Pénzcentrum • 2019. január 30. 11:28
Tapasztalatból tudjuk, hogy nem mindegy, hol váltunk pénzt. Az egyes pénzváltók átváltási árfolyamai között jelentős különbségek lehetnek, akárcsak a kezelési költségek összegei között is. A kezelési költséget sok pénzváltó azért vezette be, hogy így terhelje át az egyébként törvényileg nem átterhelhető tranzakciós illetéket, ezért ha a pénzváltó felajánlja, hogy elengedik a kezelési költséget, amennyiben nem kérünk nyugtát, akkor ott bizony a tranzakciós illeték elcsalása állhat a háttérben. Mivel a jelenség valóban létezik, ezért megkérdeztük a Magyar Nemzeti Bankot, hogy milyen módon ellenőrzik a pénzváltókat, és milyen gyakran találnak szabálytalanságokat A válaszokból kiderül, hogy egy pénzváltó üzemeltetése bizony nem egyszerű, és néha-néha bizony előfordulnak szabálytalanságok.
Elsőre talán nem világos, hogy a pénzváltók mi alapján szabják meg az átváltási árfolyamokat. Hatalmas különbségeket látunk az árfolyamok között, de sok esetben számolnunk kell a kezelési költségekkel is - ezek is eltérőek váltónként. Vannak persze olyan váltók, amelyek nem számolnak fel kezelési költséget, és az is előfordul, hogy ezek a váltók egész kedvező árfolyamon váltanak. Minden bizonnyal az ő nyereségüket a magas forgalom biztosítja.
A kezelési költség megjelenése a tranzakciós illetékkel áll összefüggésben. A különböző pénzszolgálati tevékenységeket terheló adó vonatkozik a pénzváltásra is, amelyet egy 2012-es törvény vezetett be. Ennek összege nem áthárítható a fogyasztókra, ezért a pénzügyi tevékenységet folytató szolgáltatók különféle kreatív megoldásokat találtak ki a költségektől való megszabadulásra. Ennek egyik formája a pénzváltók által alkalmazott kezelési költség. Jellemzően a nagybetűkkel kiemelt árfolyam mellett tehát mindig olvassuk el az apróbetűs, nem túl feltűnő helyen levő tájékoztatót ennek mértékéről.
Ha adott esetben nincs tranzakciós illeték, az persze a legtöbbször nagybetűkkel fel van tüntetve a pénzváltó helyiségeken - ebben az esetben a szolgáltató vagy lenyeli a költséget, a versenyelőnyból fakadó kedvezőbb forgalomtól számítva a kompenzációt, vagy kedvezőtlenebb árfolyamon dolgozik. Minden esetben nézzük meg, hogy járunk jobban - magas kezelési költség mellett nem biztos, hogy a picit kedvezőbb árfolyammal jobban járunk egy másik, alacsonyabb kezelési költséggel, de kedvezőtlenebb árfolyammal dolgozó váltóhoz képest.
Ki is végezhet pénzváltást, és mégis ki ellenőrzi őket?
Ha tapasztaltuk már, hogy az üvegpult mögött illető kedvesen felajánlotta, hogy ha nem kérjük a nyugtát, akkor elengedi a kezelési költséget, akkor feltételezhetjük, hogy ezt nem csak nekünk ajánlotta fel. Jó eséllyel felmerülhet a gyanú, hogy ilyen váltókban akár üzletszerű adócsalás is folyhat. Könnyen pórul járhat azonban az ilyen váltó, hiszen egy sor szigorú szabályozás vonatkozik rájuk, és ezek ellenőrzéséért betartásáért pedig több szerv is felel egyszerre. A tranzakciós illeték elcsalását viszont a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi, átfogó ellenőrzéseket és az engedélyeztetést azonban a jegybank folytat. A Pénzcentrum megkereste a Magyar Nemzeti Bankot - arra voltunk kíváncsiak, hogy a jegybank hogyan ellenőrzi a váltókat, valamint milyen gyakran tár fel szabálytalanságokat.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, tisztáznunk kell, mit is értünk pénzváltók alatt. Mi most nem azokról az utcán, pályaudvarokon tevékenykedő partizánokat értjük, akik zsebből váltják át nekünk - jellemzően a közeli fiókhoz képest kedvezőbb árfolyamon - a valutát. Esetükben sejthető hogy semmilyen engedéllyel nem rendelkeznek, mint ahogy az is valószínűtlen, hogy fizetnének tranzakciós illetéket.
