650 milliárdba kerülne a közalkalmazott devizahitelesek megmentése

Folytatná a kormány a hazai devizahitel-állomány fokozatos leépítését: a Bankszövetségnek tett ígéret ellenére saját alkalmazottaival, vagyis a közszférában és az állami tulajdonban álló vállalatoknál dolgozók megsegítésével folytatná az adósmentést.

A közszférában a KSH adatai szerint közel 740 ezer fő áll alkalmazásában, ehhez hozzá kell adnunk azt a további több tízezres réteget, akik állami tulajdonú, de nem a közszférához tartozó intézményeknél, vállalatoknál dolgoznak. Mivel létszámukról nincsenek pontos adataink, az alábbiakban megelégedtünk azzal, hogy a közszférára becsléseket készítsünk, megjegyezve, hogy amennyiben az állam összes közvetlen vagy közvetett alkalmazottjának segítséget kívánna nyújtani, az ennél akár 20-30%-kal magasabb számokat adna.

Becsléseink szerint a 881 milliárd forintot közelíti a közszféra alkalmazottainak teljes deviza alapú jelzáloghitelállománya. A jelenlegi (246 forintos) frankárfolyam helyett ezt 180 forinton végtörlesztenék az adósok, ami közel 645 milliárd forintnyi forrást igényelne. A bankszektor számára ez a 180 és 246 forint közötti árfolyamveszteség miatt 236 milliárd forintnyi leírást és tőkevesztést okozna, ami közel 2000 milliárd forinttal csökkentené a bankszektor gazdaság felé fennálló (új vagy meglévő) kitettségét (hitelállományát). A 881 milliárd forintnyi devizahitel eltüntetése a bankszektor számára hasonló összegű devizaforrás visszafizetését jelentené, amelynek negatív árfolyamhatását mérséklendő az MNB közel 3 milliárd eurónyi devizatartalék beáldozására kényszerülne.

Érdekes kérdés, honnan teremtené elő az állam a fentiekben 645 milliárd forintnak becsült összeget, illetve mennyi lenne a program teljes költségvetési hatása. A jelenlegi helyzetben nincs arra lehetőség, hogy a központi költségvetésen belül számolja el ezt a kiadást az állam, így minden bizonnyal megtalál költségvetésen kívüli megoldást találni.

Kézenfekvő megoldásnak tűnik a hitelkihelyezés egy állami bankon keresztül. A 645 milliárd forintnyi ily módon történő hitelkihelyezés nagyjából annyi (60 milliárd forint) tőkét igényelne, amennyivel a Magyar Fejlesztési Bank a közelmúltban megemelte a tőkéjét, a maradék csaknem 600 milliárdot egyéb (piaci) forrásbevonásból tudná kiegészíteni a bank. Ez esetben azonban visszatérítendő hitelről lenne szó, amit akár az állami foglalkozatóknak, akár az alkalmazottaknak (ez utóbbiaknak pl. bércsökkenés formájában) vissza kellene kifizetniük.

Egy másik hatásként a kieső adóbevételt is számításba kell venni, ami akkor jelentkezik, ha nem hitelként, hanem támogatásként nyújtja az állam a közel 645 milliárd forintot, majd pedig csökkentett bér formájában szeretné ezt éveken keresztül visszakapni. A jelenlegi átlagos adóterhelést figyelembe véve ez közel 300 milliárd forintnyi adókiesést jelentene számára évekre elnyújtva.

Akármilyen megoldáson is gondolkodik az állam, egyik megoldás sem képes zárójelbe tenni azt a potenciális kárt, amit a bankszektor tőkéjének újabb drasztikus csökkentésével a teljes gazdaság hitelellátottságában és bizalmi tőkéjében okozna ez a lépéssorozat.