Durvul a vita a magyar élelmiszerről

Idén tavasszal röppent fel a hír, hogy módosíthatja a kormány a termékek egységárának feltüntetésére vonatkozó szabályozást a tojáspiaci anomáliák miatt. A Baromfi Termék Tanács szerint a kereskedelmi láncok vevőcsalogató céllal a kisebb, S-méretű tojásokat látszólag olcsóbban kínálják, de a fogyasztók a normál nagyságú termékekhez képest összességében kisebb tojástömeget vesznek. Ezért az "ár-súly arányt" tekintve a vásárlásra ráfizetnek, mert a termékekhez drágábban jutnak.

A BTT szerint a jelenlegi értékesítési gyakorlat azért is aggasztó, mert az S-tojások nagy része az uniós tagországokból érkezik, amelyekben e termékek étkezési tojásként eladhatatlanok. Becslések szerint az S-tojások éves szinten a belföldi étkezési tojásforgalom 15-20 százalékát teszik ki, amelyből 5 százaléknyi a magyar termelés, a többi pedig a behozatal adja. Ezért a terméktanács a hazai piaci szereplők védelmében a közelmúltban kezdeményezte, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium a szabályok módosításával egyértelműsítse a jelölési előírásokat.

A szervezet álláspontja szerint fő változtatásként a kereskedők számára kötelezővé kellene tenni, hogy az üzletekben ne csak a forint/darab árat, hanem a minimálisan garantált nettó mennyiségre számított, legmagasabb forint/kilogrammos árat is tüntessék fel. Így a fogyasztók el tudnák dönteni, mikor járnak jobban: ha darabra vásárolnak, vagy ha a súlyra vetített árat veszik alapul. Emellett az is fontos lenne, hogy a darabonkénti árat és a kilogrammra vetített árat az üzletek egyforma méretben helyezzék ki. A változtatásokkal el lehetne érni azt is, hogy az importtojások mennyisége fokozatosan csökkenjen.

A boltokat, üzletláncokat képviselő Országos Kereskedelmi Szövetség is, akik szerint bajos lenne a kilónkénti ár feltüntetése. Az OKSZ saját méréseinek egyik legfontosabb megállapítása, hogy a kisebb méretű tojás kilóra számított egységára magasabb lehet a nagyobbnál. Méréseik szerint a legkönnyebb és a legnehezebb "L-es" doboznyi tojások között 1 dekagramm különbséget észleltek, azaz egy tojásra számítva 1 grammot.

A kereskedők tapasztalatai szerint a vásárló megnézi a tojást vásárláskor, valószínűleg feltűnik neki a méretbeli különbség is (olyannyira, hogy a leleményesebbek az önkiszolgáló értékesítőhelyeken össze is válogatja a legnagyobbakat, persze, szépen elrendezve a csereberét a különböző dobozokban).

Az OKSZ szerint a tojás kilós árfeltüntetésének legnagyobb gátja, hogy azonos méretosztályon belül is a dobozok súlya eltérő: azt meg tudja állapítani a vásárló, hány tojás van a dobozban, de hogy melyiknek mennyi a súlya, az már nehezebben megy. A pontos tájékoztatás követelménye azt jelentené, hogy minden dobozra rá kellene írni a benne lévő tojások súlyát, különben (lehet, hogy csak grammokban mérve is) pontatlan lenne a tájékoztatás. Így viszont a darab árból kiindulva (az nem változna, legalábbis eddig ez nem merült fel) minden különböző súlyú doboznyi tojás kilóra számított egységára más-más lenne. Szerintük ennyi árcédulának nincs hely a polcon.

Újabb problémát jelenthet, hogy mérni nem csak az import tojást kellene, hanem a hazait is, különben sántikálna az összehasonlítás lehetősége.

A termelőknek mégsem tetszik annyira az ötlet

Az egyik legnagyobb hazai tojástermelő, a Farm Tojás Csoport ugyanakkor múlt heti közleményében az üzletláncoknak ad igazat. Úgy gondolják, hogy a javasolt módosítás szakmailag nem megfelelően átgondolt és nem szolgálná a megjelölt célt, azaz a magyar tojástermelők védelmét.

Azzal egyetértenek, hogy a magyar termelőket és a magyar termékeket támogatni kell, de a kilós ár bevezetése nem fogja kiszorítani az import tojásokat a piacról. Ehhez a magyar termelés hatékonyságát kellene növelni különböző eszközökkel, hogy a fuvarköltséggel növelt külföldi tojásokat ne tudják olcsóbban adni a hazai piacon, mint a helyben megtermelt terméket.

