Énekes Gábor • 2023. április 21. 19:07
Az ENSZ becslései szerint a világ népességének közel kétharmada olyan régióban él, ahol a termékenységi ráta a kritikus 2,1-es küszöbérték alatt van. A jelenség számos kihívással jár és főként az elöregedő társadalmakra jelenthet komoly veszélyt. A magyarországi termékenységi adatok ugyan nem sokban térnek el az európai átlagtól, de a kedvezőtlen demográfiai adataink, a magas kivándorlás szám, a csökkenő népesség és a vészesen öregedő társadalom együttesen komoly hosszútávú problémákat vetíthetnek elénk. A Világbank és az Egyesült Nemzetek Szervezete által összegyűtjött több évtizedes demográfiai adatokat alapján számos jövőbeni kihívásra fényt deríthetünk.
A 19. század hajnalán az emberiség egy jelentős demográfiai mérföldkőhöz érkezett: a Föld lakossága átlépte az 1 milliárd főt. A következő 220 évben példátlanul magas fokozatba kapcsolt a népességnövekedés, melynek hatására nyolcszorosára, vagyis (2022 novemberében) 8 milliárdra ugrott a globális népesség. A népességrobbanás exponenciális jellegét jól érzékelteti, hogy a létszámbővülés fele 1975 óta ment végbe. Az ENSZ előrejelzése szerint azonban a gyors populációnövekedés várhatóan lassulni fog, 2100-ra pedig akár el is érheti a csúcspontját. A jövőben változó trend mögött a csökkenő termékenységi arányszámok állnak.
Globális trend
A világ termékenységi rátája (az egy nőre jutó gyermekek számában kifejezve) az 1970-es évek óta folyamatosan csökken. 2020-ban ez a mutató 2,3 volt, ami valamivel meghaladja azt a 2,1-es küszöbértéket, ami egy ország népességét ugyan még nem növeli, de fenntartását már lehetővé teszi. Ugyanez a globális mutató 1960-ban még 4,7-et mutatott, vagyis több mint kétszeres csökkenést tapasztalhattunk az elmúlt 60 évben.
A világ termékenységi rátája (az egy nőre jutó gyermekek számában kifejezve) az 1970-es évek óta folyamatosan csökken. 2020-ban ez a mutató 2,3 volt, míg 1960-ban még 4,7-et mutatott, vagyis több mint kétszeres csökkenést tapasztalhattunk az elmúlt 60 évben. Az ENSZ becslései szerint a világ népességének közel kétharmada olyan régióban él, ahol a termékenységi ráta a kritikus 2,1-es küszöbérték alatt van.
Az alábbi táblázatban országonként vizsgáljuk az egy főre jutó átlagos születésszám alakulását az elmúlt hatvan évben. A válogatásban a legmagasabb, a legalacsonyabb és néhány középértéket produkáló ország is szerepel.
A termékenységi ráta világszerte hatalmas eltéréseket mutat, melyet jól szemléltet Niger példája. 2020-ban globális szinten ebben a nyugat-afrikai országban volt a legmagasabb termékenységi arány 6,9-es értékkel, ami azt jelenti, hogy egy nigeri nőnek átlagosan hét gyermeke születik az élete során. Ez az érték a globális átlag (1,9) több, mint három és félszerese.
Érdemes megemlíteni, hogy Afganisztán kivételével a 30 legnagyobb termékenységet produkáló ország mindegyike az afrikai kontinensen található, így Niger esete – legalábbis Afrikában – nem annyira kirívó. Ennek hatására egyes becslések szerint a kontinens 2100-ig 2,5 milliárd új emberrel fog gyarapodni, miközben a többi kontinens népességnövekedése valójában már stagnálni fog.
A világ többi részén tehát már egészen más a helyzet. A drasztikus népességfogyásról és elöregedő társadalmáról híres Japánban 1,34 a termékenységi ráta, de ezzel korántsem ők szerepelnek a legrosszabb helyen. Európában számos ország, például Olaszország, Görögország és Spanyolország is rosszabbul teljesít, a világszinten legalacsonyabb értéket azonban egy másik Távol-Keleti ország, a Japánnal szomszédos Dél-Korea tudhatja magáénak. A több mint 51 millió fős országban megdöbbentően alacsony, 0,84 volt a termékenységi arány 2020-ban, ez az érték ráadásul idénre már 0,78-ra csökkent.
