Mi az OCD jelentése, mi a kényszerbetegség? Mitől alakul ki a kényszerbetegség?

Cikkünkben az OCD nevű pszichiátriai rendellenesség témakörét járjuk körül: tudd meg, mi az az OCD, azaz mi az OCD betegség, mi az OCD jelentése, avagy mi az a kényszerbetegség! Amellett, hogy megtudhatod, mi az a OCD, azt is eláruljuk, hogy milyen gyakorisággal fordul elő a kényszerbetegség, hogyan nyilvánulnak meg a való életben a kényszeres gondolatok és kényszeres cselekedetek, és hogy mitől alakul ki az OCD. Járjunk utána, az OCD mi az, milyen OCD teszt (OCD test) segíthet feltárni a kényszeresség valódi okát, hogyan küzdjünk a kényszerbetegség ellen, hogyan történik az OCD kezelése!

Mi az OCD jelentése?

Az OCD jelentése nem más, mint obszesszív-kompulzív zavar, azaz kényszerbetegség (OCD meaning: obsessive-compulsive disorder). Egy olyan pszichiátriai rendellenességről van szó, ahol újra és újra kényszeres gondolatok, képzetek vagy leküzdhetetlen késztetések jelentkeznek az ún. kényszercselekedetek végrehajtására. Ezek a kényszeres tevékenységek sokszor a beteg szemszögéből is irreálisak, riasztóak vagy akár fenyegetőek, egyértelműen értelmetlenek, azonban a beteg nem tud velük leállni, mert csak így csökkentheti a benne duzzadó szorongást, stresszt. Az OCD egy tudatos betegség, az elszenvedője nem veszíti el a kapcsolatot a külvilággal, tisztában van a rendellenességgel.

Mi a kényszerbetegség lényege?

Maga a „kényszer” kifejezés is az akaratunk ellen irányuló húzóerőről szól: a beteg a józan ész szabályait felülíró módon gondolkodik vagy cselekszik, hogy feloldja a szorongását. Érdekesség, hogy a kényszerbeteg személy szinte mindig teljesen tisztában van a helyzet irrealitásával – ez különbözteti meg őket a skizofréniában szenvedőktől, akikben viszont ez nem tudatosul -, és hiába nem akarnak belemenni az abszurd élethelyzetekbe, mégis meg „kell” tenniük. Fontos, hogy az OCD nevű kényszerbetegséget megkülönböztessük a kényszeres személyiségzavartól és egyéb pszichiátriai kórképektől, ugyanis maga az OCD a szorongásos pszichés zavarok közé tartozik.

Az OCD okai: mitől alakul ki a kényszerbetegség?

Az OCD, azaz a kényszerbetegség okai a tudomány előtt is homályba vesznek: valószínűsíthetően a kényszerbetegség hátterében a neurotranszmitterek csökkent szintje állhat, de feltételezhető a kényszeresség családi minta hatására történő elsajátítása és valamilyen elnyomott, rendszerint gyerekkori, a későbbi kényszerbetegséget kiváltó trauma is. Az OCD – és más pszichés problémák – jellemzően fiatal felnőttkorban alakulnak ki és rögzülnek.

Érdekesség, hogy a kényszerbetegség jellemzőbb férfiakra, mint nőkre, az esetek kétharmadában folyamatosan fennálló szokásokról van szó, egyharmadában subokban üti fel a fejét a rendellenes viselkedés. Az OCD kialakulása történhet lassan, apránként, de egyik napról a másikra is berögzülhetnek az irreális szokások – ezek számos esetben néhány hét alatt maguktól elmúlhatnak, de sokaknál sajnos éveken át fennállhat a kényszerbetegség, legyen szó kényszercselekedetekről, kényszergondolatokról (ezek intenzitása idővel alábbhagyhat).

OCD teszt: lehetek én is kényszerbeteg?