A legnagyobb problémát abban látják, hogy a tojás csomagolása előírt méretkategóriák szerint történik, így egy dobozban különböző méretű tojások vannak a kategórián (S, M, L, XL) belül véletlenszerűen. Tehát minden doboz tömege eltérő. Ha a kezdeményezés szerint a minimálisan garantált tömegre vetítjük az árat, akkor ez soha nem lesz valós, pontos információ a fogyasztó számára. A minimális tömegre kiszámolt ár lényegesen magasabb lesz, mint a valós mérésen alapuló ár, így a fogyasztó megtévesztő, illetve pontatlan tájékoztatást kapna.

A Farm Tojás Csoport példája szerint egy doboz M-es tojás ára 530 forint, a tömegkategória alsó értéke 53 gramm, tehát az egység tömege 530 gramm a doboz nélkül. A kiírt ár ennek megfelelően 1.000 forint/kg. Ez azonban csak akkor lenne igaz, ha minden egyes darab tojás 53 gramm lenne a dobozban. Ilyen a gyakorlatban soha nem fordul elő. Ha a kategória (53-63 gramm) átlagát vesszük, akkor egy doboz M-es tojás tömege 580 gramm. Ebben az esetben a kiírt ár 1.000 forint/kg, míg a tényleges, valós ár 913,79 forint/kg.

A tömegkategória átlagával történő számítás ( S-48gramm, M-58gramm, L-68gramm) már jobban közelítene a valósághoz, de ez sem adna soha pontos értéket, ugyanis az automata tojásválogató gépek a beállított mérethatárokon belül (53-63gramm) véletlenszerűen rakják a tojást a dobozokba.

Szerintük a megoldás az lenne, ha minden doboz külön-külön lemérésre kerülne és így lehetne pontos kilós árat adni. Ez is azonban csak elméleti lehetőség, ugyanis a tojáscsomagoló gépeken százával mennek 10-16 pályán a dobozok és technikailag lehetetlen lenne egyesével lemérni őket.

További probléma, hogy a dobozok tömege eltérő. Nem egyezik meg a grafikus, címkés, műanyag dobozok tömege, amelyeket a hazai piacon használnak. Doboz nélkül pedig az automata gép által a beprogramozott kategórián belül véletlenszerűen lerakott tojásokat lehetetlen megmérni tízesével, hatosával, harmincasával. Dobozzal együtt mérve pedig nem a termék nettó tömegét kapjuk meg, hanem a doboztól függően ebben különböző arányban benne lenne a csomagoló anyagok tömege is.

Úgy vélik, a kereskedők nem tudnák kezelni a helyzetet, gyakorlatilag nem tudnák végrehajtani a jogszabályt, ha azt ilyen módon változtatnák meg.

Első lépésben a tojástermelőknek és forgalmazóknak le kellene cserélniük az össze létező csomagoló anyagukat, mert minden dobozra és címkére rá kellene írni a minimálisan garantált tömeget. Ez a folyamat a készletek kifuttatásával és az új csomagoló anyagok elkészítésével 8-10 hónap lenne, nem is beszélve a költségekről. Második lépésben a kereskedőknek termékfajtánként és kiszerelésenként külön-külön kellene beárazni a termékeket a dobozokon lévő tömegek alapján. Ezzel a módszerrel is a fent említett hibás árakat közölnék a fogyasztóval. Ha minden dobozt egyesével le kellene mérni és beárazni, az adna pontos információt a fogyasztónak. Erre azonban nem képesek a hazai tojáscsomagolók és a kereskedők nem tudnának annyi polcot és árcédulát kirakni az áruházakban, hogy a jelenlegi tojásportfolió elférjen.

Az is probléma, hogy a tojás egy lélegző 'petesejt', azaz az idő múlásával tömegéből veszít. A héj pórusain keresztül távozik valamennyi víz, így csökken a tojás tömege. Tíz, vagy harminc darab tojásnál ez jelentős lehet a csomagolás és a vásárlás között eltelt idő alatt.

A kereskedők arra fognak majd törekedni, hogy a legalacsonyabb kategóriáknál (S-es tojások) olyan alacsony árakat alakítsanak ki, hogy az tömegre számolva is a legalacsonyabb legyen. Ezzel két káros hatás éri a termelőket, egyik, hogy az induló állományok tojásait csak nagyon alacsony áron tudják majd értékesíteni, azaz veszteségesen. A fogyasztókat ez az alacsony ár még inkább a legalsó méretkategóriájú (S) termékek vásárlására fogja ösztönözni, amelyen a termelők nem tudnak majd profitot realizálni. A magasabb kategóriájú termékek ára túl magas lesz az S-es tojások árához képest, tehát a prémium kategória forgalma jelentősen csökkenni fog.

Szakmai véleményük szerint a jelenlegi módszer, amelyet az EU többi országában is alkalmaznak, miszerint méretkategóriák alapján darabra árazzák a tojást, tökéletesen tájékoztatja a fogyasztókat.

A végső szót a kormány mondhatja ki: a BTT korábban azt közölte, információi szerint Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter támogatja a terméktanács kezdeményezését, így a rendeletmódosítás előkészítése hamarosan megkezdődik.