Mi lesz Budapest szégyenfoltjával?

Gigantikus méretű, teljesen újszerű koncepcióval indult 2006-ban a ma szellemvárosnak titulált M1−M7−M0 csomópontjában található 180 hektáros területre álmodott Tópark − a tervezők új belvárost akartak. Ugyanakkor a betontorzóvá csúfult Tóparkról szólva szakértők még azt is megkérdőjelezik, hogy a kudarc a válság miatt következett-e be. Mint Borbély Gábor, a CBRE vezető tanácsadója fogalmazott, az iroda-, a kiskereskedelmi, illetve a lakáspiac még a válság előtt sem tartott ott, hogy egy ilyen volumenű, komplexitású és elhelyezkedésű projektet elfogadjon.

Vele ellentétben éppen a gyors befejezést tartaná reálisnak Beák Attila, a Magyar Ingatlanszövetség (Maisz) alelnöke, a Beák és Társa iroda egyik tulajdonosa, aki racionálisabb célnak tartja a használatbavételi engedély megszerzéséhez szükséges mintegy 7 milliárd forint összeszedését, s akár 5-6 eurós négyzetméterenkénti bérleti díjjal az irodák piacra vitelét, mintsem az enyészetre hagyását, amivel az eddig beleölt 20 milliárd is elveszne.

Még régebbi, s legalább ilyen bonyolult a képlet a Hotel Rózsadombnál, a néhai SZOT-szálló luxuslakásos társasházzá alakítása ugyanis egyértelműen nem a válság miatt kapott gellert. Egyfelől az 1,2-1,3 milliós négyzetméterárak nem találkoztak a piac értékítéletével, másrészt az alacsony belmagasság nem felelt meg a gépészeti előírásoknak. A CIB Banknál parkoló ingatlant mellesleg éppen eme adottsága inkább a hotelpiac felé orientálná, a városképi aggályok nyomán felmerülő visszabontási kötelezettség azonban olyannyira megnövelheti a fajlagos költségeket, hogy az a megtérülést csúsztatja a beláthatatlan távolságba.