Hajdu László • 2021. július 1. 05:56
Európai Uniós adatok szerint 2018-ban a 28 tagországban 23 millió gyermek élt szegénységben, társadalmi kirekesztéssel veszélyeztetetten. Vagyis minden negyedik! A közvélekedéssel ellentétben ez a gazdag országokban sem ritka. A Pénzcentrumnak egy tudományos szakember és egy civil aktivista fejtette ki, mit jelent a gyermekszegénység Európában és Magyarországon.
Kezdjük a számokkal: a „relatív szegénység” (amikor egy család az adott ország átlag jövedelmének 50%-a alatti bevétellel rendelkezik) „természetesen” Skandináviában, Hollandiában, Ausztriában, Luxemburgban a legritkább, és a mi régiónkban a leggyakoribb. A legrosszabb helyzetben Románia, Bulgária mellett Magyarország áll. De ez az arány Görögországban is 33%, Olaszországban 30% fölötti, az Egyesült Királyságban és Spanyolországban is közel 30% – sorolja az adatokat Herczog Mária, aki hazai és nemzetközi szinten is évtizedek óta a téma kutatója, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja, 2004 -2010 között a civil szféra képviselője az EU Gazdasági és Szociális Bizottságában, 2007 óta az Eurochild brüsszeli székhelyű, a gyerekek és fiatalok életkörülményének javításáért dolgozó európai ernyőszervezet elnökségének tagja, majd elnöke.
Minden országban jelen van a területi egyenlőtlenség is: minél kisebb, izoláltabb településen él valaki, annál nehezebb a közlekedés, hiányosak a lehetőségek - akár munkáról, oktatásról, egészségügyi szolgáltatásokról, bevásárlásról, szórakozási, szabadidős alternatívákról beszélünk. Vagyis a probléma távolról sem csak anyagi természetű.
EU-s programok
Az EU úgynevezett nélkülözési indexe 14 indikátort határoz meg, a gyermekszegénység kategorizálására. Többek között, hogy a kiskorú hozzájut-e a napi háromszori étkezéshez - amelyek közül legalább egy magas tápértékű -, könyvekhez (a tankönyveken felül), van-e lehetősége szabadidős tevékenységre, vannak-e otthon játékai, számítógépe, internetelérhetősége, saját szobája, legalább két saját cipője. Ennek alapján az EU Bizottság a közelmúltban jelentette meg, az ún. Gyermek Garancia programot, amely az alábbi öt kiemelt területre koncentrál:
- minden gyereknek alapjogon és ingyenesen járjon születésétől iskolás koráig a magas színvonalú napközbeni ellátás
- napi egy minőségi étkezés az óvodában, iskolába – szintén ingyenesen
- térítésmentes egészégügyi szűrés és megfelelő terápia
- szintén ingyenes hozzájutás - a rászorulók számára - az iskolai bármilyen költségeihez, (az évkezdési tanszercsomagtól a kirándulásig, iskolán kívüli programokhoz, sport, nyelvtanulás, osztálypénz, stb.)
- elfogadható lakáshelyzet, a hajléktalanság megelőzése, kezelése minden gyermek számára
A program részletei és alkalmazásának feltétlei még kidolgozás alatt vannak, az EU utófinanszírozással próbálja majd megoldani, hogy az egyes országok a pénzt tényleg a valós szükségletek kielégítésére költsék. A programban négy kiemelten veszélyeztetett csoportot határoztak meg: az állami gondoskodásban élők, a fogyatékos gyerekek,, a migráns és menekült gyerekek és a szegénységgel, vagy más okból veszélyeztetett családokban élők). A Bizottság szintén a közelmúltban (március 24.-én) fogadta el a „Európai Gyermekjogi stratégiát".
Ebben 6 pontban határozta meg a főbb feladatokat: a demokratikus és politikai életben való aktív részvétel, a társadalmi-gazdasági befogadás, egészségügy és oktatás, az erőszakmentes élethez való jog, a gyermekbarát igazságszolgáltatás, a digitális és információs lehetőségekhez való hozzáférés, sőt a más földrészeken élő gyermekek jogainak védelme is szerepel. A két program együttes bejelentése szimbolikus jelentőségű, remélhető, hogy e téren elindul a közös európai cselekvés.
Új jelenség: a dolgozó szegénység
A szegénységet a közvélemény hajlamos összekapcsolni a munkanélküliséggel. Pedig 2010 óta – fejlett világban is – erősödik az úgynevezett „dolgozó szegénység” jelensége. Erről szól az „amerikai álom” erodálása, vagy például a sárgamellényesek mozgalma Franciaországban. „De gondoljunk bele, milyen anyagi keretek között él ma Magyarországon egy óvónő-szociális munkás (vagyis két diplomás) házaspár, 2-3 gyerekkel. Vagyis a relatív szegénység jóval szélesebb réteget jelent manapság szerte a világon. Erre a jelenségre az EU döntéshozói is felfigyeltek, hangsúlyozzák, hogy lépni kell e téren” – mondja Herczog Mária, aki zárógondolatként hozzáfűzte:
A gyermekszegénység kezelése nem csak szociális kérdés. Számtalan tanulmány – és néhány ország jó gyakorlata - bizonyítja, hogy minden, ennek felszámolásába fektetett összeg sokszorosan térül meg az adott gazdaság, közösség számára is, az egyéni boldogulás esélye mellett.
