéki területek hosszú távú jövőképet ígérnek:

1. Erősebb vidéki területek: élénk helyi közösségeknek kell otthont adniuk, ahol mind a nők, mind a férfiak képesek aktívan részt venni a döntéshozatali folyamatokban.
2. Összekapcsolt vidéki területek: a digitális infrastruktúrába történő beruházásokkal párhuzamosan fenn kell tartani vagy javítani kell a tömegközlekedési szolgáltatásokat (beleértve a városkörnyéki és városi területekkel való összeköttetéseket), hogy az unió vidéki területei jobban össze legyenek kapcsolva.
3. Ellenállóbb vidéki területek, amelyek elősegítik a jólétet: a természeti erőforrások megőrzése, a tájak helyreállítása, a mezőgazdasági tevékenységek környezetbarátabbá tétele és az ellátási láncok lerövidítése révén a vidéki területek ellenállóbbá válnak az éghajlatváltozással, a természeti veszélyekkel és a gazdasági válságokkal szemben.
4. Prosperáló vidéki területek: a gazdasági tevékenységek diverzifikálása és a mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari tevékenységek hozzáadott értékének javítása fenntartható helyi gazdasági stratégiákat eredményezhet, amelyek pozitív hatással vannak a foglalkoztatásra.