Szülők, akik megbánták, hogy gyermeket vállaltak

Egy kétgyermekes francia író, Corinne Maier egyik nyilatkozatában azt mondta, alig várja már, hogy végre a kisebb gyereke is kirepüljön otthonról, mert már teljesen kimerítette őt az anyaság. Hatalmas felháborodást keltett ez a kijelentés a szülők között, de természetesen olyanok is akadtak, akik teljesen egyetértettek az íróval. A szülők azt is kifejtették, miért bánták meg, vagy épp nem bánták meg, hogy gyermeket vállaltak.

Akik megbánták

"Jó tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen, teljesen kiüresedett anya. Bár nagyon szeretem a két gyerekemet, néha úgy érzem, sosem kellett volna gyermeket vállalnom. Nem csak azért, mert nagyon sokba kerül felnevelni őket, de nagy árat fizet az anyaságért egy nő, és főleg a karrierje, a szakmai előremenete látja kárát. Nagyon sok örömet tud adni az anyaság, de úgy érzem kiüresedtem, és nem tudtam kiteljesedni." Alex, San Antonio.

"Én sosem jöttem ki jól a gyerekekkel, és még mindig nem nagyon tudok mit kezdeni velük. Már hat éves a gyermekem, és még mindig nehezen boldogulok vele és a barátaival. Gyakran érzem úgy, hogy nem szeretek anya lenni, valahogy nem illik hozzám ez a szerep. Számkivetettnek érzem magam az iskolában a többi anyuka között, akik annyira aktívan részt vesznek a közösség életében." Anonymus, Köln.

"Nehéz kimondani, hogy megbántam a gyermekvállalást, mert szeretem őket. De ha visszamehetnék az időben, és elmondhatnám a korábbi önmagamnak, hogy milyen is anyának lenni, nem vagyok biztos benne, hogy lennének gyerekeim. Az anyasággal töltött időnek csak egy nagyon kis része, ami valóban csodálatos. Nélkülük több pénzem, szabadságom, és sokkal kevesebb gondom lenne." Mary, Edinburgh.

"Csonka családban nőttem fel, és mindig nagycsaládról álmodtam. Nagyon hálás vagyok a csodálatos férjemért és a három gyerekemért. De soha nem volt még ennyire szívbemarkoló szembesülni azzal, hogy "vigyázz, mit kívánsz". Ahogy most írok, a lányom lóg a nyakamban, és nem tudok úgy a fürdőszobába menni, hogy ne legyen sikítozás, és egy percen belül máris ordítva hívnak. Karácsony jön, és az izgalommal teli várakozás helyett azt érzem, hogy legszívesebben fognám a férjemet és világgá mennék vele. Csak hogy újra megismerhessem. Túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy nevetni tudjunk ezeken a nehéz napokon. Bűntudatom van, hogy ezt leírtam, mert nem kellene, hogy így érezzek. Próbálok úgy tekinteni az anyaságra, hogy nehéz, de megéri. De valójában nem tudok, mert nem vagyok biztos benne, hogy ez valóban így van." Andrea, Olaszország.

Vegyes érzelmek

"Imádom a szülői létet, így aztán elég furcsa kimondani, hogy ezt mégsem kívánnám a gyerekeimnek. A világ nagyon sokat változik, és úgy gondolom, hogy akkor is lehet valakinek teljes az élete, ha nem házasodik meg, és nem vállal gyerekeket. Házi kedvenc, sok barát, egy jó munka - szerintem ez lehet a következő nyugati-generáció élete." Jean, Troon.

"Két fiam van, és nagyon szeretem őket, egészen addig, amíg utol nem ér a fáradtság, és teljesen ki nem merít az egész napos zaj. A menetrendnek része az alvások, az etetés, az öltöztetés, a takarítás, a játszótér, a helyes nevelés, a megfelelő játékok, a mit mondjak neki, mit ne mondjak neki, és még sorolhatnám. Amikor besokallok, vágyom a "gyerekmentes" életre, de amikor megölelnek, adnak egy puszit, vagy valamit jól csinálnak, akkor úgy érzem, a világért sem adnám az anyaságot." Anja Maastricht.

Aki egyáltalán nem bánják

"A gyermekvállalás a legjobb dolog, ami valaha történt az életemben. Persze nehéz munka. Nem tudom, hogy állította-e valaki azt, hogy szülőnek lenni egyszerű feladat, és azonnali boldogság. Ez nem így van, sokat kell dolgozni érte." Brian, Ohio.

"A megfelelő partnerrel a szülő lét hatalmas boldogság. Öt gyerekünk van, de bárcsak több lenne. Igen, sok munka a gyerek. De lehet úgy tekinteni az anyaságra, mint probléma, vagy úgy, mint kihívás. Nagyon sokat tanultunk a gyermekeink által, nélkülük nem lennénk azok az emberek, akik ma vagyunk." Gloria, Sola.

"Sokkal közvetlenebb és nyitottabb lettem a gyermekem köszönhetően. Írtam egy könyvet a fiamnak, amit aztán elküldtem egy ügynöknek, néhány évvel később pedig azon kapom magam, hogy gyermekkönyv-író vagyok. Biztos, hogy mindez nem így történik, ha ő nincs nekem. Utaztunk is együtt, még csak 3 éves volt, amikor Ausztráliába mentünk. Ő a legjobb útitárs, és nagyon sok emberrel találkoztam általa. Sok mindent megtanított nekem a világűrről, a fekete lyukakról, és a természetről (David Attenborough és Stephen Hawking a példaképe). Mióta ő van, sokkal jobban érdekel minden." Sam, Worthing.

"Egészen félelmetes két gyereket nevelni Japánban. Igen, sok pénzbe, és sok időbe kerül, de mégis képes voltam fenntartani egy viszonylag sikeres tudományos karriert. A gyerekek csak még szervezettebbé tettek, és legalább annyit kaptam tőlük, mint amennyit "elvettek" belőlem. Ma mindketten az orvostudományban csináltak karriert. Ők nem kis fogyasztói voltak az életemnek, inkább nagy befektetések." Bob, Tokyo.