Seregély Orsolya • 2022. május 10. 16:31
Ismét megjelent a jóléti index, az OECD kutatása, amely azzal foglalkozik, hogy melyik országban hogyan élnek az emberek, hogyan változik a jólét és miben fejlődnek egyes tagországok. Mi magyarok van, amiben jól teljesítünk, de egyes területeken bizony csúnyán lemaradunk a többi országtól. A legfrissebb eredmények alapján az átlagos magyar 76 évet él, fizetés tekintetében jóval alulteljesít az OECD átlaghoz képest, ráadásul egy 1-től 10-es skálán csak hatosra helyezné azt, hogy mennyire elégedett az életével.
Idén is elkészült az OECD jóléti indexe, az ennek alapjául szolgáló kutatást a 37 OECD-országban, valamint 4 partnerországban végezték el. Ez már az ötödik kiadása a jelentésnek, amelyben több mint 80 mutató alapján próbálják felmérni a jólétet a világ országaiban. A most megjelent verzió a jóléti eredményekre, az egyenlőtlenségekre valamint a jövőbeli jóléthez szükséges erőforrásokra vonatkozó adatokat mutatja be.
A kutatás alapján látható, hogy az emberek jóléte sok tekintetben javult a vizsgált országokban, de vannak olyan területek ahol lassú volt a fejlődés. Érdekessége a kutatásnak, hogy az eredményeket tekintve romlottak egyes mutatók, például az emberek egymáshoz és a kormányhoz való viszonyában is látható némi visszaesés.
A nemek, az életkor, az iskolai végzettség szerinti nagyobb különbségek továbbra is fennállnak a legtöbb jóléti eredmény tekintetében. Elmondható az is, hogy az átlagosan jobban teljesítő OECD-országokban általában nagyobb az egyenlőség a népességcsoportok között, és kevesebb a nélkülözésben élő ember is.
Magyarország, bár néhány országhoz képest jól teljesít egyes "Jobb élet" indexekben azért van még min dolgozni. Jól teljesítünk a munka és magánélet egyensúlyában, valamint társadalmi kapcsolatok terén is, azonban a jövedelem, az oktatás, az egészség a környezet minősége és az élettel való általános elégedettség terén az átlagtól alul teljesítünk. Mostani cikkünkben megnézzük, mire jutott az OECD-kutatás a bérek, a foglalkoztatottság és az elégedettség tekintetében.
Amiben kifejezetten alul teljesítünk
A pénz, bár nem boldogít, azért fontos eszköze a magasabb életszínvonal elérésének. Magyarországon a háztartásokban mért, egy főre jutó átlagos nettó jövedelem 21 026 dollárnak (nagyjából 7 548 000 forintnak) felel meg, ez jóval kevesebb az OECD-s átlagánál, ami 30 490 dollár (kb. 10 946 000 forint) évente.
Magyarországon a háztartások átlagos nettó vagyonát 150 296 dollárra ( nagyjából 53 958 000 forint) becsülik, ami kevesebb mint fele az OECD 323 960 dolláros (kb. 116 307 000 forint) átlagánál. Ez az összeg nem más, mint a háztartások pénzügyi és nem pénzügyi vagyonának összértéke, mint például a bankszámlákon tartott pénz vagy részvények, a fő lakóhely, egyéb ingatlanok, járművek, értéktárgyak és egyéb, nem pénzügyi eszközök.
Mint korábban taglaltuk, az iskolai végzettség különösen fontos előfeltétele a munkakeresésnek, Magyarországon a 25-64 évesek 86 százaléka rendelkezik középfokú végzettséggel, ami magasabb,mint az OECD 79 százalékos átlaga. Azonban az oktatási rendszer minőségét illetően van még mit fejlődnünk, hiszen ebben alacsonyabban teljesítünk, mint az átlag, a PISA felmérésen ugyanis elmaradunk az OECD-átlagtól.
Mint kiderült, élettartamban, és egészségben sem vagyunk az élen: a várható élettartam Magyarországon 76 év, ami öt évvel alacsonyabb mint az OECD 81 éves átlaga. A nők valamivel tovább élnek, átlagélettartamuk 80 év, a férfiaké 73 év. Ráadásul a magyarok mintegy 81 százaléka elégedett a víz minőségével, ami alacsonyabb az OECD 84 százalékos átlagánál.
A magyarok a 0-tól 10-ig terjedő skálán összességében az élettel való elégedettségüket 6-ra pontozták, ami szintén alacsonyabb az OECD 6,7-es átlagánál.
Fontos kérdés, hogy hol élünk
A lakhatás alapvető fontosságú az olyan alapvető szükségletek kielégítéséhez - tehát hogy legyen tető a fejünk fölött és ne fázzunk -, de ez nem csak négy fal és egy tető kérdése. A lakhatásnak olyan helyet kell nyújtania, ahol az emberek biztonságban érezhetik magukat, ahol magánéletük és személyes terük van, ahol családot alapíthatnak. Mindezek az elemek hozzájárulnak ahhoz, hogy egy ház otthonná váljon. De megengedhetik-e a magyarok maguknak a megfelelő lakhatást?