Becslések szerint a lakosság 1-3%-a szenved az OCD nevű rendellenességtől – ez nem jelenti azt, hogy a kényszerbetegség egy egész életen át fennállna, de a hetekig, hónapokig tartó periódusok sem kellemesek. Az OCD kórképével kapcsolatban mindenképpen fontos megjegyeznünk azt, hogy szinte minden embernek vannak furcsa berögzülései, „bogaras” szokásai – ezek egy bizonyos szintig teljesen normális jelenségek, amelyek sokszor a stressznek tudhatók be.

Konkrét betegségről akkor beszélünk, ha a kényszeres gondolatok és cselekvések eluralják a mindennapokat, kihatással vannak gondolkodásmódunkra, döntéshozatalunkra. A kényszerbetegség jelei, a kényszerbetegség tünetei a következőképp nyilvánulnak meg (a kényszeres gondolatok és cselekvések az esetek többségében együtt járnak, nem jellemző, hogy valakinél csak az egyik OCD tünetcsoport jelentkezik):

OCD: obszesszív gondolatok (kényszergondolatok)

A kényszerbetegség részben kényszeres cselekedetekből, részben kényszeres gondolatokból áll. A kényszergondolatok tipikusan értelmelen, tolakodó, gyakran fenyegető gondolatok, melyek kéretlenül vissza-visszatérnek, de akár körkörös gondolatok vagy teljesen beszűkült gondolkodás is létrejöhetnek, sőt, olyan esetek is előfordulnak, amikor egy gondolat teljesen kiverhetetlenné válik. Bizonyos esetekben a kényszerbetegség elszenvedője olyan logikus érvekkel támasztja alá beteges gondolatait, ami még önmagát is megijeszti.

• Agresszív kényszergondolatok: a beteg önmagát vagy szeretteit önmaga által vagy külső tényezőtől fenyegetve érzi (szerencsétlenségektől, kínos helyzetekről, valamilyen ártalomtól való félelem), például, hogy veszélybe sodorja akarata ellenére magát vagy a szeretteit, az ettől való félelem állandó lelkiismeret-furdalással jár együtt;
• Megszállott kényszeresség: bármilyen jellegű megszállottság (lehet pl. babona, vallási megszállottság, misztikumba vetett túlzott hit, tisztaságmánia – testi, lelki és fizikai értelemben is);
• Szexuális kényszergondolatok: idegen, a beteg számára is taszító szexuális tartalmú gondolatok, amelyektől nem tud szabadulni;
• Kényszeres félelmek: az OCD elszenvedője mindig keres valamilyen tárgyat a félelmeinek, gyakran döntési félelem, munkavégzési félelem formájában nyilvánul meg az OCD.
• Kényszeres töprengés, ismételgetés, folyamatos bizonytalanság, elintézési kényszer (személyiségfüggő, de a beteg nem bírja elviselni, ha valamilyen ügy várat magára, akkor sem, ha az jelentéktelen).

A kényszeres gondolatok többsége rejtett formában zajlik, kisebb részük kényszercselekedeteket vált ki, melyeknek célja, hogy a beteg megszabaduljon a kényszergondolatoktól, mint a szorongás és a stressz forrásától.

OCD: kompulzív cselekvések (kényszercselekedetek)

A kényszerbetegség másik fő komponensét az obszesszív gondolatokon alapuló kényszercselekvések alkotják. Rendszerint akkor következik be kényszeres tevékenység, ha a kényszergondolatok már az elviselhetetlenségig fokozódnak, így az agy a beteg akarata ellenére is enged a kényszernek és a feszültség feloldása céljából elvégezteti a beteggel a cselekedetet – ezzel gyakorlatilag beteljesedik a „rituálé”, egészen addig, míg a fokozódó kényszergondolatok újra arra nem késztetik a beteget, hogy cselekedjen (a gondolat cselekvéssé transzformálódik).

