Ők a legelégedettebb magyarok: nem szingli hordák vonulnak az élen

A KSH Magyarország, 2017 című kiadványa hangsúlyosan foglalkozik a lakosság szubjektív jóllétével, amely a magyarok életkörülményeit mutatja meg az egyén által megélt szubjektív érzéseken keresztül. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kutatók nem az alapján mutatják be a vizsgált célcsoportot (esetünkben a magyarok) körülményeit, hogy mennyi a fizetésük vagy mekkora és milyen állapotú lakásban élnek, hanem az alapján, hogy megkérdezik őket, mennyire érzik magukat elégedettnek az életükkel vagy anyagi helyzetükkel.

Ha egy tízes skálán ábrázoljuk a magyarok életelégedettségét, akkor 6,09 pontot kapunk átlagként. Nem tűnik meglepőnek, hogy a fiatalabbak a legelégedettebbek, sem pedig az, hogy a férfiak elégedettebbek a nőknél (ennek több oka is lehet, de érdemes csak a nőket tárgyiasító és lealacsonyító közbeszédre gondolni). Az viszont már kevésbé egyértelmű, de hasonlóan problémás képet mutat, hogy Magyarországon minél idősebb valaki, annál kevésbé elégedettebb az életével. Ennek okairól nem ír a tanulmány, de nagyon úgy tűnik, hogy a megélt körülmények úgy változnak az életkor előrehaladtával, hogy az emberek egyre kevésbé elégedettek az életükkel.

A korábbi években megfigyeltekhez képest változott a kép, ha családi állapot szerint vizsgáljuk az eredményeket. Tavaly még ugyanis a szinglik voltak a legelégedettebbek, idén viszont már a második helyre csúsztak a házasok mögé.

Elég egyértelmű képet mutat a kiadvány, hogy a tanulmányokkal kapcsolatban mit kell tenni, ha elégedettek szeretnénk lenni. Minél magasabb volt ugyanis egy válaszadó iskolai végzettsége, annál elégedettebb volt az életével. Az iskolai végzettség egy másik szempontból is fontos hatással lehet az elégedettségre. Minél többet keres ugyanis valaki, annál elégedettebb az anyagi helyzetével, ez pedig nagy mértékben járul hozzá az életelégedettséghez is. 

A területi eloszlásban fontos megfigyelés, hogy nem a fővárosban a legelégedettebbek az emberek. Közép-Dunántúlon, Dél-Alföldön és Nyugat-Dunántúlon is elégedettebb a lakosság, mint Budapesten. A legkevésbé az észak-magyarországiak elégedettek az életükkel, esetükben 5,85 pontot vett fel a mutató.

A tanulmány szerint az életminőségünket nagyban meghatározza, hogy mennyire bízhatunk meg másokban. Ebből a szempontól pedig meglehetősen siralmas a kép. Nemcsak arról van szó, hogy az átlagérték egy tízes skálán 4,97, hanem arról is, hogy a korábbi évekkel ellentétben mára teljesen egyértelmű, hogy a bizalmi szint az életkor előrehaladtával csökken. A nagyvárosokban bíznak a leginkább egymásban az emberek, a kistelepüléseken pedig a legkevésbé. Budapesten ez az érték 5,21-es volt, a megyei jogú városokban 5,15, a kisvárosokban 4,71, a községek esetében viszont kicsit jobb a helyzet, ott már hozza az átlagos 4,97-es szintet a mutató.

Egy dologban viszont óriási bizalomnövekedést tapasztalhatunk hazánkban, ez pedig a közterületeken való biztonságérzet. A lakosság 79 százaléka ugyanis azt állítja, hogy biztonságban érzi magát a közterületeken sötétedés után, amely érték 2013-ban csupán 65 százalék volt. Idén Észak-Magyarországon volt a legalacsonyabb ez a mutató (69%), Budapesten 80 százalék érzi magát biztonságban sötétben, Nyugat-Dunántúlon pedig 88 százalék volt ez a mutató, amely régiós összehasonlításban a legmagasabb megfigyelt érték.

A kiadvány megemlíti egy másik jóllétet viszgáló mutatót, melyet az OECD készít el. E kutatás szerint a tagországok átlaga egy tízes skálán 6,5 pont lett, Magyarországon ugyanakkor ez az érték csupán 5,3-on áll. 

A legmagasabb értéket (7,5) ezen a listán Svájcban, Norvégiában, Izlandon, Dániában és Finnországban figyelték meg, a lista végén pedig a már említett Görögország és Portugália kullog, mindketten 5,2 ponttal. A világ legfejlettebb országai között tehát labdába sem rúgunk, a magyar az életével egyik legelégedetlenebb nép.