Interneten adod el megunt cuccaidat? Te is pórul járhatsz

Egyre nagyobb figyelmet fordít az adóhatóság az internetes ingó értékesítések vizsgálatára. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) idei évre vonatkozó ellenőrzési irányelvében is szerepel egyebek között az, hogy a csomagküldő, internetes kereskedelem területén a következő évek adóellenőrzéseit előkészítő adatgyűjtéseket kíván folytatni. Egyebek között azt kívánja megtudni a magánszemélyektől, hogy mennyi jutalékot fizettek egy internetes aukciós oldalnak, kaptak-e róla számlát, negfizették-e utána az adót?

Szűk mezsgyén lavírozhatnak az interneten kereskedők, ha a számukra legoptimálisabb adózási formát kívánják megtalálni. Nagyon sok tényező befolyásolhatja, hogy adott esetben miként ítéli meg az adóhatóság a vizsgált magánszemély tevékenységét.

Olvasóinktól kapott levelek alapján az elsőként felmerülő kérdés az, hogy mikor kell adószámot kérni annak, aki a törvényeket betartva szeretné eladni az ingóságait. Ehhez először is azt kell tisztázni, hogy a magánszemély eseti jelleggel, néhány alkalommal, vagy pedig üzletszerűen, illetve tartós vagy rendszeres jelleggel kíván-e értékesíteni - derül ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által lapunk érdeklődésére küldött válaszokból.

Az adózás rendjéről szóló törvény (art.) szerint adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat. (Kivétel ez alól bizonyos esetben az ingatlan-bérbeadás.) Az általános forgalmi adóról (áfa) szóló törvény szerint gazdasági, vagyis adóköteles tevékenységnek számít az, amit valaki üzletszerűen, illetve tartós vagy rendszeres jelleggel folytat, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi. A törvény kiemeli, hogy gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.

Azt, hogy mi számít üzletszerűnek, illetve rendszeres értékesítésnek, nem pontosítja a törvény. A NAV értelmezése szerint üzletszerűnek tekinthető a tevékenység, ha az a magánszemély megélhetésében, vagyoni és jövedelmi viszonyaihoz mérten nem elhanyagolható mértéket képvisel. Az üzletszerűség vizsgálata során az értékesített tétel mennyiségét, az értékesítés körülményeit, valamint az életszerűségét kell figyelembe venni. Az adóhatóság felhívja a figyelmet arra, hogy a rendszeresség esetén nem feltétel, hogy a magánszemély árrés elérése céljából értékesítsen, az értékesítések ismétlődése már adóalannyá teheti. A tevékenység áfa szempontból történő minősítését az sem befolyásolja, hogy azt a magánszemély fő-, melléktevékenységként, vagy esetleg hobbiként folytatja-e.

A problémát az okozza, hogy mindezek alapján a magánszemélynek kell megítélnie, hogy az általa folytatott értékesítés jellegéből adódóan gazdasági tevékenységnek minősül-e vagy sem, vagyis kérnie kell-e adószámot vagy sem. Bármilyen irányú rossz döntés tetemes anyagi többletterhet jelenthet az adózó számára.

Így is, úgy is több tízezer forint a tét

A tapasztalatok szerint sokan úgy gondolják, egyszerűen csak önálló tevékenységet folytató magánszemélyként kérnek adószámot, és ezzel eleget tesznek a bejelentési kötelezettségüknek. Csakhogy - mint korábban is írtuk - az internetes értékesítés, mint kereskedelmi tevékenység, gazdasági tevékenységnek minősül. Itt jön a képbe egy harmadik jogszabály, az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény, amely kimondja, hogy Magyarország területén természetes személy üzletszerű - rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott - gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet. Az adóhatóságtól nem kaptunk választ arra a kérdésünkre, hogy ki kérhet és kaphat magánszemélyként adószámot. A személyi jövedelemadó (szja) törvényből annyit sikerült kiolvasnunk, hogy adószámos magánszemély alapvetően ingatlan bérbeadója, magánszállás üzemeltetője és mezőgazdasági őstermelő lehet.