Érdemes szemügyre venni a világ két legnépesebb országát, ahol szintén érdekes változásokat láthatunk. India – ami éppen nemrég hódította el Kínától a legnagyobb populációval rendelkező nemzet címét – lakossága 2,05-ös, Kína pedig Japánnal megegyező 1,34-es szinten állt 2020-ban. De a harmadik legnépesebb populációval rendelkező Egyesült Államok is mindössze 1,64-es termékenységi rátát tudott felmutatni.
A hatvanas évektől kezdve a legtöbb ország lassú, de fokozatos csökkenésbe kezdett, majd a hetvenes évek közepétől az afrikai országokat leszámítva, kontinenstől, éghajlati viszonyoktól és politikai klímától függetlenül világszinten trenddé vált a termékenységi ráta csökkenése. Ennek hatására a globális termékenységi mutató is nagyot zuhant: a hetvenes évek eleji 4,9-ről 40 éve alatt 2,3-ra mérséklődött.
Végül hazánkról is érdemes szót ejteni, hiszen a korábban felvázolt trenddel szemben nálunk némi javulás érzékelhető az elmúlt 15 évben. A magyar családok gyermekvállalási kedvének növelése, elősegítése az Orbán-kormányok kiemelt népességpolitikai célja volt, melyet számos különböző gazdasági ösztönzővel (pl. CSOK, babaváró hitel) igyekeztek feltornászni.
Ennek hatására termékenységi mutatónk a 2005-ös 1,31-ről 1,56-ra javult, ami nagyjából megegyezik az európai átlaggal (1,6), viszont az enyhe javulás ellenére továbbra sem értük el a lélektani 2,1-es határértéket, az 1975-ös csúcstól (2,35) pedig pláne messze vagyunk. A magyar miniszterelnök 2030-ra tűzte ki célul, hogy elérjük a 2,1-es termékenységi arányszámot, ami ugyan nem tűnik lehetetlennek, de ehhez folyamatos növekedésre lenne szükség, márpedig 2020 óta ismét enyhe visszaesést tapasztalhatunk.
Miért csökken a termékenységi ráta világszerte?
A fent látható csökkenő tendencia számos tényező kölcsönhatásának a következménye, beleértve:
- a fogamzásgátláshoz való jobb hozzáférést
- a nők esélyegyenlőségének javítását
- a hatékony egészségügyi ellátást, amely csökkenti a gyermekek halálozási arányát
A múltban tapasztalható magas gyermekhalálozási arány miatt az emberek lényegesen több gyermeket vállaltak, a nők tevékenysége pedig a gyermekvállalásra, nevelésre és az ezzel járó otthoni munkára korlátozódott. Emellett az emberek nem fértek hozzá a fogamzásgátláshoz, ami szintén megnövekedett számú – és néha nem kívánt – terhességhez vezetett.
A csökkenő termékenységi ráták tehát a világszerte javuló társadalmi-gazdasági fejlődésnek, az általános jólétnek és a szexuális védekezés megjelenésének tudhatóak be.
NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!
Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)
De van a jelenségnek egy másik aspektusa is, ami sajnos már nem ennyire pozitív és kifejezetten új probléma. A 90-es években és az ezredforduló környékén született fiatalokat gyakran éri az a vád, hogy lassabban építik ki az egzisztenciájukat és nehezebben hoznak meg olyan döntéseket, mint a házasság vagy a gyerekvállalás. Ezek a kritikák azonba sokszor figyelmen kívül hagyják, hogy a lakásvásárlás, az esküvő és mindenek felett a gyerekvállalás az elmúlt két évtizedben egyre drágábbá vált: a vagyoni egyenlőtlenség növekedése, a pandémia és az Ukrajnában zajló háború tovább gyűrűző gazdasági nehézségei pedig további drágulást idéztek elő. Ennek hatására 2022-ben globális szinten 4 százalékkal csökkent az újonnan születő gyermekek aránya. A jelenség lényegében minden kontinenst érint, mely az alábbi táblázatban is látható.
