Mi az az ADHD? Milyen betegségről van szó, hogyan történik az ADHD kezelése?

Cikkünkben minden fontos tudnivalót elárulunk az ADHD nevű betegség kapcsán: tudd meg, mi az a ADHD, milyen ADHD teszt segítségével mutatható ki az ADHD betegség, mik az ADHD tünetei és hogyan történik az ADHD kezelése? Hogyan viselkedjünk egy ADHD-val küzdő személy jelentétében, hogyan lehetünk tekintettel a problémáira? Mi a teendő az ADHD-s gyermekek esetében, van okunk az aggodalomra, ha az egyik családtagunknál diagnosztizálnak ADHD-t? Amellett, hogy eláruljuk, mi az az ADHD, és hogy mi az ADHD jelentése, illetve utánajárunk, hogy milyen betegség az ADHD, azt is megvizsgáljuk, milyen lehetőségeik vannak az ADHD tüneteit produkáló betegeknek a magánéletben és a munka világában!

Mi az az ADHD? Mi az ADHD betegség jelentése?

Egyre gyakrabban merül fel a szóbeszédben a kérdés, miszerint milyen betegség az ADHD, avagy mi az ADHD betegség a neurológiában, éppen ezért jó, ha tisztázzuk, hogy mi az ADHD jelentése! Nos, az ADHD jelentése kapcsán érdemes tudni, hogy az ADHD egy mozaikszó (az ADHD angolul: attention deficit hyperactivity disorder), a jelentése „figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar”, ami valójában egy veleszületett- vagy fejlődési rendellenességet takar.

Az ADHD tünetei már tipikusan a gyermekkorban is diagnosztizálhatók, azonban az ADHD betegség abszolút nem a gyermekek sajátossága, az ADHD kórképe ugyanígy jellemző a felnőtt lakosság egy részére is.

Az ADHD alapesetben betegségnek, súlyosabb esetekben viszont már fogyatékosságnak tekinthető figyelemzavar, ami esetenként szélsőséges mértéket öltő hiperaktivitással párosul, gyakran nevezik úgy is, hogy az ADHD „szétszórtság nyüzsgéssel vagy nélküle”. Nyüzsgő figyelemzavar, szétszórtság bárkivel előfordulhat az aktuális lelki állapotától függően, betegségről viszont csak akkor beszélünk, ha ez egy állandósult állapot, ami kihat Az ADHD-val élő beteg társas kapcsolataira, tanulmányaira, munkájára is. Az ADHD tünetei bizonyos esetekben más mentális betegségek jeleivel együtt jelentkeznek, ami megnehezíti az ADHD diagnosztizálása mellett az ADHD kezelését is.

Az ADHD előfordulása: milyen gyakori az ADHD?

Az ADHD gyakorisága Európában a 6-18 év közötti korosztályban 20:1-hez, ezen belül Magyarországon (az ADHD előfordulása Magyarországon) a becslések szerint körülbelül 70.000 fiatalkorút érint az ADHD betegség, sokaknál pedig még felnőttkorban is megmaradnak a rendellenes viselkedési minták. Az ADHD jellegzetes tünetei miatt sokak emlékezetében „fiús betegségként” maradt meg: a sztereotípia sajnos nem alaptalan, ugyanis az ADHD fiúknál háromszor gyakoribb, mint lányok esetében – ettől függetlenül ugyanígy feltételezhető az ADHD kialakulása a problémás kislányok esetében is.

Az ADHD okai: mitől alakul ki az ADHD?

Az ADHD kialakulásának okai pontosan nem ismertek, a tudósok jelenlegi álláspontja szerint a betegség létrejöttébe nagyban beleszól a genetika (örökletes hajlam), de bizonyos környezeti tényezők is előidézhetik – például az anya alkoholfogyasztása, dohányzása a terhesség során, koraszülöttség, agyi sérülés a születés során. Az ADHD tünetei általában óvodáskor végén vagy az iskolában, már az alsó tagozat megkezdésekor (a gyermek 7 éves kora tájékán) jelentkeznek, ekkor ütközik ki a közösségben, hogy a korábban „túlzottan játékos” gyerekek nem tudnak feladataikra odafigyelni.

Az ADHD jelei: mik az ADHD tünetei?

