Durva bérszakadék: jóval kevesebb üti a kövér munkavállalók markát

Ringathatjuk magunkat az esélyegyenlőség illúziójában, de jobb reálisan megnézni a helyzetet. Még ha papíron nem is létezhet diszkrimináció a munka világában, a gyakorlat sajnos egyáltalán nem ezt mutatja. Ugyanis, ha egy nő túlsúlyos, kisebb az esélye, hogy őt választják az állásinterjún, vagy az előléptetésnél, sőt, nagyobb a valószínűsége, hogy kevesebbet keres, mint egy "normál" testsúlyú.

- derül ki egy 2011-es amerikai kutatásból. Arra még nem találták meg a tűpontos választ, hogy miért van ez így, az viszont teljesen biztos, hogy a sztereotípiák sorsdöntőek ebben a kérdésben.

A Pénzcentrumnak interjút adott Dr. Forgács Attila gasztro- és szociálpszichológus, a Budapesti Corvinus Egyetem és az ELTE docense. Az következőkben a tőle elhangzott információk olvashatók. 

A sztereotípiákkal az a probléma, hogy túlzottan általánosítanak, ugyanakkor - szemben az előítélettel - bizonyos szinten, és egyes esetekben van némi valóságalapjuk. A sztereotípiák szerint a kövér embereknek fejlettebb a szociális érzékük, humorosabbak és sokkal nyugodtabbak, mint a soványak. Viszont sok negatív kép is él a köztudatban, például hogy lustábbak, és kevesebb az akaraterejük, mint az átlagos súlyúaknak. Utóbbiak aktívabbaknak, lendületesebbeknek, és ránézésre egészségesebbnek tűnnek. Az amerikai kutatás szerint 

Ráadásul a férfiak súlyfeleslegével, sokkal elnézőbb a társadalom, sőt, ha csak kis mértékben rendelkeznek túlsúllyal, az még előnyükre is válhat. 

"A nőkre sokkal nagyobb nyomás a súlyfelesleg miatt, ezzel szemben a férfiaknál a nagyevés értéknek számít. Evolúciós örökségünk, hogy a jó étvágyú férfiak jó harcosok, és dominanciát mutatnak a külvilág felé. 

 - mondta a Pénzcentrumnak Dr. Forgács Attila. Az extrém kövérség viszont egyik nemnél sem pozitív.

Az amerikai felmérésből az is kiderült, hogy a nagyon vékony nők 22 ezer dollárral többet kerestek, mint azok, akik csupán átlagosak.

De mikor lett elvárás, hogy vékonyak legyenek a nők?

Mindannyian emlékszünk még a történelem könyvekből jól ismert Willendorfi Vénusz - szoborra, mint az első női szépségideálra, a termékenység és nőkultusz megtestesítőjére. Kimondottan telt női alakról beszélünk. Abban a korban viszont nem létezett tömeges elhízás, az éhínség természetes volt, és ezek a női ábrázolások inkább vágyképletek voltak, nem pedig a realitás. Az emberek a bőségre vágytak.

A későbbi évszázadokban is azokat a nőket tartották kívánatosnak, akiken - mondjuk úgy, volt tartalék. A nagy fordulat az 1910-20-as években jött. 

- mondta a szakember.

Magyarországon még az 1970-es években is kétféleképpen ábrázolták a nőket: vagy a főnök csini titkárnője volt (itt az üvegplafon, magasabb rangot sosem töltöttek be), ami szexuális vágykép lett, a másik pedig egy elhízott, gyerekekkel a nyakában otthon főző feleség, aki vacsorával várja haza az urát. Utóbbi sztereotípia elől menekültek a nők, és ekkor alakult ki a serdülő lány kinézetére hajazó, kimondottan sovány női ideál. Tehát az erős, független, felvilágosult nő egyet jelentett a vékonysággal (és a fogyókúrával). 

De mikor lett a túlsúly probléma?

Tehát az eszmékből vezérelt nők elkezdtek fogyni, akikben viszont nem voltak ilyen ambíciók, vagy trendkövetési hajlam, azok többsége elkezdett hízni. De miért? A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk: a múlt század második felében elindult egy általános jólét a világban, és ez odáig ment, hogy az ezredforduló után elkezdett tömegesedni az elhízás, ami ma már kezd problémává válni. Evolúciósan úgy vagyunk kódolva, hogy amikor van, akkor enni kell: tehát egyre nagyobb jólét, egyre nagyobb túlsúly, és ezzel párhuzamosan megjelent a fogyókúra kultúra is (mivel a női ideál továbbra is vékony maradt).

Magyarországon az 1960-as években általánossá váltak az utcai mérlegek, tehát az embereket érdekelte a súlyuk. Emellett ruhaipari szövetkezetek termelési naplójából is az látszik, hogy lekezdtek nagyobb méretű ruhákat is gyártani. A fogyókúra kultúra itthon 1996-ban robbant, amikor is elindultak a kereskedelmi rádiók és tévék. 

Légy sovány, és egyél sokat!

"A modern ember ma már egyre inkább a szociális (például médiamarketing) ingerek hatására eszik, és nem azért, mert éhes. A 60-as évek óta megduplázódott az elhízottak száma a világ tehetős részein. Még sohasem volt az emberiség ilyen kövér, mint ma. Az egyik legnagyobb népegészségügyi kihívás és kudarc az elhízás megelőzése és kezelése"- írja Forgács Attila Médiatünetek és evészavarok című tanulmányában.

A tanulmány szerint a fogyókúra divatnak az egyik fő problémája az, hogy nem azokra hat, akikre kellene: 

A fiatal nők viszont sokkal fogékonyabbak rá. A média azt üzeni, hogy a vékonyság sikerrel, a kövérség pedig csúnyasággal és depresszióval jár. Tehát az egész a szépség eléréséről szól, az egészség megőrzése csak nagyon sokadik szempont - ha egyáltalán szempont.

De a reklámok nem csak azt tolják az emberek arcába, hogy "legyél vékony", hanem bizony az ételt is. Az étel viszont attól még nem lesz kelendő, ha pusztán finom, ezért a reklámok elkezdtek értékeket társítani hozzá. Jöttek az üzenetek, hogy a kóla életérzés, az előpanírozott húsok finomabbak, mintha te csinálnád, és még a családodra is több idő jut, a lényeg, hogy sikeres, erős, egészséges és boldog leszel, kvázi jobb lesz az életed, ha ezeket az ételeket eszed és teszed a család asztalára. Az "Egyél, fogyassz" utasítás hatásos volt, egy kutatás szerint ugyanis már az élelmiszer-vásárlásoknak is a 70 százaléka nem tervezett, tudattalan hatások befolyásolják.

Az ügyes marketingfogásoknak és a jó(bb)létnek köszönhetően a magyar lakosságnak is egyre nagyobb hányada túlsúlyos. Arról még nem készült még reprezentatív felmérés, hogy a magyar munkavállalók karrierjét milyen mértékben befolyásolja az elhízás, ahogy viszont általában az ehhez hasonló globális trendek, ha sokkal kisebb mértékben, de itthon is megtalálható.