Öt év alatt 134 ezer fővel fogyott a magyar

Tavaly október 1-jén Magyarország lakónépessége 9 millió 804 ezer fő volt. Az 1980 as évek eleje óta tartó népességcsökkenés tovább folytatódott: a 2011-es népszámlálás óta eltelt öt évben 134 ezer fővel lett kevesebb hazánk népessége. Ez nagyjából egy Győr nagyságú város lakosságszámának felel meg, így a mikrocenzus idején már csak annyian éltek az országban, mint 1960 környékén. Az ország különböző térségeiben a népességszám-változás eltérő mértékű és irányú volt. Budapesten kívül mindössze Pest és Győr-Moson-Sopron megye lakossága gyarapodott, a többi megyében népességfogyás következett be. A csökkenés mértéke Békés megyében, Nógrádban és Borsod-Abaúj-Zemplénben volt a legnagyobb.

A 2001-es népszámlálás idején még több gyermekkorút írtak össze, mint időskorút, 2011-től viszont már a 65 éves és az annál idősebb korosztály volt többségben, így 2016-ban az időskorúak száma már 399 ezerrel meghaladta a gyermekkorúakét. A népesség korszerkezetének változása következtében a lakosság átlagos életkora folyamatosan nő: jelenleg 42 év, csaknem egy évvel több, mint öt évvel ezelőtt. 2016-ban a férfiak átlagos életkora 40, a nőké 44 év volt.

Az 1970-es évektől a 2011. évi népszámlálásig a nők lakosságon belüli aránya - a férfiak magasabb halandósága miatt - emelkedett. 2016-ra a nemek közötti halandósági különbségek csökkenésével a nőtöbblet mérséklődött: 2016-ban ezer férfira 1096 nő jutott, míg 2011-ben még 1106. A nemek aránya az egyes korcsoportokban eltérő módon alakult: míg a 0-14 és a 15-39 évesek csoportjában a férfiak, addig a 40-64 évesek és a 65 éves és annál idősebbek között a nők voltak többségben. A nemek aránya Fejér megyében a legkiegyenlítettebb, a legjelentősebb nőtöbblet pedig a fővárosban és Heves megyében van.

A Magyarországon élő külföldi állampolgárok száma 2016-ban 149 ezer fő volt, 6 ezer fővel haladta meg a 2011. évi népszámláláskor összeírt külföldiek számát. Közülük 105 ezren (70%) valamely európai, 33 ezren (22%) valamely ázsiai ország - elsősorban Kína és Vietnam - állampolgárai.

A 15 éves és annál idősebb népesség családi állapot szerinti összetételét tekintve 2011 és 2016 között tovább folytatódtak a korábbi évtizedek tendenciái. Kismértékben a házas családi állapotúak, valamint az özvegyek és az elváltak aránya is csökkent. A hajadon nők és nőtlen férfiak részesedése lassuló ütemben ugyan, de tovább nőtt, 2016-ban már meghaladta a népesség egyharmadát. Megyénként tekintve a nőtlenek, hajadonok aránya Csongrád megyében volt a legmagasabb (37%), Nógrádban a legalacsonyabb (30%), a házasok aránya Győr-Moson-Sopronban a legnagyobb (48%) és Csongrád megyében a legkisebb (41%).

Jelenleg 543 és félezer élettársi kapcsolat van, tehát 1 millió 87 ezer embernek van élettársa, több mint kétharmaduk nőtlen, hajadon családi állapotú. Míg a 15 éves és annál idősebb népességen belül az élettársi kapcsolatot fenntartók aránya 1990-ben még csak 3 százalékot tett ki, addig 2016-ban már 13 százalékot. A növekedés elsősorban abból adódik, hogy a nőtlen, hajadon családi állapotú, jellemzően fiatalabb korcsoportokba tartozók egyre gyakrabban létesítenek a házasság előtt vagy helyett élettársi kapcsolatot.

A korábbi évtizedekhez hasonlóan a nők termékenysége továbbra is csökkenő tendenciát mutat. Az utóbbi öt évben 4-gyel csökkent a száz szülőképes korú nőre jutó gyermekek száma. 2016-ban száz szülőképes korú nőre már csak 104 gyermek jutott, és a gyermekvállalás időpontja is egyre későbbre tolódik. A nők iskolázottságának növekedésével csökken a gyermekszám, a legtöbb gyermeket azok a nők szülték életük során, akik általános iskolai tanulmányaikat sem fejezték be. Körükben 2011 és 2016 között látványosan csökkent a száz nőre jutó gyermekszám, ami a legidősebb, jellemzően sokgyermekes korosztályok eltűnésével magyarázható. Az elmúlt időszakban az élettársi kapcsolatok térhódítása a házasságon kívül született gyermekek számának növekedését eredményezte. A házas és az élettársi kapcsolatot fenntartó nők termékenységi jellemzői jelentős eltéréseket mutatnak. A legnagyobb különbség a gyermektelenek arányában figyelhető meg: míg a házas nők kevesebb mint tizedének, addig az élettársi kapcsolatot fenntartók több mint harmadának nem született gyermeke.

A lakóhely stabilitása a községek lakóit jobban jellemzi, mint a városlakókat: a községek lakosainak 56 százaléka, a városlakóknak fele él születése óta ugyanazon a településen. A Jász-Nagykun-Szolnok és a Hajdú-Bihar megyei lakosok több mint kétharmada lakik születése óta ugyanazon a településen, viszont a fővárosiak esetében ez az arány csak 29, a Pest megyeieknél 45 százalék.