Az ADHD tünetei esetében mindenképpen érdemes megkülönböztetni a gyermekkori ADHD tüneteket a felnőttkori ADHD-tól, hiszen az ADHD alapvetően a fiatalabb korosztályra, gyermekekre jellemző, felnőttkorban teljesen máshogy éli meg a beteg az ADHD hátrányait.

Először nézzük, mik a gyermekkori ADHD tünetei! Az ADHD gyermekkorban a következő tünetekről azonosítható:

• Hiperaktivitás: Az egyik leggyakoribb ADHD tünet gyerekeknél a folytonos nyüzsgés, ami szinte azonnal megkülönbözteti a problémás gyermeket a többiektől. A hiperaktív gyerekek túlcsorduló energiáikkal nehezen ülnek meg a helyükön, fészkelődnek, gyakran veszélybe sodorják magukat – azonban mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy figyelemzavarosok is. A hiperaktív gyerekek a legtöbb esetben önhibájukon kívül zavarják a többieket a játékban vagy a tanulásban, nem a „neveletlenség” áll a háttérben.
• Szétszórtság, figyelemzavar, feledékenység: Az ADHD valódi természete a figyelemzavarban rejlik, ez az ADHD legjelentősebb tünete. Az ADHD-val élő gyermek nem hallgatja végig tanárai, szülei mondanivalóját, és mivel nem figyel, nem emlékszik a hallottakra, nem végzi el a feladatait, félbehagyja azokat, nem tud rendet tartani a dolgai között.
• Figyeleméhség, ellenálló magatartás: Az ADHD-s gyermek figyeleméhsége kielégíthetetlen, szüleitől, tanáraitól folyamatosan – habár nem feltétlenül tudatosan – azt követeli, hogy vele foglalkozzanak, ehhez akár szélsőséges eszközöket is bevet (pl. hisztiroham, kiabálás). Mindez gyakran folyamatos ellenkezéssel párosul, a figyelem érdekében „csak azért sem” tesz eleget mások kérésének, direkt bosszant másokat, „zsarnokoskodik”, mindeközben képtelen tanulni hibáiból és a büntetéseiből.
• Tanulási és koordinációs nehézségek: érdekesség, hogy az ADHD egyáltalán nem áll összefüggésben az intelligenciával, az ADHD ugyanúgy előfordulhat jóképességű és gyengeképességű gyermekeknél egyaránt, azonban az ADHD kísérőbetegsége lehet diszlexia és/vagy diszkalkulia is, ami szintén azt a téves sztereotípiát erősíti, hogy az ADHD-s gyerekek buták. Az ADHD koordinációs nehézségeket is okozhat: ennek tipikus példája az olvashatatlan kézírás vagy az alacsony sportteljesítmény – azonban ennek hiányában a hiperaktív gyerekek általában jók a sportokban, hiszen a szokásosnál több energiájuk van, nehezebben fáradnak el.
• Éretlenség, impulzivitás: az ADHD-s gyermekek rendszerint gyengébb figyelési képességekkel rendelkeznek kortársaiknál, és mivel gyakran nem kapják meg azt az egyéni (jellemzően nagyobb) figyelemmennyiséget, amennyit igényelnének (ez sokszor sajnos nem kivitelezhető, például egy húsz fős osztályban), a gyerek/tinédzser viselkedése, érzelmi intelligenciája alulteljesít az elvártakkal szemben. Az éretlenség impulzivitásban is megnyilvánulhat („löketelésnek” is nevezik), amikor a gyermek képtelen a türelmes várakozásra, mindent „most azonnal” akar.

Az ADHD tünetei felnőttkorban egészen máshogy nyilvánulnak meg, mint gyermekként. Fontos tudni, hogy az ADHD egy „kinőhető” betegség, ám, ez sajnos nem mindenkire igaz. Az ADHD-s beteg az esetek zömében nem tudja, hogy tényleg beteg, csak azt érzi, hogy képtelen helyesen elvégezni a feladatait, nem tud beilleszkedni munkatársai közé, nem tud érett kapcsolatokat létesíteni.

