Komoly dilemmában őrlődnek napjainkban a lakossági bankok. A romló gazdasági helyzet lényegesen megváltoztatta a korábban automatikusan beváltnak tekintett hitelezési gyakorlatot. A nemrég még könnyedén odaítélt, szinte az ügyfél után "dobott" jelzálog vagy fogyasztási hitelek visszafizetése sokak számára a vártnál nehezebbnek bizonyult. A hitelezésben bevált banki eszközök nem folytathatók, az új szempontok és folyamatok kialakítása pedig időbe telik. Mi okozza a problémát, és hogyan érdemes ezt feloldani?