Családi sportkombi meglepő áron: teszten a Kia utolsó mohikánja, ilyen autó már alig van a piacon

Hangos, van benne hely - hiszen kombi, azaz bocsánat, shooting brake -, jól néz ki és jól is megy - mi kell még? Ez a Kia ProCeed GT, egy kihalásban lévő faj utolsók közötti példánya. Mindig is tetszetős volt ez a shooting brake-forma, lényegében egy sportosított kombiról beszélünk, amelynek kupésított vonalai vannak. A ProCeed is hozza ezt a vonalat, az "átlag" Ceedhez képest az eleje morcosabb, a hátulja pedig csapott, áramvonalas. A sportos díszelemek sem hiányozhatnak róla, mint a piros műanyagbetétek (+6 lóerő), vagy a kómkaréj a dupla kipufogó körül (+3 lóerő) - ugyanakkor kicsit sután néz ki, hogy maga a cső jóval kisebb, mint a

Mivel - ellentétben a fősodorral - nem hibrid, nincs benne akkupakk sem, így pedig, ha nem is a porig, de azért eléggé le tudták ültetni. Elsőre meg is rettentem, hogy mi lesz itt a fekvőrendőröknél, de szerencsére a tervezők csak pont addig csökkentették a hasmagasságot, ameddig az nem okoz kényelmetlenséget a mindennapi használatban. Sportkocsihoz méltóan maga a karosszéria sem magas, jobb jelzőt nem találtam rá, így egy megcsodálót idézek az egyik parkolóból: "akkora, mint a kutya ülve", illetve könnyebb átugrani, mint megkerülni. Ugyanakkor ez a praktikusságnál visszaüt: én 175 centi vagyok, nekem nem jelentett gondot a ki-be szállás, de ha valaki pár centivel magasabb, neki már bajos, fejbeverős lehet - főleg, mert az ültetett kaszni miatt alapból alacsonyabbra kell ülni. Viszont, ha már bent vagyunk, akkor a fejtér elégséges.

A kupésított karosszéria miatt a csomagtérből is el kell engednünk valamennyit a "normál" Ceedhez képest, de a kis zugokkal, rekeszekkel együtt tudja a 600 litert, bátran el lehet indulni vele nyaralni, akár két gyerekkel is. A családi sportautóban hátul is van bőven hely, ha a 180+ centi magas utas be tudja küzdeni magát, onnantól rendben van. A bőr-velúr sportülések tartása nagyon jó, és még hátul is fel lehet őket fűteni. A hátsó traktusba is jutott egy légbefúvó, valamint két USB-C gyorstöltő, maga a kánaán.

Viszont azt meg kell említeni, hogy mint sok más mai autónál, itt is úgy gondolták, jó ötlet teljesen feketébe öltöztetni a belteret. De elég klausztrofób lenne, ha nem lenne az óriási panorámatető. Na, az sosem volt elsötétítve a tesztidőszak alatt, így el lehet nézni. Amúgy a sofőr sportülése sem holmi puritán fotel, elektromosan állítható minden irányba, könnyen meg lehet találni az ideális pózt. És amúgy nagyon jól néz ki az egész GT-sített beltér, a piros varratos ülésekkel, ajtóbetétekkel, és a speciális kormánnyal. Az anyaghasználatra nem lehet panasz, kopogós műanyaggal nem találkozni. Viszont, sajnos csillogó, fekete zongoralakk is lakozik a beltérben, nem tudják elengedni. És megint olyan helyen - a könyöklő előtti középkonzolon - ahol rengeteget matat az ember, és tuti, hogy összezsírozza a kezével. A többit már ismerjük: a zongoralakkot takarítani borzalmas, cserébe a legtöbb kendő összekarcolja. Csúnyán öregszik.

Ráadásul hála az égnek rengeteg funkciónál meghagyták a rendes, fizikai gombokat, így például a klímát is így lehet vezérelni. Könnyű, kézre esik, egyszer megtanulja az ember, mi hol van, és onnantól már vakon is megy, nem kell a nyavalyás, érintésérzékeny felületekkel babrálni, vagy keresgélni a menüben vezetés közben. A képernyő nem óriási, de nem is hiányzik ebből a beltérből egy hatalmas tablet, ez így jó, ahogy van. Maga a szoftver gyors, nem akad, viszi az iPhone-t és az Androidot, viszont idegesítő apróság, hogy nem teszi ki teljes képernyőre a telefonmegosztást a rendszer, a jobb oldalon jókora sávban egy másik ablak fut, ahol időjárást és más információkat jelenít meg. Lehet, hogy valahogyan ki lehet kapcsolni, de én nem találtam meg.

Egy gomb, amit sokat fogsz nyomkodni

A Kia nem bonyolította túl a dolgokat a menetmódok tekintetében, van egy normál, meg egy sport (eco nincs, ilyen autóba nem is kell!), amelyek között a váltó melletti gombbal lehet váltani, és ezt gyakran fogja használni, bárki is vesz ilyen kocsit.

Már a normál módban is felfedezhető nem kevés sportosság a hangjában és a dinamikában, de az igazi HAWK TUAH sportban jön elő. A kipufogó durrog, a váltó gyorsabban reagál és a menetdinamika is alkalmazkodik mindehhez. Ördögi kacajok kíséretében még akkor is sportban közlekedik az ember, amikor ezt a szitu nem indokolná - mert baromi jó a feeling.

Az is szimpatikus a ProCeed GT-ben, hogy ellentétben sok hasonló sportmodellel, nincs agyonhúzva, a végletekig kifeszítve, még őszinte. A motor ugyanaz az 1,6 literes, négyhengeres, turbóbenzines, amit a Kia mindig használt, ebben még van anyag. 204 lóerős, 265 Nm nyomatékkal és 7 fokozatú automataváltóval. Pont elég, több nem kell egy ilyen kaliberű autóba. Nem szórakoztak azzal, hogy vérbeli sportkocsi legyen, a végletekig kikönnyítve, de amúgy így is 1500 kiló alatt tudták tartani, szóval nem nehéz, mint a kő.

Visszatérve egy kicsit a váltóra: ez az egyetlen dolog, ami egy kicsit csípheti a szemet, ugyanis normál módban olykor elég lassan ragál, ki kell ismerni - ezért is ajánlott a konstans sportmód, abban lényegesen javul. És egyébként a gatyádat sem eszi le: vegyes használattal (M0, országút, város) még sportban gyötörve sem ment 9 liter fölé a fogyasztás, tudatos, óvatos vezetéssel még 7 liter környéke is kihozható. Rendben, a különféle hibridek jóval kedvezőbben fogyasztják az üzemanyagot, de a ProCeed GT nem erre való...