Az ADHD tünetei felnőttkorban a következő halmazokba csoportosíthatók (egyébként alapvetően ugyanazok a felnőttkori ADHD tünetei, mint a gyerekeknél, csak más kontextusba helyezve):

• A szervezőképesség hiánya: Az ADHD betegségben szenvedő felnőtt nem tudja megszervezni feladatait, hétköznapjait nem jellemzik stabil rutinszokások (pl. állandóan elalszik, elkésik, rumlis), mindez munkájára is igaz. Az ADHD-val élő felnőtt tanulmányai, munkafolyamatai gyakran félbemaradnak, könnyebben elveszítik állásukat és keverednek munkahelyi konfliktusba el nem végzett vagy hibásan végzett feladataik miatt.
• Gyenge memória és figyelemhiány: Ahogy a gyerekek esetében, úgy a felnőtteknél is a figyelemhiány áll az ADHD központjában – az ADHD miatt elsiklanak a részletek felett, mert „jól van az úgy is”, megbízhatatlannak bizonyulnak a feladatok tekintetében („nem lehet rájuk bízni semmit”), feledékenységükből adódóan kollégáik nehezen kérik meg őket komolyabb munkákra.
• Nyugtalanság, nyüzsgés: ahogy a hiperaktív gyerek, úgy a felnőtt sem képes nyugton maradni – folyamatosan izeg-mozog, állandóan beszélgetne, nem tud egyhelyben megülni, kényszeresen rendezgeti a környezetében lévő tárgyakat, türelmetlenkedik, kapkod, apróságokkal zaklatja társait – mindez különösen kellemetlen lehet a kollegák szemszögéből az intenzív figyelmet igénylő munkahelyeken.
• Folytonos kudarcélmények, depresszió: az ADHD tünetei közé tartozik, hogy a beteg folyamatosan azt érzi, hogy nem sikerül eleget tennie környezete elvárásainak (bizonyos esetekben ez valóban így van, hiszen az ADHD-val élő személy éppen a betegsége miatt nem tud megfelelőképpen figyelni, teljesíteni). Hiába érzi a „hajtóerőt”, a rengeteg energiát, mivel képtelen hosszabb ideig összpontosítani, vállalkozásai kudarcba fulladnak, mindez alacsony önbecsüléshez, szorongáshoz, depresszióhoz vagy deviáns viselkedéshez vezethet.

ADHD a munkahelyen: a törvény tiltja a negatív diszkriminációt!

Az ADHD gyakran komoly beilleszkedési problémákkal jár, azonban a munkahelyi negatív diszkriminációt szigorúan tiltja a törvény mind az ADHD, mind más szociális vagy testi fogyatékosságok esetében – erről a 2013. évi LXII. törvény rendelkezik. A törvény értelmében az ADHD betegség esetében is tilos a munkahelyi megbélyegzés, a betegségben szenvedő személyek munkahelyhez, munkához, szociális segélyekhez és kedvezményekhez való hozzájutásának akadályozása.

Hogy mennyire nehéz alkalmazkodni munkahelyünkön egy ADHD betegségben szenvedő személyhez, az a munka jellegétől és az ADHD súlyosságától függ: milyen szinten érinti a beteget a szétszórtság, rá lehet-e bízni komoly precizitást igénylő feladatokat, milyen mértékben szükséges felügyelni, ellenőrizni az általa elvégzett feladatokat. Bizonyos környezetekben – pl. fegyelmezett viselkedést és összpontosítást igénylő irodai munkák esetében komoly akadályai lehetnek az ADHD-s betegekkel való együttműködésnek, ami fokozhatja a munkahelyi stresszt és más alkalmazottak rossz közérzetét is. Más pozíciókban (pl. precizitást nem igénylő szociális vagy fizikai munka) még az ADHD tünetei mellett is jól lehet teljesíteni.

Gyermekkori ADHD: hogyan kezeljük az ADHD-s gyerekeket?

Így, hogy tudjuk, milyen betegség az ADHD, érdemes egy kicsit bővebben is kitérnünk az ADHD-val élő gyermekek mindennapjaira, az ADHD megítélésére. Ismerve az ADHD gyakoriságát, nem meglepő – sőt, sokan saját tapasztalatunkból is tudhatjuk -, hogy majd’ minden általános- vagy középiskolai osztályra jut 1-2 ADHD-s gyermek, akik beilleszkedési problémáik miatt zavarják az oktatást, nehezen- vagy egyáltalán nem működnek együtt társaikkal a játékok vagy csoportfeladatok során, elhagyják asztalukat, nem engedelmeskednek tanáraiknak stb.

