IKEA: itt az év botránya! A piszkos múlt árnyékában...

A svéd közszolgálati televízió kutatásai szerint az IKEA svéd bútorgyártó és -forgalmazó vállalat haszonélvezője volt az egykori kommunista Kelet-Németországban politikai elítéltekkel végeztetett kényszermunkának.

Az SVT televízió tényfeltáró műsora (Uppdrag gransking) a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat archívumában végzett kutatásai során bizonyítékokat talált arra, hogy az IKEA és más ipari vállalatok az 1970-es és 1980-as években ezen a módon juthattak hozzá olcsó munkaerőhöz. A leleplező riportot a műsor mai adásában sugározzák.

Az IKEA az elmúlt napokban reagált az eddig ismertté vált információkra. A TT hírügynökségnek nyilatkozva a svéd bútorgyártó óriásvállalat képviselője kijelentette, hogy a kérdéses dokumentumokat ők is kikérték a Stasi irattárából, és meg akarják vizsgálni. Hozzátette: jelenleg nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy az IKEA elősegítette volna kényszermunka alkalmazását, vagy hogy ilyesmiről egyáltalán tudomása lett volna.

Az 1970-es években a svéd cég jelentős gyártóbázisokat épített ki az NDK-ban (korábban pedig a szintén kommunista Lengyelországban is): 65 gyárban készítettek IKEA-bútorokat. Korábbi tényfeltáró riportok azt állították, hogy a cég szoros kapcsolatban állt a keletnémet hatóságokkal, a népszerű Klippan kanapét például egy olyan üzemben készítették, ami a Waldheim-i börtön közvetlen közelében volt. A börtön egyik akkori vezetője elismerte, hogy a rabok gyártották a bútorok egy részét.

Politikai botrányok az IKEA múltjában

A mostani botrány során a nemzetközi sajtó ismét előszedte az áruházlánc - és legendás alapítója, a 640 milliárd forintos becsült vagyonnal rendelkező, Ingvar Kamprad - múltjának kellemetlen részleteit. (Kamprad néhány éve még jelenlegi vagyonának tízszeresét birtokolta, a 85 éves milliárdos azonban pénze jelentős részét jótékonysági célokra fordította).

Ingvar Kamprad, a világ elsőszámú bútorgyártó és -forgalmazó cégének alapítója és tulajdonosa fiatal korában rokonszenvezett a német nemzetiszocialista eszmékkel, kapcsolatokat tartott fenn svéd náci csoportokkal a II. világháború alatt és után. Kamprad önéletrajzi könyvében később azt állította, hogy csak néhány gyűlésen vett részt, utólag megbánta az egészet, és bocsánatot is kért mindazoktól, akiket politikai tevékenységével esetleg megbántott.

A menedzsment egy korábbi tagja két éve megjelent botránykönyvében arról számolt be, hogy az  IKEA gyakorlatilag lefizette a világ legismertebb környezetvédelmi szervezetét, a Greenpeace-t. A könyv szerint a két szervezet képviselői Oroszországban "kéz a kézben" látogatták meg Európa egyetlen megmaradt őserdőjét. A Greenpeace a tanulmányútnak álcázott baráti találkozó után meglepően költséges kampányt indított, amelyben más multinacionális vállalatokat -például az IKEA-nak konkurenciát jelentő finn Stora Enso-t- támadta. Sőt, amikor néhány hónappal később egyértelműen bebizonyosodott, hogy az IKEA az egyik fő felelőse a Borneó szigetén található esőerdő fakitermelésének, a Greenpeace nem csak nem támadta őket, hanem egyértelműen a svédek oldalára állt.