Százezreket vesz el a NAV a kispénzű gyermekesektől

Több ízben meggyűlt már a baja az adóhatóságnak az adójóváírással. Az első affér 2002-ben volt, amikor szeptembertől adómentes lett a minimálbér, amit az adójóváírás felemelésével biztosított a Medgyessy-kormány. A törvénymódosítás előtt havonta a bruttó bér 10 százaléka, legfeljebb 3 ezer forint adójóváírás járt az alkalmazásban álló munkavállalóknak. Szeptembertől viszont a bérjövedelem 18 százalékára, maximum 9 ezer forintra emelkedett az adócsökkentő kedvezmény összege. Az akkor még Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) néven futó hatóság a 2002. évi adóbevallás kitöltési útmutatójában kettéosztotta az évet, és közölte, az első nyolc hónapban legfeljebb 8 jogosultsági hónap, az utolsó négy hónapban legfeljebb 4 jogosultsági hónap vehető figyelembe". Eközben a törvényben kerek-perec az állt, hogy "...egy adóévben legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe." A laikus joggal kérdezheti, mi itt a gond, 8+4 ugyanúgy 12, de valójában ez ebben az esetben mégsem igaz. Ennek bizonygatásával kezdte el az adóhatósággal vívott szélmalom-harcát 9 évvel ezelőtt Angyal József.

Miért nem volt mindegy, hogy 12 vagy 8+4 a jogosultsági hónapok száma? Vegyünk példának egy munkavállalót, aki az év első 8 hónapjában 20 ezer, az utolsó négy hónapban pedig 100 ezer forintot kapott. Az első nyolc havi jövedelme után havonta 2 000, összesen 16 000 forint adójóváírást tudott érvényesíteni. A törvényi szabályozás szerint viszont a fennmaradó 8*1000 forint kedvezmény érvényesítésére is jogosultságot szerzett. A szeptembertől decemberig tartó időszakban a havi 100 ezer forint jövedelme után 36 ezer forint adójóváírást tudott az adóelőleg-számításkor igénybe venni.

Miután minden hónapban dolgozott, 12 havi adójóváírásra szerzett jogosultságot. A törvény szövege szerinti értelmezés alapján az említett adózónak - az év végi magasabb jövedelme révén - 24 000 + 36 000, összesen 60 000 forint adójóváírás járt volna. Mivel azonban az adóhatóság - önkényesen értelmezve a törvényt - kettéosztotta az évet az adókedvezmény szempontjából, az APEH szerint az érintett adózó csak 16 000 + 36 000, vagyis 52 000 forintot írhatott volna jóvá az adójából.

Az első nyolc hónapban havi 30 000 forint bérjövedelemnél lehetett pontosan igénybe venni a 3 000 forint adójóváírást (10%). Ez 8 hónap alatt 240 000 forint bérjövedelem. Az utolsó 4 hónapban havi 50 000 forint havi bérjövedelem kellett ahhoz, hogy maximálisan ki lehessen használni a havi 9 000 forint adójóváírást (18%). Ez 4 hónap alatt 200 000 forint bérjövedelem. Így biztosan kevesebb adójóváírást vehettek igénybe az APEH téves jogértelmezése miatt azok, akiknek az első nyolc hónapban 240 000 forintnál kevesebb, az utolsó négy hónapban 200 000 forintnál több volt a fizetésük. Ugyanígy rosszul jártak azok is, akik az első nyolc hónapban összesen 240 000 forintnál többet, az utolsó négyben pedig összesen 200 000 forintnál kevesebbet kerestek.

Azok is több ezer forintot veszítettek, akiknek minden hónapban egyenletesen 40 ezer forint volt a bruttó bérük azokkal szemben, akik az  ugyancsak évi 480 ezer forintot más megoszlásban kapták. Az előbbi esetben az adózók az első 8 hónapra a maximális 24 ezer forint jóváírást érvényesíthették, az utolsó négy hónapra pedig csak 28800 forintot (a jövedelem 18 százaléka alapján). Ha viszont valakinek az éves jövedelme ugyancsak 480 ezer forint volt, de például az első 7 hónapban 30 ezer forintot keresett, az utolsó négyben pedig 67 500 forintot, akkor az első három hónap után ugyanúgy 24 ezer forint jóváírást kaphatott, az utolsó négy hónapra viszont a maximális 36 ezer forintot. Vagyis az egyenletes bérezésű dolgozó 7200 forinttal kevesebb adójóváírást kapott, mint akinek egyenlőtlenül oszlott el a jövedelme.

Angyal József - aki okleveles matematikus is - különféle statisztikai becslési módszerekkel úgy számolt, hogy 700 ezer magánszemélytől átlagosan 10 ezer forintot vett el a téves jogértelmezés. Vagyis összesen 7 milliárd forinttal rövidítette meg az APEH a magánszemélyeket a jogszabályban foglaltakhoz képest.

2006-ban meglepődve tapasztalta az adószakértő, hogy a 2005. évi adóbevallás kitöltését segítő szoftver megengedte, hogy az adójóváírás figyelembe vételekor a saját kárára tévedjen az adózó. A nyomtatványkitöltő program tájékoztató jelleggel ugyan kiírta piros számokkal az adójóváírás pontos összegét, mint maximum összeget, de megengedte, hogy a magánszemély ennél kisebb összeget írjon be. Az egyszeri adózók számára ebből nem volt egyértelmű, hogy a munkáltatóktól kapott igazoláson lévő, év közben az adóelőleg-levonás során igénybevett adójóváírás összege csak tájékoztató jellegű, aminél több adójóváírást is igénybe vehetnek, ha volt hozzá elegendő jövedelmük.

Újságírói kérdésre az adóhatóság elismerte: a program valóban megengedte, hogy az igénybe vehető kedvezménynél kevesebbet írjanak be az adózók. Arra a kérdésre viszont nem adott választ, hogy ezt a hibalehetőséget miért engedte meg a rendszer.

A nyilvánosságra hozott hiba ellenére 2007 elején változatlan formában jelent meg a 2006-os évi adóbevallás kitöltését szolgáló nyomtatványkitöltő szoftver. Ekkor Angyal József egy országgyűlési képviselő segítségét kérte, aki kérdést intézett a pénzügyminiszterhez. Pénzügyminisztériumi utasításra részmegoldás született: bekerült egy figyelmeztető üzenet az ellenőrző szoftverbe, hogy az adózónak lehetősége van a beírt összegnél nagyobb adójóváírást is igénybe venni, de a program továbbra is megengedte, hogy az őt megilletőnél kisebb összeget írjon be.

Az adóhatóság 4 év múlva, 2011-ben módosította a nyomtatványkitöltő szoftvert: a 2010. évi adóbevallást kitöltő program már nem engedte meg, hogy a törvény szerint járó kedvezménynél kisebb összegű adójóváírást írjon be, vagyis a saját kárára tévedjen az adózó. Megbecsülhetetlen, hogy a hibás szoftver miatt 5 év alatt mennyi jogosan igénybe vehető kedvezményt hagytak az államnál az adózók. Aki most rájön, hogy kevesebb adójóváírást írt be a bevallásába, mint amennyit igénybe vehetett volna, az ötéves elévülési időn belül önellenőrzést nyújthat be az adóhatóságnál.