Súlyos betegségéről vallott a Barátok közt sztárja: teljesen eltűnt, így él ma egy vidéki tanyán

Nagy Alexandra, a Barátkok közt színésze mióta véget ért a sorozat kevesebbet szerepel a képernyőn, inkább visszavonult a nyilvánosság elől. A színésznő azóta Nógrád megyébe költözött, ahol egy sokkal nyugodtabb életet él, mint korábban. Elmondása szerint a fordulópontot az életében az adta, hogy szerepelt a Survivorben, ahol rájött, hogy mennyi mindenre képes.Bevallotta, hogy szeretne visszatérni a képernyőre színésznőként is, mert hiányzik neki a szereplés, azonban a Survivor után úgy érezte, hogy mindenképpen kell tartania egy szünetet.

Az interjúban kitért arra is, hogy a szülei sosem tudták jól kifejezni az érzéseiket, ezért úgy gondolja, hogy sok mindenben hátrányt szenvedett gyerekként.

Nem tudtam elképzelni, hogy anya legyek. Azt gondoltam, hogy a világon a legrosszabb dolog, ami történhet veled, az, hogy gyereked lesz

– mondta, hozzátéve, hogy a szüleivel való kapcsolata miatt érezte sokáig ezt. Azonban mostanra már szeretne családot, sőt ehhez a jelek szerint már meg is találta a megfelelő partnert.

A szüleivel való konfliktusai miatt pedig eljutott orvoshoz is, és kiderült, hogy egy súlyos mentális betegséggel küzd.

ADHD-s vagyok, magam sem tudtam, hogy van ilyen. Figyelem- és hiperaktivitászavar. Elkezdtem utánaolvasni, bejelentkeztem egy központba, hogy megvizsgáljanak, kerestem egy pszichológust, aki megállapította, hogy igazam van. Ez megmagyarázta az állandó bűntudatomat is, illetve megbélyegezte az anyukámmal a kapcsolatomat. Ez párosul szorongással, vagy azzal, hogy félsz, hogy nem szeretnek

– mesélte el. Kitért arra is, hogy sose érezte úgy, hogy valaha is jó lett volna bármiben is. Azonban fontosnak tartja, hogy erről beszéljen, hiszen neki is nagy kő esett le a szívéről, amikor kiderült a betegsége.

Mi is az az ADHD?

Ahogy korábbi cikkünkből is kiderül, egyre gyakrabban merül fel a szóbeszédben, hogy milyen betegség az ADHD, avagy mi az ADHD betegség a neurológiában? Nos, az ADHD jelentése kapcsán érdemes tudni, hogy az ADHD egy mozaikszó (attention deficit hyperactivity disorder), a jelentése „figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar”, ami egy veleszületett- vagy fejlődési rendellenesség. Az ADHD általában már gyermekkorban diagnosztizálható, de ugyanúgy érinti a felnőtt lakosság egy bizonyos részét is.

Az ADHD alapvetően betegségnek, súlyosabb esetekben fogyatékosságnak tekinthető figyelemzavar, ami esetenként szélsőséges mértéket öltő hiperaktivitással párosul, gyakran nevezik úgy is, hogy „szétszórtság nyüzsgéssel vagy nélküle”. Nyüzsgő figyelemzavar, szétszórtság bárkivel előfordulhat az aktuális lelki állapotától függően, betegségről viszont csak akkor beszélünk, ha ez egy állandósult állapot, ami kihat a beteg társas kapcsolataira, tanulmányaira, munkájára is, alkalmanként mindez más mentális betegségekkel is párosulhat.

Az ADHD tünetei esetében mindenképpen érdemes megkülönböztetni a gyermekkori ADHD tüneteket a felnőttkori ADHD-tól, hiszen alapvetően a fiatalabb korosztályra, gyermekekre jellemző a betegség, felnőttkorban teljesen máshogy éli meg a beteg az ADHD hátrányait.

Mik az ADHD tünetei?