Az ADHD problémája nem csak az oktatókat állítja nehéz feladat elé (hogyan fegyelmezzenek egy figyelem- és viselkedészavaros gyermeket úgy, hogy mindez a tanóra minőségét ne befolyásolja és hogy közben ne diszkriminálják a problémás gyermeket a betegsége miatt?) hanem az ADHD beteg osztálytársait is, akiknek szintén „együtt kell élniük” a problémával. Sajnos az ADHD ténye nem mindig kerül megállapításra, gyakran az oktató, sőt, a gyermek szülei sem tudják, hogy a rossz magaviselet hátterében betegség áll, így sem az ADHD kivizsgálása, sem az ADHD kezelése nem történik meg.

Ilyen esetben az ADHD megállapítása helyett a beteg gyermeket környezete szófogadatlannak, neveletlennek vagy „rendbontónak” könyveli el, nem kapja meg azt az extra figyelmet, amit igényelne, tanulmányi átlaga leromlik, mindez általános romboló hatással van az egész osztály tanulmányi életére is.

Az ADHD kivizsgálása, diagnosztizálása: milyen ADHD teszt létezik?

Az ADHD diagnosztikájával kapcsolatban rengeteg kritikát fogalmaznak meg a kutatók és a laikusok is: egyesek szerint túl gyakran húzzák rá az ADHD „sablont” más, különféle mentális rendellenességekre, sokszor nem biztos, hogy tényleg ADHD áll a problémás viselkedés hátterében, sőt, van, aki a hiperaktivitást egyáltalán nem sorolja a betegségek közé, inkább személyiségvonásnak tartja, a beteg gyerekeket pedig egyszerűen neveletlennek könyveli el.

Fontos, hogy amennyiben állandó problémát okoz – akár gyereknél, akár felnőttnél – az ADHD miatti figyelemzavar és/vagy a hiperaktivitás, mindenképpen forduljunk nevelési tanácsadóhoz vagy pszichológushoz, aki segít eldönteni, hogy tényleg ADHD áll-e a viselkedési problémák hátterében, vagy más rendellenességről, például bipoláris személyiségzavarról van-e szó.

Ha saját viselkedésünk kapcsán gyanakszunk az ADHD fennállására, mindenképpen szükséges egy ADHD teszt elvégzése – ez lehet egy leegyszerűsített online ADHD teszt, de elmehetünk egyből pszichológushoz is. Az ADHD egyik legnagyobb problémája az, hogy a beteg gyakran nem tud a betegségéről, így célszerű barátaink, családtagjaink, kollégáink véleményét kikérnünk, ha ADHD-ra gyanakszunk.

Az ADHD kezelése: gyógyítható az ADHD?

A kezeletlen ADHD szinte minden esetben magatartási és tanulási problémákhoz vezet az iskolákban, ami a gyermek interperszonális kapcsolatainak megromlását eredményezheti, sőt, a tanulási nehézségek kihathatnak az ADHD-val élő beteg pályaképére, jövőbeli viselkedésmintáira is – éppen ezért, hogy az ADHD ne torzítsa el a gyermek/leendő felnőtt személyiségét, mindenképpen kezelni kell a betegséget. A fenti kérdést megválaszolva tehát: igen, az ADHD kezelhető, de mindenkinél más mértékben van erre lehetőség az ADHD súlyosságától és a beteg készségességétől, önismeretétől, tenni akarásától függően.

Az ADHD kezelése személyre szabott terápiával történik pszichológusnál (ADHD terápia), szükség esetén pszichiáter szakorvosnál, ahol feltárják a viselkedészavar hátterében álló okokat és közös munkával igyekeznek felszámolni az ADHD tünetei okozta nehézségeket. Fontos, hogy mind a gyerekek, mind a felnőttek megtanuljanak figyelni, fegyelmezni önmagukat, összpontosítani a feladataikra, ezáltal harmonikussá tehetik iskolai-, szakmai- és magánéletüket egyaránt. Bizonyos esetekben – főleg, ha az ADHD agresszióval is párosul – javasolják a versenysportokat, küzdősportokat is, hogy a beteg ott vezesse le felesleges energiáit.