Új magyar élelmiszerháború: beszóltak a boltosok

Néhány hete röppent fel a hír, hogy módosíthatja a kormány a termékek egységárának feltüntetésére vonatkozó szabályozást a tojáspiaci anomáliák miatt. A Baromfi Termék Tanács szerint a kereskedelmi láncok vevőcsalogató céllal a kisebb, S-méretű tojásokat látszólag olcsóbban kínálják, de a fogyasztók a normál nagyságú termékekhez képest összességében kisebb tojástömeget vesznek. Ezért az "ár-súly arányt" tekintve a vásárlásra ráfizetnek, mert a termékekhez drágábban jutnak.

A BTT szerint a jelenlegi értékesítési gyakorlat azért is aggasztó, mert az S-tojások nagy része az uniós tagországokból érkezik, amelyekben e termékek étkezési tojásként eladhatatlanok. Becslések szerint az S-tojások éves szinten a belföldi étkezési tojásforgalom 15-20 százalékát teszik ki, amelyből 5 százaléknyi a magyar termelés, a többi pedig a behozatal adja. Ezért a terméktanács a hazai piaci szereplők védelmében a közelmúltban kezdeményezte, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium a szabályok módosításával egyértelműsítse a jelölési előírásokat.

A szervezet álláspontja szerint fő változtatásként a kereskedők számára kötelezővé kellene tenni, hogy az üzletekben ne csak a forint/darab árat, hanem a minimálisan garantált nettó mennyiségre számított, legmagasabb forint/kilogrammos árat is tüntessék fel. Így a fogyasztók el tudnák dönteni, mikor járnak jobban: ha darabra vásárolnak, vagy ha a súlyra vetített árat veszik alapul. Emellett az is fontos lenne, hogy a darabonkénti árat és a kilogrammra vetített árat az üzletek egyforma méretben helyezzék ki. A változtatásokkal el lehetne érni azt is, hogy az importtojások mennyisége fokozatosan csökkenjen.

A boltosok nem örülnek

A tojásáháború legújabb fejleménye, hogy megszólalt az ügyben a boltokat, üzletláncokat képviselő Országos Kereskedelmi Szövetség is, akik szerint bajos lenne a kilónkénti ár feltüntetése.

Az OKSZ saját méréseinek egyik legfontosabb megállapítása, hogy a kisebb méretű tojás kilóra számított egységára magasabb lehet a nagyobbnál. Méréseik szerint a legkönnyebb és a legnehezebb "L-es" doboznyi tojások között 1 dekagramm különbséget észleltek, azaz egy tojásra számítva 1 grammot.

A kereskedők tapasztalatai szerint a vásárló megnézi a tojást vásárláskor, valószínűleg feltűnik neki a méretbeli különbség is (olyannyira, hogy a leleményesebbek az önkiszolgáló értékesítőhelyeken össze is válogatja a legnagyobbakat, persze, szépen elrendezve a csereberét a különböző dobozokban).

Az OKSZ szerint a tojás kilós árfeltüntetésének legnagyobb gátja, hogy azonos méretosztályon belül is a dobozok súlya eltérő: azt meg tudja állapítani a vásárló, hány tojás van a dobozban, de hogy melyiknek mennyi a súlya, az már nehezebben megy. A pontos tájékoztatás követelménye azt jelentené, hogy minden dobozra rá kellene írni a benne lévő tojások súlyát, különben (lehet, hogy csak grammokban mérve is) pontatlan lenne a tájékoztatás. Így viszont a darab árból kiindulva (az nem változna, legalábbis eddig ez nem merült fel) minden különböző súlyú doboznyi tojás kilóra számított egységára más-más lenne. Szerintük ennyi árcédulának nincs hely a polcon.

Újabb problémát jelenthet, hogy mérni nem csak az import tojást kellene, hanem a hazait is, különben sántikálna az összehasonlítás lehetősége. Pontosan mérni pedig csak a termelő tud, amikor dobozolja a tojást, az üzletben ez lehetetlen feladat (dobozból ki mérlegre, mérlegről dobozba, meg össze is törne néhány darab, főleg, amelyik legurul a mérlegről). Úgy látják, az egységár feltüntetésének ott van értelme, ahol súlyra mérve lehet kérni a kiválasztott árucikket, vagy a csomagoláson fel van tüntetve a termék súlya.

A végső szót a kormány mondhatja ki: a BTT korábban azt közölte, információi szerint Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter támogatja a terméktanács kezdeményezését, így a rendeletmódosítás előkészítése hamarosan megkezdődik.