Pénzcentrum • 2021. augusztus 1. 11:02
Milyen egyéni előnyünk származik a fenntartható tettekből? Belső indíttatásból vagyunk környezettudatosak, vagy csak a spórolás és az anyagi haszon hajt minket? Egy friss, négy generációt vizsgáló kutatás kiderítette, hogy az egyes korosztályok fenntartható cselekedetei sok esetben nem fenntarthatósági céllal, hanem spórolásból vagy anyagi előnyszerzésből születnek.
Folyóink szennyezése és a szemétlerakók látványa a legborzasztóbb Az UniCredit Bank és a SteiGen kutatásából kiderült, hogy a fenntarthatóság fogalmát főképp a szemeteléssel azonosítják a Baby Boomer, az X, az Y és a Z generáció tagjai, és szinte mindegyikőjüknek van olyan élménye, amikor a környezetük szennyezésének látványa dühöt, vagy elkeseredést váltott ki belőlük.
„A kiskörei vízlépcsőnél nyaraltunk, és én ennyi szemetet még életemben nem láttam, ráadásul kiderült, hogy a szennyezőanyag 80%-a határon túlról jön" – mondja egy alig húszéves Z generációs, de az X-es 40-est is feldühíti, hogy „egy szánkódombnyi szemét van Debrecenben, és 4 év alatt brutálisan megnőtt az a szeméthegy, akkora, hogy a tetején a munkagép csak játékautó".
Tavaink, folyóink, a Tisza és a Zagyva műanyagszennyezése, az Attenborough filmekben látott óceánpusztítás, a teleszemetelt lakókörnyezet és a külföldön, pl. Svájcban tapasztalt tisztaság, mint kontraszt az, ami a leginkább elkeseríti a válaszadókat, de önmagában ez az élmény még nem sarkallja a többséget cselekvésre.
A fenntarthatósághoz anyagi jólét és lelki jóllét is kell
A fenntarthatóság iránti nyitottsághoz alapvető „belépő”, hogy jól legyünk: ne legyenek anyagi, megélhetési nehézségeink és markáns, akut megoldandó élethelyzeteink. „Ha függőségünk megszűnik és nem az ételért és a vágyteljesülésért dolgozunk, akkor ki tudnánk lépni a mókuskerékből és tudnánk fejlődni fenntartható kérdésekben” – mondják a válaszadók.
A komfortzóna elhagyása a kulcskérdés
Ha adott a jóllét, akkor a komfortzónánkról való lemondás a következő, ami gátat szabhat a fenntartható életmódnak. Hajlandóak vagyunk-e a 300 méterrel távolabb lévő gyűjtőszigetre vinni a szelektív hulladékot, ha a közelünkben lévőt megszüntetik?
Az infrastruktúra hiánya a válaszolók 52%-át tartja vissza attól, hogy fenntarthatóan éljen, sőt, a Z generáció 70%-a inkább összeönti a kommunálisba a szemetet, ha felszámolják a közeli gyűjtőket. A válaszadóknak csak 26%-át nem tartja vissza semmi attól, hogy fenntartható módon éljen akkor is, ha ehhez kényelmetlen, időigényes és a komfortzónáját elhagyó lépéseket kell tennie.
Egyéni haszonszerzés vagy belső késztetés?
A válaszadók 46%-a ért egyet azzal az állítással, hogy „Valójában csak az anyagi érdekek vezérlik az embereket, nem pedig a környezetre való figyelem”. A fókuszcsoportokon említett, közel 60 féle fenntarthatósági tevékenység mintegy felét önös érdek vezérli: anyagi (spórolás) vagy saját egészséghez és jóléthez kapcsolódó cél.
JÓL JÖNNE 2,8 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 2 809 920 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 62 728 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 12,86%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank 62 824 forintos törlesztőt (THM 12,86%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Z generáció (25 évesnél fiatalabbak)
A Z-sek állítják, hogy alapvető intelligencia, egy belső mozgatórugó és nem haszonszerzés kell, hogy vezesse a fenntarthatósági lépéseinket: „egyértelmű, hogy kiskorom óta szelektíven gyűjtök, az életutamba egész egyszerűen nem fér bele, hogy máshogy éljek”, mondja egy huszonéves, változást pedig szerinte úgy lehet elérni, ha érdekeltté tesszük az embereket a szemetük összeszedésében. Külföldön a 0,25 eurócentes PET-palack és alumíniumdoboz-visszaváltók révén ez adott, itthon hiányzik az alapvető infrastruktúra, ha pedig van szelektív sziget, az emberek csak kulturálatlanul mellé dobálják a nem odavaló szemetet.
Y generáció (26-40 évesek)
Az ember nem a Föld megvédésében érdekelt, hanem a profitnövelésben. Csak akkor teszünk a Földért, ha előnyünk származik belőle – vallja az Y generációs, aki nem tudja, van-e értelme a szelektív gyűjtésnek, és meglepi, hogy tényleg szalag mellett válogatják szét a szemetet és egy része valóban újrahasznosul. Nagyon távoli célként és szkeptikusan látja a generáció a fenntartható életvitelt, ami csak akkor valósulna meg, „ha leállnánk mindennel, hiszen minden egyes tevékenységünkkel roncsoljuk a fenntarthatóságot, a vége pedig a fenntarthatatlanság lesz”.
X generáció (41-55 évesek)
Az X-esnek is dilemma, hogy pazarlás-e kimosni a szelektívbe kerülő műanyagot vagy inkább dobja koszosan a többi közé. Tetteit sokszor az egyéni haszonszerzés vezeti: „nem azért biciklizek, hogy jobb legyen a levegő, hanem hogy benzint spóroljak és mozogjak egy kicsit, és nagy kiszerelést is azért veszek, mert az olcsóbb”, sőt sokaknak a zöld rendszám is az ingyen parkoláshoz kell. A komfortzóna elhagyása nekik a legnehezebb, mert „megszoktuk, hogy autóval járunk, Kínából rendelünk, ami nem fenntartható, de nem akarunk lemondani róla.”
Baby Boomerek (56-74 év közöttiek)
A Baby Boomer eleve nem dob ételt a kukába és amit lehet komposztál és újrahasznosít. Bár állítja, hogy nem vásárol felesleges termékeket, kutatások szerint mégis ő az egyik legnagyobb felhalmozó, aki számos olyan dolgot megvesz, amire fiatalon nem volt lehetősége. „Ha tőlünk várják, hogy többet és jobbat tegyünk, akkor anyagilag érdekeltté kell tenni ebben minket” – mondják a Baby Boomerek.
Fenntartható tetteink eredményei csak a nagyon távoli jövőben látszanak
Steigervald Krisztián generációkutató szerint azért „nehezen bevonzó” téma a fenntarthatóság, mert a mostani kényelmes életünkről kellene sok esetben lemondani egy jövőbeli „valamiért”, egy majdani tisztább bolygóért vagy gazdagabb élővilágért. A jelenbeli lemondás „káros hatásait” azonnal érezzük a bőrünkön (mert drága, macerás, időigényes fenntarthatónak lenni), míg a jövőbeli haszon nagyon távoli, nem kézzel fogható. Mindezek mellé társul a kollektív felelősség érzése vagy annak hiánya: vajon, ha én lemondok egyes kényelmi dolgokról, de a többiek nem, akkor végül is ki jár jól és kinek van igaza?