Az ADHD gyermekkorban a következő tünetekről azonosítható:

• Hiperaktivitás: Az egyik leggyakoribb ADHD tünet gyerekeknél a folytonos nyüzsgés, ami szinte azonnal megkülönbözteti a problémás gyermeket a többiektől. A hiperaktív gyerekek túlcsorduló energiáikkal nehezen ülnek meg a helyükön, fészkelődnek, gyakran veszélybe sodorják magukat – azonban mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy figyelemzavarosok is.
• Szétszórtság, figyelemzavar, feledékenység: Az ADHD valódi természete a figyelemzavarban rejlik, ez az ADHD legjelentősebb tünete. A gyermek nem hallgatja végig tanárai, szülei mondanivalóját, és mivel nem figyel, nem emlékszik a hallottakra, nem végzi el a feladatait, félbehagyja azokat, nem tud rendet tartani a dolgai között.
• Figyeleméhség, ellenálló magatartás: Az ADHD-s gyermek figyeleméhsége kielégíthetetlen, szüleitől, tanáraitól folyamatosan – habár nem feltétlenül tudatosan – azt követeli, hogy vele foglalkozzanak, ehhez akár szélsőséges eszközöket is bevet (pl. hisztiroham, kiabálás). Mindez gyakran folyamatos ellenkezéssel párosul, a figyelem érdekében „csak azért sem” tesz eleget mások kérésének, direkt bosszant másokat, „zsarnokoskodik”, mindeközben képtelen tanulni hibáiból és a büntetéseiből.
• Tanulási és koordinációs nehézségek: Az ADHD nem áll összefüggésben az intelligenciával, ugyanúgy előfordulhat jóképességű és gyengeképességű gyermekeknél egyaránt, azonban az ADHD kísérőbetegsége lehet diszlexia és/vagy diszkalkulia is, ami szintén azt a téves sztereotípiát erősíti, hogy az ADHD-s gyerekek buták. Az ADHD koordinációs nehézségeket is okozhat: olvashatatlan kézírás, alacsony sportteljesítmény – azonban ennek hiányában a hiperaktív gyerekek általában jók a sportokban.
• Éretlenség, impulzivitás: a figyelemzavaros gyermekek rendszerint gyengébb figyelési képességekkel rendelkeznek kortársaiknál, és mivel gyakran nem kapják meg azt az egyéni figyelemmennyiséget, amennyit igényelnének (ez sokszor sajnos nem kivitelezhető, például egy húsz fős osztályban), a gyerek/tinédzser viselkedése, érzelmi intelligenciája alulteljesít az elvártakkal szemben. Az éretlenség impulzivitásban is megnyilvánulhat („löketelésnek” is nevezik), amikor a gyermek képtelen a türelmes várakozásra, mindent „most azonnal” akar.

Az ADHD felnőttkorban egészen máshogy fest, mint gyermekként. Fontos tudni, hogy az ADHD egy „kinőhető” betegség, ám, ez sajnos nem mindenkire igaz. Az ADHD-s beteg az esetek zömében nem tudja, hogy tényleg beteg, csak azt érzi, hogy képtelen helyesen végezni a feladatait, nem tud beilleszkedni munkatársai közé, nem tud érett kapcsolatokat létesíteni.

Az ADHD tünetei felnőttkorban a következő halmazokba csoportosíthatók (egyébként alapvetően ugyanazok, mint a gyerekeknél, csak más kontextusba helyezve):

• A szervezőképesség hiánya: Az ADHD betegségben szenvedő felnőtt nem tudja megszervezni feladatait, hétköznapjait nem jellemzik stabil rutinszokások (pl. állandóan elalszik, elkésik, rumlis), mindez munkájára is igaz. Tanulmányai, munkafolyamatai gyakran félbemaradnak, könnyebben elveszítik állásukat és keverednek munkahelyi konfliktusba el nem végzett vagy hibásan végzett feladataik miatt.
• Figyelemhiány, gyenge memória: Ahogy a gyerekek esetében, úgy a felnőtteknél is a figyelemhiány áll az ADHD központjában – elsiklanak a részletek felett, mert „jól van az úgy is”, megbízhatatlannak bizonyulnak a feladatok tekintetében, feledékenységükből adódóan kollégáik nehezen kérik meg őket komolyabb munkákra.
• Nyugtalanság: ahogy a hiperaktív gyerek, úgy a felnőtt sem képes nyugton maradni – folyamatosan izeg-mozog, állandóan beszélgetne, nem tud egyhelyben megülni, kényszeresen rendezgeti a környezetében lévő tárgyakat, türelmetlenkedik, kapkod, apróságokkal zaklatja társait.
• Kudarcélmények, depresszió: az ADHD tünetei közé tartozik, hogy a beteg folyamatosan azt érzi, nem sikerül eleget tennie környezete elvárásainak. Hiába érzi a „hajtóerőt”, a rengeteg energiát, mivel képtelen hosszabb ideig összpontosítani, vállalkozásai kudarcba fulladnak, mindez alacsony önbecsüléshez, szorongáshoz, depresszióhoz vagy deviáns viselkedéshez vezethet.