A kutatásból kiderült, hogy a lakhatási költségek a háztartások költségvetésének nagy részét teszik ki, és sok egyén és család számára a legnagyobb kiadást jelentik, ha az olyan elemeket, mint a lakbér, a gáz, a villany, a víz, a bútorok vagy a javítások is összeadjuk.
JÓL JÖNNE 2,8 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 2 809 920 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 62 728 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 12,86%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank 62 824 forintos törlesztőt (THM 12,86%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Magyarországon a háztartások átlagosan a rendelkezésre álló bruttó korrigált jövedelmük 20 százalékát költik arra, hogy tető legyen a fejük felett, ami megfelel az OECD-átlagnak.
A lakhatási költségek mellett fontos megvizsgálni az életkörülményeket is, például az egy főre jutó szobák átlagos számát és azt, hogy a háztartások hozzáférnek-e az alapvető létesítményekhez. A lakásban lévő szobák száma, osztva az ott élő személyek számával jelzi, hogy a lakók zsúfolt körülmények között élnek-e. A túlzsúfolt lakhatás negatív hatással lehet a fizikai és mentális egészségre, a másokkal való kapcsolatokra és a gyermekek fejlődésére.
A sűrű lakhatási körülmények emellett gyakran a nem megfelelő vízellátás, szennyvízelvezetés jelei. Magyarországon az átlagos lakásokban 1,4 szoba jut egy főre, ami kevesebb, mint az OECD átlaga, amely 1,7 szoba/fő. Ami az alapvető felszereltséget illeti, a magyarországi lakások 96,5%-ában van saját használatú, belső öblítéses WC, ami valamivel kevesebb, mint az OECD 97%-os átlaga.
A magyarok zöme rendelkezik fizetett munkahellyel
A munka az, ami jövedelemforrást biztosít, segíti a társadalmi beilleszkedést és segít megvalósítani az egyén saját törekvéseit. A friss kimutatás szerint Magyarországon a 15 és 64 év közötti munkaképes lakosság 70 százaléka rendelkezik fizetett munkahellyel, ami magasabb, mint az OECD 66 százalékos átlaga. A foglalkoztatottak közül a férfiak mintegy 77 százaléka dolgozik, a nők 62 százaléka. A munkavállalók egy százaléka dolgozik csak hosszabb ideig egy helyen, ami az OECD 10 százalékos átlaga alatt van.
A felmérés alapján a munkanélküliek azok, akik jelenleg nem dolgoznak, de aktívan keresnek munkát. A tartós munkanélküliség nagymértékben negatív hatást gyakorol a jólét és az önértékelés érzetére, ráadásul a készségek elvesztése tovább csökkentheti a foglalkoztathatóságot. Magyarországon az egy éve, vagy annál hosszabb ideje munkanélküliek aránya jelenleg közel 1,2 százalék, ami alig marad el az OECD 1,3 százalékos átlagától.
A foglalkoztatással járó bérek és egyéb pénzbeli juttatások a munkahelyek minőségének fontos szempontjai. A magyarok átlagosan 25 409 dollárt ( nagyjából 9 122 000 forint) keresnek évente, ami jóval kevesebb, mint az OECD 49 165 dolláros (nagyjából 17 651 000 forint) átlaga. A foglalkoztatás minőségének másik lényeges tényezője a munkahely biztonsága, a munkanélkülivé válás esetén várható keresetkiesés szempontjából. Ez magában foglalja, hogy milyen valószínűséggel veszíti el az állását, mennyi ideig marad munkanélküli, és mekkora anyagi támogatásra számíthat az államtól. A munkahely elvesztésének nagy kockázatával szembesülő munkavállalók kiszolgáltatottabbak, különösen a kisebb szociális biztonsági hálóval rendelkező országokban. Magyarországon a munkavállalók várhatóan 3,8%-os keresetkieséssel néznek szembe, ha munkanélkülivé válnak, ami alacsonyabb, mint az OECD 5,1%-os átlaga.
Hasonló következtetésre jutottak a hazai statisztikai hivatal adatai is, amelyek szerint az idei első negyedévben a munkanélküliek átlagos létszáma 181 ezer, a munkanélküliségi ráta 3,7 százalékos volt. A 15-74 éves munkanélküliek száma 34 ezerrel, míg a munkanélküliségi ráta 0,8 százalékponttal csökkent a tavalyi január-márciusi időszakhoz mérve, derült ki a KSH adataiból.
Márciusra 176 ezer munkanélkülit és 3,6 százalékos munkanélküliségi rátát közölt a KSH. A 15-24 éves fiatal munkanélküliek száma 31 ezerre, munkanélküliségi rátájuk 10,4 százalékra mérséklődött, az összes munkanélküli még mindig több mint 17 százaléka közülük került ki. A 25-54 éves korosztály munkanélküliségi rátája 0,7 százalékponttal, 3,3 százalékra, az 55-74 éveseké 0,2 százalékponttal, 3,1 százalékra csökkent. A munkakeresés átlagos időtartama 8,9 hónap volt, a munkanélküliek 34,2 százaléka legalább egy éve keresett állást.