Vagyis, ha valaki úgy ítéli meg, hogy az általa folytatott értékesítés kimeríti az üzletszerű, illetve a rendszeres jelleg fogalmát, akkor magánszemélyként nem tehet mást, mint hogy kiváltja az egyéni vállalkozói igazolványt, és ilyen minőségben adószámot kér az adóhatóságtól. 

Egyéni vállalkozóként viszont jelentős költségekkel kell számolni. Először is kell egy könyvelő, aki havonta alsó hangon 10 ezer forintba kerül. Az idei évtől regisztrálni kell a területileg illetékes kereskedelmi és iparkamaránál, és meg kell fizetni az évi 5 ezer forintos regisztrációs díjat. A legnagyobb pluszteherrel viszont azoknak kell számolniuk, akiknek nincs heti legalább 36 órás főfoglalkozású munkaviszonyuk. Nekik ugyanis tetemes járulékfizetési kötelezettséggel kell számolniuk.

Az egyéni vállalkozóknak minden esetben a garantált bérminimum után kell megfizetniük a járulékokat. Az idei évben a tavalyi havi 94 ezer forintról 108 ezer forintra nőtt a bérminimum összege. A januártól szigorodott szabályok szerint az egyéni vállalkozóknak a garantált bér 112,5 százaléka után 27 százalék szociális hozzájárulási adót (ami a korábbi munkáltatói tb-járulékot váltotta fel) kell fizetniük. Emellett a garantált bér 150 százaléka után 8,5 százalék egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, valamint a 100 százaléka után 10 százalék nyugdíjjárulékot is le kell róniuk. Vagyis a főállású egyéni vállalkozóknak legalább 32 805 forint szociális hozzájárulási adót, 13 770 forint egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, valamint 10 800 forint nyugdíjjárulékot kell havonta befizetniük. Ez összesen 57 375 forint havonta.

Jóval kevesebb költséggel kell számolnia a magánszemélynek, ha valamely társas vállalkozásban ügyvezetővé, illetve üzletvezetésre jogosult taggá válik, ahol munkaviszonyt létesít. Így megteheti, hogy részmunkaidőben (például 4 órás munkaviszonyban) tevékenykedik, és csak a részmunkaidős munkavégzés után kell megfizetnie a közterheket.

Mi történik akkor, ha valaki elblicceli a bejelentkezést, vagy nem jól ítéli meg, hogy gazdasági tevékenységet végez-e? Tetemes bírsággal kell számolnia annak, akiről egy adóellenőrzés során megállapítja a NAV, hogy adóköteles tevékenységet folytat, de nem kért adószámot. Magánszemélyek esetében akár 200 ezer forint is lehet a mulasztási bírság. Ráadásul még közzé is teszi az adóhatóság a honlapján a renitens magánszemélyek adatait. Emellett az adózót pótlásra szólítja fel, amelyhez határidőt szab. Amennyiben viszont az adózó erre a határidőre sem teljesíti kötelezettségét, az előző bírság kétszeresére számíthat. És ez még mind semmi!

Összecsap az adóhatóság és az adószakértő

A NAV a Pénzcentrum.hu kérdésére küldött válaszai között megjegyzi: ha kiderül, hogy valaki gazdasági tevékenységet folytat, de nem váltott ki adószámot, akkor is általános forgalmi adó fizetési kötelezettség terheli.

Angyal József okleveles adószakértő szerint viszont az adótörvények nem hatalmazzák fel a NAV-ot arra, hogy ilyen esetben önkényesen áfát számítson fel. Az áfatörvény egyértelműen kimondja: az kötelezett adófizetésre, aki számlán áthárított adót tüntet fel. A számla kiállításához viszont adószámra van szükség. Adószámot pedig hivatalból nem állapíthat meg a NAV, csak az ügyfél kérelmére.

Vagyis az a magánszemély, aki adószám nélkül gazdasági tevékenységet folytatott, nem kötelezhető az áfa megfizetésére. Különösen úgy nem, hogy mindeközben nem jogosult az áfa levonására. Az adózó vagy teljes körűen adóalannyá válik, vagy sem.