De miért nem csökken a népességszám?
A termékenységi ráta általános csökkenésének ellenére a Föld lakossága nem áll meg a növekedésben, legalábbis egy darabig. 2050-re várhatóan 9,8 milliárdra, nyolcvan év múlva pedig 10 milliárd fölé nő a bolygó lakossága. Ennek oka a népességi lendület, mely azért következik be, mert nem csak az egy nőre jutó gyermekek száma határozza meg a népesség növekedését, hanem a reproduktív korban lévő nők száma is.
Egy ország termékenységi rátája ilyenkor a helyettesítési szintre alá is csökkenhet (tehát 2,1 gyermek/nő), de a korszerkezet (fiatalok magas arányszáma) miatt a népesség mérete tovább növekszik. Ez a jelenség akár ötven-száz éven keresztül is növelheti a lakosságszámot, melyre a leglátványosabb példa Kína. Amikor az egygyermekes politikát bevezették 1979-ben, a népesség nem csökkent azonnal, sőt várhatóan valamikor csak a 2030-as években tetőzik majd.
Attól tehát egyelőre nem kell félni, hogy megállna a népességnövekedés, az viszont már nyugtalanítóbb kérdés, hogy ezek a folyamatok milyen hatással lesznek a társadalmi korszerkezetre. Miközben Afrika lakosságának több mint 60 százaléka 25 év alatti, addig Európában vészesen csökken a fiatalok aránya.
Az Eurostat előrejelzése szerint a 0-19 évesek aránya a teljes népességen belül a 2022 eleji 20 százalékról 2100-ra 18 százalékra csökkenhet majd. A munkaképes korúak (20-64 évesek) aránya azonban ennél jóval drasztikusabban eshet vissza: az EU teljes népességében a 2022-es 59%-ról 2100-ra 50%-ra eshet ezen korcsportok aránya. Ezzel egyidőben az idősebb korosztály egyre nagyobb arányban képviselteti magát, a várható életkor növekedéssel együttesen mindez egy rohamosan elöregedő társadalomhoz vezet. Ez egyes országok esetében súlyosabb, mások esetében kevésbé vészjósló jövőképet fest.
Magyarország az európai uniós országok között is veszélyeztetettebb pozícióban van, mivel nálunk nem csak a termékenységi ráta, de egyéb demográfiai tényezők sem igazán kedvezőek. A lakosságszám folyamatosan csökken, az 1980-as csúcshoz (10,7 millió fő) képest a legutóbbi népszámlálás során már csak 9,6 millió embert regisztráltak, miközben a 2011-es népszámláláshoz képest 3,4 százalékkal zsugorodott a népesség. A nyugat-európai, hagyományosan befogadó országokhoz képest Magyarországra lényegesen kevesebb bevándorló érkezik, és a bevándorlók ezer lakosra számított aránya is alacsonyabb. Végezetül a külföldre való elvándorlás is aggasztó számokat produkál. 2022-ben hivatalosan 26 500 magyar állampolgár vándorolt külföldre a KSH felmérése szerint. Ilyen magas számra utoljára 2017-ben volt példa.
Mit jelent mindez?
A gyorsan öregedő népesség számos rizikófakort hordoz magában: a munkaképes korú népesség csökkenése, az egészségügyi költségek növekedése és függőségi arány romlása és ezzel összefüggésben a jelenlegi nyugdíjrendszer instabilitása - melyről itt írtunk korábban - csak néhány a várható kihívások közül. Egy bizonyosnak tűnik: gyors válasz helyett megfontolt, hosszú távú stratégiára van szükség, mivel az világosan látszik, hogy egy soktényezős, egymást erősítő folyamat zajlódik le előttünk.
A termékenységi arány nem csak hazánkban, de az egész világon csökkenő tendenciát mutat, azt kényszerű ráhatással, pusztán pénzügyi támogatással, közvetlenül befolyásolni viszont aligha lehet.
Az egészséges társadalomszerkezet megóvása azonban ennek ellenére is lehetséges, sok országban ezt a vonzó munkalehetőségekkel, az oktatás fejlesztésével, a fiatal munkaerő megtartásával és a külföldi munkaerő bevonásával teszik lehetővé.