A hagyományos, szabályosan működő pénzváltók franchise-szerű rendszerben működnek, amelyek mögött legtöbbször egy-egy hitelintézet áll. Az MNB válaszában így fejti ki, mit is jelent a pénzváltási tevékenység:
Így aztán egészen világos, hogy amennyiben egy pénzváltó adócsalással él, az nem csak rá nézve jár súlyos következményekkel, de az üzemeltető bankra is.Ennek megfelelően az ellenőrzés is kétlépcsős: első körben az üzemeltető bank végzi el azt, az MNB pedig ezen felül gyakorolja ellenőrzési jogkörét. De nem csak arról van szó, hogy a hitelintézet ellenőrizheti a közvetítők tevékenységét, hanem ez a tevékenység rájuk nézve kötelező. A 297/2001. (XII. 27. ) kormányrendelet és az MNB engedélyező határozata is előírja a kötelező éves belső ellenőrzést, amelyet a hitelintézet nem spórolhat meg.
- írják.
Mi történik akkor, ha szabálytalanságon kapnak egy váltót?
Az MNB válaszából az derül ki, hogy a váltók ellenőrzése során feltárt jogsértések aránya nem tér el a pénzügyi szektor egyéb szereplőihez képest. Ez azt jelenti, hogy a pénzváltókat szabályszerű működés jellemzi, legalábbis a jogsértések tekintetében nem tűnnek ki az átlagból. Ennek ellenére 2018 novemberében például 3 váltóra is 28,5 millió forintnyi bírságot szabott ki a jegybank. Akkor többek között azért járt a büntetés, mert a pénzváltók több esetben helytelenül alakították ki a gyanúsnak minősülő tranzakciók bejelentési folyamatait.
JÓL JÖNNE 2,8 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 2 809 920 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 62 728 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 12,86%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank 62 824 forintos törlesztőt (THM 12,86%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
A válaszból továbbá kitűnik, hogy a pénzváltó esetleges jogszerűtlen működése leginkább a mögötte álló hitelintézetnek fáj. A jegybank ugyanis ezt írta válaszában:
Ebből az következik, hogy a váltók jogszerű működésének rendszeres ellenőrzése leginkább az őket megbízó bankok feladata. Ugyanakkor az MNB egyes jogsértések esetén saját jogkörében jár el a pénzváltókkal szemben, mint ahogy azt ki is fejtik:
És mi van az utcán valutázó gazemberekkel? Nekik mindent lehet?!
És akkor most térjünk vissza a pályaudvaron ácsorgó lesipuskásokra. Szintén létező jelenség ugyanis, hogy egy-egy magánszemély, vagy szervezet, jogosulatlanul, engedély nélkül végez pénzváltási tevékenységet. Persze a legnagyobb ilyen csalások esetén nem a pár tízezer forintnyi készpénzzel az utcán ácsorgó önjelölt pénzváltókat értjük - például a pályaudvarokon a gyakori rendőri jelenlég miatt már nincsenek jellemzően jelen -, hanem szervezett csoportokat.
Elsőre felvetődik a kérdés: mi baj lehet ebből? A pénzváltással járó szabályozás nagyon bonyolult, mindezt könnyű elkerülni, ha valaki a fekete tevékenység mellett dönt. Ez azonban nagyon nem éri meg, hiszen amellett, hogy büntetőjogi következményei lehetnek, még rendkívüli bírságokkal is járhat. Az MNB ezt írta a válaszban:
A válaszból kiderül, hogy néha bizony megjelennek az ilyen szereplők a piacon, és néha le is buknak. Ebben az esetben pedig nagyon súlyos következmények várnak rájuk.
Összegzésül elmondható, hogy a pénzváltók mögött legtöbbször nagy, nemzetközi háttérrel rendelkező bankok állnak, amelyek folyamatosan - évente legalább egyszer - ellenőrzik a kövzetítők működését. Emellett pedig az MNB is végez ellenőrzéseket, sőt, az adócsalás elkerülése érdekében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is folytat ellenőrzést a pénzváltókkal kapcsolatban - így a kezelési költség "elengedésének" ellenőrzése például az ő reszortjuk.
Az MNB egyébként válaszában azt is ismertette, hogy jelenleg több ajánlásból álló felügyeleti szabályozó csomagot készítenek elő a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megakadályozása érdekében hozott szabályok betartásával kapcsolatos jegybanki többletelvárásokról a pénzváltók, hitelintézetek számára (is).