Ha valaki nem kér adószámot, de az adóhatóság szerint gazdasági tevékenységet folytat, akkor az art. szerint becsléssel kell megállapítani a fizetendő adót - magyarázza Angyal József. Ehhez találni kell egy azonos időszakban, hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató vállalkozót. Az általa bevallottak alapján, 12 havi működést vélelmezve, kell az adóhatóságnak meghatározni a vizsgált magánszemély fizetendő adóját. Az adóhatóság ennek az 50 százalékáig terjedő adóbírságot is kiszabhat. Az adószakértő szerint ezért sem lehet a kinőtt gyermekruha eladását üzletszerűnek minősíteni, mert nincs olyan vállalkozás, amely néhány gyermekruha eladása miatt jönne létre.

Véget érhet a mizéria a személyi jövedelemadózásban

Az idei évtől a személyi jövedelemadózásban egyértelműbbé vált, mikor minősül üzletszerűnek az ingó értékesítés azáltal, hogy a jogszabályba szó szerint átemelték az áfatörvényből a gazdasági tevékenység meghatározására vonatkozó rendelkezést. Ennek alapján 2012-től önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül az ingó vagyontárgy eladása, ha az gazdasági tevékenység keretében történik, vagyis ha valaki üzletszerűen, illetve tartós vagy rendszeres jelleggel folytatja, és ellenértéket kap érte.

Az ingó értékesítésből származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat, az értéknövelő beruházásokat, valamint az átruházással kapcsolatos kiadásokat (kivéve azokat, amelyeket a magánszemély valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt).

Ezért az egyik legfontosabb szabály, hogy meg kell őrizni a vásárlásokról kapott nyugtát, számlát! A használt babaruháknál maradva például a beszerzési ár az esetek többségében magasabb, mint amennyiért később sikerül eladni a terméket. Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg - mert nincs meg róla a bizonylat - akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek. Ez akkor is igaz, ha valaki magánszemélyként adózik ingó értékesítés után és akkor is, ha üzletszerűen végzi.

Megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték. Külföldről behozott ingó vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban megállapított érték, ingyenes szerzés esetén az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értéke, és - vagy egyébként - ha az ingó vagyontárgy megszerzésekor adóköteles jövedelemre tekintettel adófizetés történt, ez a jövedelem is a szerzési érték része.

Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania, és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie. Év közben negyedévente adóelőleget kell fizetni, ez legközelebb április 20-án esedékes.

Nagyon fontos tudni, hogy nem kell bevallani azt a bevételt, amely ingó vagyontárgy átruházásából származik, és az éves összege nem haladja meg a 600 ezer forintot. Ha viszont a bevétel több mint 600 ezer forint, akkor a teljes összeg adóköteles. Ez abban az esetben is így van, ha az értékesítés gazdasági tevékenységnek minősül - hívja fel a figyelmet az adóhatóság.

További kedvező szabályozás a magánszemélyek számára, hogy nem kell megfizetni az adót, ha az ingó értékesítésből származó - a korábban említett szabályok szerint megállapított - jövedelme nem haladja meg a 200 ezer forintot. Ha számlák hiányában 25 százalékos jövedelmet feltételezünk, akkor ez valójában azt jelenti, hogy 800 ezer forint bevételig nem kell adózni. Nem alkalmazható viszont ez a szabály akkor, ha az értékesítés gazdasági tevékenységnek minősül - figyelmeztet a NAV.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha például egy kismama értékesíti az interneten a gyermeke kinőtt ruháit, játékait, az ebből, valamint más ingó vagyontárgyak eladásából származó összes bevétele nem haladja meg a 600 ezer forintot, akkor nem keletkezik adóköteles jövedelme. Angyal József szerint a "600 ezres szabályt" úgy kell értelmezni, hogy mivel eddig a bevételi határig nem kell bevallást benyújtani, annak, aki ennél kevesebb összegért értékesít ingó vagyontárgyakat, nem kell bejelentkeznie az adóhatósághoz, és adószámot kérnie.