A kényszerbetegség, azaz az OCD különlegessége, hogy az elvégzendő rituálé mindenek felett áll. Ha a beteg néha ellen is tud állni neki, az esetek többségében akkor is el kell végeznie, de nem mindegy, hogy hogyan! A kényszercselekedetnek mindig ugyanúgy, egy meghatározott módon kell zajlania – ha ez nem sikerül, akkor nem csökken a belső feszültség, újra kell kezdeni és addig ismételni, míg tökéletesen meg nem valósul. Könnyen elképzelhetjük, hogy mi az az OCD, ha a következő cselekményeket magunk elé képzeljük – biztosan van olyan ismerősünk (ha nem mi magunk csináljuk), aki ilyen kényszeres rituálék szerint éli az életét:

• Ellenőrzési kényszer: önellenőrzés és mások ellenőrzése (egymás után többször), pl. bezárt ajtó, elzárt gáz, elvégzett munka indokolatlanul sokszori ellenőrzése; tisztaság ellenőrzése (bakterofóbia, kényszeres kézmosás és takarítás), számolási kényszer;
• Precizitási kényszer: az OCD elszenvedője kényszeresen hajkurássza a tökéletességet, rendszerez, adminisztrál, újraszámolgatja, újra ellenőrizgeti tökéletesen elrendezett dolgait, kényszeresen követi a szabályokat, rendet rak, szimmetriát keres;
• Kényszeres gyűjtögetés: bizonyos tárgyak felhalmozása, ami olyan kórossá is válhat, hogy a beteg a háztartási hulladéktól sem képes megválni (ide soroljuk a szexuális partnerek kényszeres „gyűjtögetését” is).

A rituálék hossza eltérő: egyesek olyan tevékenységeket végeznek, melyek gyorsan oldják a fesztültséget (pl. kezet mosnak, de azt egy nap alatt akár százszor is), míg mások több órás rituálékat tartanak, melyeknek az adott időpontban, sorrendben, megszakítás nélkül kell lezajlaniuk – ha valami meggátolja őket ebben, az intenzív szorongást, már-már kétségbeesést vált ki belőlük, rettegnek attól, hogy valami baj történik, ha ezek nincsenek elvégezve.

Az OCD diagnosztizálása és kezelése

Így, hogy tudjuk, mi az OCD jelentése, avagy mi a kényszerbetegség lényege és mikor öltenek kóros mértéket a furcsa berögzülések, már nagy valószínűséggel el tudjuk dönteni, hogy kezelésre szorulnak-e a problémáink. Kényszerbetegség gyanújával akkor érdemes pszichológushoz fordulni, ha a kényszeres gondolatok és cselekvések már kihatással vannak normál életvitelünkre, súlyosabb esetekben pszichiáter szakorvos segítségét kell kérnünk.

A kényszerbetegség gyakran valamilyen más pszichiátriai rendellenesség kísérőbetegségeként kerül diagnosztizálásra, nem ritka, hogy valamilyen személyiségzavarral (pl. borderline személyiségzavar), hangulatzavarral (pl. depresszió) együtt jelenik meg – fontos, hogy a kényszerbetegség kivizsgálása és az OCD kezelése során minden lehetséges mentális problémát feltárjunk, mert ez befolyásolhatja a kezelést is.

Az OCD kezelése során speciális kognitív viselkedésterápiát alkalmaznak, amit szorongásoldó gyógyszeres kezeléssel is támogathatnak, ha a kényszerbetegség súlyossága indokolja. Fontos, hogy a pszichoterápia során fény derüljön az OCD kiváltó tényezőire, a beteg esetleges traumáira és annak feldolgozásával feloldódjanak a kényszeres gondolatok. A kényszerbetegség, OCD ellen a terápia és a gyógyszerek mellett gyakran javasolják még a szigorú napirendet, az önfegyelem fejlesztését, a relaxációs gyakorlatok végzését és az egészséges, kiegyensúlyozott életmódra való törekvést is.