Ugyanazok a szegénységi körök – generációk óta
Az Európa tíz legszegényebb régiójának egyikében, az Észak-alföldön működő Igazgyöngy Alapítvány 22 éve dolgozik az esélyegyenlőségért, társadalmi integrációért, a gyerekszegénység, és az átörökített (generációs) mélyszegénység felszámolásáért. „A következő generációért, a mostani generáció segítségével” - a szlogenjük szerint. Vezetője, az ismert civil aktivista, L Ritók Nóra, akit a Pénzcentrum a gyermekszegénységről kérdezett.
A gyerekek oktatásában az ún. alapozó szakasz, az első négy évfolyamon az alapkészségek megfelelő szintű elsajátítása lenne a legfontosabb. Az esélykiegyenlítésben ez alapvető. Ha ugyanis alapkészség-hiányosan kerülnek felsőtagozatba, majd 16 évesen többnyire ki is esnek az iskolából – ma a hátrányos helyzetben élő gyerekek esetében nagyrészt ez a helyzet – akkor csak zsákutcás jövő, a szociális megélhetés (közmunka és/vagy családi pótlék), vagy rosszabb esetben a kriminalizáció marad nekik.
Ez – az egyéni, családi tragédiák mellett - elképesztő fecsérlése a munkaerőnek Magyarországon. A különböző – akár jó szándékú - felnőttképző programok pedig mit sem érnek, ha az alapkészség hiányzik. Így tragikusan sok család generációk óta ugyanazokat a köröket futja. Ráadásul a 19. századi szegénység és túlélési stratégiák feszítő ellentmondásban élnek együtt a 21. századi fogyasztással, digitalizációval.
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 19 173 855 forintot 20 éves futamidőre már 6,54 százalékos THM-el, havi 141 413 forintos törlesztővel fel lehet venni az UniCredit Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: a K&H Banknál 6,64% a THM, míg a CIB Banknál 6,68%; a MagNet Banknál 6,75%, a Raiffeisen Banknál 6,79%, az Erste Banknál pedig 6,89%. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
Sokan azt gondolják, ez a kérdés kizárólag a roma integrációhoz kapcsolódik. Az Igazgyöngy tapasztalatai szerint generációs szegénységben élőkről beszélünk, bár kétségtelen, hogy a többségük roma. Ám távolról sem „csak” etnikai kérdés, a szocializációs mintákat szeretnénk megtörni.
A szegénység dimenziói
A szegény családok egy nagyon bonyolult problémahalmazban élnek. A lakhatási szegénység: elképesztő, hogy a 21. században hányan élnek olyan házban, ahol - ha van is áram- nem legális az áramszerzés, nincs vezetékes víz, nem megoldott a fűtés. A nem megfelelő táplálkozás a születéstől meghatározza a gyerekek fejlődését. Jelen van a „kríziséhezés”, (a kutatók ennek létszámát 40-50 ezerre teszik) náluk előfordul, hogy otthon nem esznek.
Ez elsősorban az uzsorába került családoknál tapasztaltható. Jóval több gyereket érint a „minőségi éhezés”, ami szénhidrátalapú táplálkozás, sok kenyérrel, kevés fehérjével, vitaminnal, ami közrejátszik abban, hogy a szegregátumokban felülreprezentált a sajátos nevelési igényű gyerekek száma. Az Igazgyöngy Alapítványnak elsősorban a környező országokban van tapasztalata e téren. L. Ritók Nóra elmondása szerint a gyerekszegénység erősebb mértékű a mi régiónkban, mint Nyugat-Európában.
Alapvetően minden országban megfigyelhetők ebben általános elemek is, de mindenhol van egy erős nemzeti jelleg is. Ezért a különböző országok programjait nehéz adaptálni máshová, mert eltérő a probléma társadalmi beágyazottsága, és az állami kezelése is.
L Ritók Nóra néhány konkrét példát is megemlített: Romániában sokkal több gyerek marad ki az óvodából, iskolából, mint nálunk. Szlovákiában, Romániában, Bulgáriában népesebb szegregátumok vannak, mint Magyarországon. De életstratégia-építésben, szakmaszerzésben nem vagyunk sikeresebbek náluk. A civil szférában, iskolákban dolgozók kiégése mindenhol nagyon súlyos probléma. Romániában - bár a körülmények rosszabbak - vallási közösségként élnek, ami komoly szervező erő a családok között. Itt vannak olyan vezetők, akikre a többiek hallgatnak, pl. külföldi munkákat szerveznek.
Sajnos az egész régióra igaz, hogy az állami programok nem sokat segítenek a probléma megoldásában.
Tapasztalati szerint van egy kirívó különbség Európa nyugati részéhez képest. Ott a civil kezdeményezések, ötletek, programok, jó példák eljutnak az állami döntéshozókig és az üzleti szféráig, akik felkarolják azokat, partnetnek tekintik a civileket. Ahogy L. Ritók Nóra fogalmaz: „képesek együtt tolni a szekeret”. Mint mondja, sajnos itthon, a sikerkommunikált állami rendszerben a működési hibák jelzése is lehetetlen. Minden egyből pártpolitikai térbe kerül, pedig az Igazgyöngy Alapítvány - a legtöbb civil kezdeményezéshez hasonlóan – kizárólag szakpolitikai kérdéseket vet fel.