Ugyancsak könnyebbség az adózók számára, hogy 32 ezer forinttal csökkenthetik a fizetendő adót, mivel a törvény szerint nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 32 ezer forintot meg nem haladó részét.

Az adószakértő szerint a szabályok pontosítása ellenére nem lesz egyszerű megállapítani, hogy mi minősül üzletszerű értékesítésnek. Biztosan gazdasági tevékenységnek minősül az értékesítés, ha a beszerzés eleve arra irányul, hogy a terméket haszonnal eladja a magánszemély. Ha például valaki vásárol egy karambolos gépkocsit, és azt javítás után rövid időn belül jelentős haszonnal eladja, akkor ez gazdasági tevékenység. Ha viszont a megjavított gépkocsit két évig használja, majd azt követően adja el, akkor már nem minősül gazdasági tevékenységnek - magyarázza Angyal József.

Miért nem mindegy az szja szempontjából, hogy üzletszerű vagy sem?

Tételezzük fel, hogy 4 millió forint bevételt szerez valaki ingó vagyontárgyak értékesítéséből. A beszerzésről vagy elveszítette a számlákat, vagy nem is voltak, például a nagyszülei padlásán talált régiségeket adta el. Ekkor a bevétel 25 százaléka, vagyis 1 millió forint a jövedelem.

Ha az eladó magánszemélyként adózik, akkor a következőképpen adózik:

Szja: 1 000 000 x 0,16 = 160 000 forint
Szja-kedvezmény: 32 000 forint
Fizetendő szja: 128 000 forint

Üzletszerű ingó értékesítés esetén viszont már az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell az adót megfizetni. Ez óriási tehernövekedést jelent. Ebben az esetben ugyanis a jövedelem 27 százalékának megfelelő egészségügyi hozzájárulást is kell fizetni. Ezért cserébe annyi könnyítést enged az szja-törvény, hogy a 16 százalékos személyi jövedelemadót nem a teljes jövedelemre kell vetíteni, hanem annak a 78 százaléka lesz az adó alapja. (A 78 százalékos szabályra vonatkozó rendelkezések 2012-ben némileg megváltoztak.)

Vagyis ebben az esetben a következő terhekkel kell számolni:

Egészségügyi hozzájárulás: 1 000 000 x 0,27 = 270 000 forint
Szja: 1 000 000 x 0,78 x 0,16 = 124 800 forint
Össesen: 394 800 forint

Vagyis 4 millió forint bevételnél, 25 százalékos jövedelmet feltételezve 266 800 forint múlik azon, hogy a magánszemélynek ingó értékesítés vagy önálló tevékenységből származó jövedelem után kell-e az adót megfizetnie.

Még mindig áll a bál a korábbi ügyek miatt

Tavaly év végéig óriási kiskapu volt a szabályozásban, amit az adózók jelentős része ki is használt. A személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény 2005 óta úgy rendelkezett, hogy akkor "üzletszerű az átruházás, ha ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az általános forgalmi adó szabályszerűen bejelentkezett alanyaként adólevonási joga megnyílik." Eszerint az az adózó folytat üzletszerű tevékenységet, akinek van adószáma (nem azonos az adóazonosító jellel!), és még le is vonhatja az áfát. Így aztán az eladók többségének esze ágában nem volt adószámot kiváltani.

De még ha ki is váltották, akkor sem minősült automatikusan üzletszerűnek a tevékenységük, mert a másik kritérium alól is könnyedén ki lehetett bújni: alanyi adómentességet kellett kérni, ami ugyebár 5 millió forint bevételig jár. Az alanyi adómentesség pedig azt jelenti, hogy nem lehet sem felszámolni, sem levonni az áfát. Vagyis az egyik feltétel ebben az esetben sem teljesül. Ha például egy családban ketten is üzleteltek, akkor összesen 10 millió forint bevételig élvezhették a mentességet, és így az ingó értékesítésre vonatkozó kedvező adózási szabályokat.

Nem így gondolja viszont az adóhatóság. A 2009-re vonatkozó határozataiban ugyanis nem a 2005-ös törvénymódosítás utáni, hanem a 2004 végéig hatályos szja-rendelkezésekre hivatkozik, amelyek még valóban csak annyit mondtak ki, hogy "...ha az ingó vagyontárgy átruházása rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység (gazdasági tevékenység) keretében történik...az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni." A törvény nem határozta meg, mi számít üzletszerűen végzett tevékenységnek. Az adóhatóság a közfelfogásra hivatkozva határozataiban úgy foglal állást, hogy üzletszerű az a tevékenység, amelyet akár eseti alkalommal, akár ismétlődően vagy állandó jelleggel végez a magánszemély ellenérték fejében, haszonszerzés céljából. A gond csak az, hogy 2005-ben megváltozott a határozatokban hivatkozott törvényi rendelkezés, amiről nem hajlandó tudomást venni az adóhatóság, de még a bíróság sem.

Olyannyira, hogy a bíróságok sorra hagyják helyben az adóhatóság elmarasztaló határozatait, amelyeket egy, már hatályon kívül helyezett, 2004-es törvényi passzusra alapít arra hivatkozva, hogy az üzletszerűségen a köznapi értelemben vett szót kell érteni.

A Fővárosi Törvényszék tette fel az "i"-re a pontot nemrégiben, amikor még az Alaptörvényt is belekeverte az üzletszerűség fogalmának meghatározásába. Az ítélet indoklásában az ügyben eljáró bíró Magyarország Alaptörvényének 28. cikkére hivatkozik, amely január 1-től kötelező értelmezési alapelvet ír elő a bíróságokszámára. A 28. cikk szerint "a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak". A bíró ezen elv mentén azt állapította meg, hogy az szja-törvény vonatkozó rendelkezése az adóhatóság értelmezésének elfogadása esetén érheti el a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célját.

Angyal József hajmeresztőnek tartja, hogy a bíróság az Alaptörvény idézett cikkére hivatkozik a végzésben. Az szja-törvény 2005. január 1. és 2011. december 31. között hatályos rendelkezése ugyanis egyértelműen meghatározza az üzletszerűség fogalmát, kogens szabály, amelyet nem kell értelmezni. Ezt Kolláth György és Takács Albert alkotmányjogászok is megerősítették. Ősrégi római jogi elv ugyanis, hogy a speciális szabály mindig az általános szabály felett áll. Ezt az Alaptörvény 28. cikke sem írja felül. Nem engedi meg a jogszabályok közötti választást, vagyis azt, hogy a bíró mérlegelje, az adott törvénynek a 2004-ben vagy a 2005-ben hatályos rendelkezéseit kell-e figyelembe venni.

Az ügyben érintett magánszemély a Kúriához elküldött felülvizsgálati kérelem mellett alkotmányjogi panaszt is benyújtott - mondta el Angyal József. Az Alkotmányjogi panasz keretében az Alkotmánybíróság nem az ügy érdemében dönt, hanem azt vizsgálja, hogy a bírósági ítélet nincs-e ellentétben az Alaptörvény alapjogi rendelkezéseivel.

Összefoglalva: nem egyszerű kiigazodniuk az adózóknak a jogszabályok dzsungelében, az már biztos. Az adószakértő annyit tud javasolni, hogy 600 ezer forint fölötti bevétel esetén fizessék meg a magánszemélyek a 27 százalékos ehót. Ha bejelentkeznek adóalanyként, akkor kérjenek alanyi adómentességet, mert akkor nem kell bíbelődniük az áfával. Ha pedig túllépik az 5 millió forintot, akkor alapítsanak egy vállalkozást. Angyal József szerint egyszerűen meg lehetne oldani a jogszabály-értelmezésből fakadó problémákat. Elő lehetne írni például, hogy az aukciós portálnak be kelljen jelentenie, ha a magánszemély 5 millió forint forgalmat ér el, amikor már bizonyosan üzletszerű tevékenységet folytat.